(1902 – 1992)
Kissomlyó, Vas vármegye, 1902. február 21. – Zalaegerszeg, 1992. augusztus 30.
A Demokrata Néppárt színeiben képviselő, körzete: Zala vármegye.
Kétgyermekes, római katolikus szegényparaszti családból származott. Szülei, Berkes János és Németh Anna földművesek, napszámosok voltak. Testvére, Mária háztartásbeliként élte le életét. 1930-ban feleségül vette Boda Editet (1907-1992), aki hozzá hasonlóan tanítói képesítéssel rendelkezett. Házasságukból két gyermek született, Csaba (1932) menedzser, Béla (1936) üzlettulajdonos. 1956 novemberében mindketten elhagyták az országot, jelenleg Kanadában élnek.
A polgári iskola negyedik osztályának elvégzése után a pápai tanítóképzőbe iratkozott, ahol 1925-ben oklevelet is szerzett. 1925-ben Bazsi községben kezdet el tanítani. 1927-től 1930-ig Szentbékkállán, 1930-tól 1931-ig Pécsbányatelepen, majd ezt követően egészen 1949-ig feleségével együtt Zalaszentbalázson élt és dolgozott. 1932-ben igazgató-kántortanítóvá nevezték ki, majd körzeti iskolai felügyelő lett. A falusi értelmiség legjobb hagyományait folytatva és gyarapítva lakóhelyük szellemi vezetői, kulturális irányítói lettek. Amíg ő a „falu mindeneseként” a Hangya szövetkezetet szervezte, majd a KALOT vezető munkatársaként dolgozott, felesége tanfolyamokat és előadásokat tartott a helybéli asszonyoknak. Nyírádon 1949 és 1950 között, Ukkon 1950 és 1963 között tanítottak. A közélet iránti érdeklődést otthonról hozta magával. 1931-ben megismerkedett Drózdy Győző pedagógus, országgyűlési képviselővel, aki révén közvetlenül kapcsolódott az ellenzéki politizáláshoz, 1942-ben pedig a Független Kisgazdapárthoz. Még ezelőtt – 1939-től 1942-ig – számos tanítótársához hasonlóan ő is tagja lett a vidéki intelligencia felé nyitó és nevét Magyar Élet Pártjára változtató kormánypártnak.
Az 1945. szeptemberben-novemberben, a nemzetgyűlési választásokon szavazatával a Független Kisgazdapártot támogatta. 1947. augusztus 31-én – felismerve népszerűségét és közmegbecsültségét – a DNP a tudta nélkül és távollétében képviselőnek jelölte. A Zala vármegyei választókerületben nyerte el a parlamenti mandátumot. 1947 szeptemberében összeférhetetlensége megszüntetésének végett képviselősége idejére kérte közszolgálatból való felmentését. Októberben, a DNP tisztújító ülésén a képviselőcsoport egyik vitarendezőjévé választották. A demokrata néppárti centrumhoz tartozott, ennek ellenére támadást indítottak ellene. Az 1948. január 8-i plenáris ülésen a házelnök bejelentette, hogy T. Kovács István palini gazdálkodó a Horthy-rendszerbeli kormánypárti múltját kifogásolva összeférhetetlenségi bejelentést tett ellene. Január 9-én formálisan az ügy irattárba került, mivel a választási törvény kimondta, hogy összeférhetetlenséget csak képviselő jelenthet be. Január 10-én a budapesti népügyészség megindította ellene a nyomozást. 1948. június 15-én Gerencsér György kommunista párti képviselő már a nyomozás eredményeit is felhasználva megismételte az összeférhetetlenségi bejelentést, és a beszerzett dokumentumokkal igazolta, hogy „először a Nemzeti Egység Pártja, majd annak feloszlatása után a Magyar Élet Pártja községi szervezőtitkára volt, s mint pártfunkcionárust 1942-ben a MÉP országos szervezetéhez elismerő okirat elnyerésére terjesztették fel”. Az összeférhetetlenségi bizottság nyolc tanú beidézése és meghallgatása után, 1948. július 7-én elmarasztalását indítványozta. Az Országgyűlés még aznap, július 7-én megfosztotta mandátumától.
1949 áprilisáig a falujában tanított, majd őt Nyírádra, később Ukkra, feleségét pedig Egeraracsára helyezték. A Nagy Imre-féle új szakasz idején újra bekapcsolódhatott a helyi közéletbe, 1954-től, a Hazafias Népfront megalakulásától 1963-ig az ukki népfront titkára volt. 1956. november 1-jén a Zala megyében is újjászerveződő DNP ideiglenes vezető testületébe választották társelnöknek. Lakóhelyén az indulatokat mérsékelve próbált irányt szabni a történéseknek, ennek ellenére később ellenforradalmi vádakkal illették, de bírósági eljárást nem kezdeményeztek ellene. 1963-ban nyugállományba vonult, ezt követően Zalaegerszegen élt feleségével. Mint volt DNP-képviselő, megkapta az újjáalakult KDNP Barankovics-emlékérmét.
Forrás:
Országgyűlés almanachja 1947-1949, 52.o.
Történelmi Tár – Digitális história adatbázis
