A KALOT XI. Pius pápa Quadraquesimo anno (1931) szociális enciklikája hatására megindult magyar katolikus szociális reformmozgalom legnagyobb hatású és befolyású szervezete volt. Kezdettől fogva az agrárifjúsági fiatalok megszervezésére törekedett, a falvak fiatalságának biztosított és ajánlott fel cselekvési keretet és lehetőséget. A megszólítottak valláserkölcsi nevelésére és gazdasági érdekvédelmére jött létre Szegeden 1935. szeptember-októberben, s mint katolikus alapon álló szervezet, működése során kettős célt tűzött ki maga elé: elitképzést és tömegszervezet kiépítését. Alapítói között jezsuita szerzetesek domináltak: a szervezet tényleges vezetője Kerkai Jenő (1904–1970), majd 1938. szeptembertől egy évig helyettese, Nagy Töhötöm (1908–1979) volt az irányító, aki a központot a fővárosba költöztette. Legközelebbi világi munkatársaik Farkas György (1908–1991) és Ugrin József (1910–1993) voltak. A KALOT szervezetileg az Actio Catholica fennhatósága alatt állott s a Magyarországi Katolikus Legényegyletek Országos Szövetsége (MAKLOSZ) ifjúsági mozgalmaként szerepelt, amelyet 1936. novembertől Kerkai főtitkárként vezetett. A szervezet a szociális reformok szükségességének és az elodázhatatlan földreform szüntelen hangsúlyozása mellett a hitterjesztés feladatának is eleget igyekezett tenni. Az 1938-ban – a földreform radikális gondolata miatt a püspöki karral támadt ellentétét – XII. Pius pápa 1939. szeptember 8-án a KALOT–hoz intézett üzenete oldott föl; 1941-ben Serédi Jusztinián prímás is kívánatosnak nyilvánította a szervezet működését. Tevékenységük központjában a krisztusibb ember, a műveltebb falu, az életerős nép és önérzetes magyar szolgálata, az agrárifjúság szellemi, anyagi támogatása, összefogása és érdekvédelme állt. A KALOT helyi szervezete a Katolikus Agrárifjúsági Legényegylet, melynek egyházi elnöke pap, világi elnöke választott földműves volt. Ifjúsági vezetősége bentlakásos tanfolyamon képzettekből állt, ifjúsági elnöke rendszerint népfőiskolát végzett parasztlegény, fővédnöke a mindenkori megyés püspök volt. A legtöbb egylet az 1000–2000 fős kisfalvakban alakult meg. A szervezet politikai pártoktól és vagyoni helyzettől függetlenül próbálta összefogni a falusi agrárifjúságot, főleg a törpe- és kisbirtokosokra koncentrált, társadalmi bázisa a 10-15 holddal rendelkező alsó középbirtokosok voltak. Alapszabályának elfogadása után, 1938. októbertől Katolikus Agrárifjúsági Legényegyesületek Országos Testülete néven fejtette ki működését. Interkonfesszionális jellegű tevékenységét az 1940. novemberben megújított alapszabálya is deklarálta, a megalakult szervezetek tagságában 10–15 %-ra becsülték a nem katolikusok részvételi arányát. A KALOT Központ utasítása szerint a legényegylet társadalmi és gazdasági kérdésekben igyekezett együttműködni a protestáns egyesületekkel is. 1940-ben 2500 helyi szervezetben kb. 300 ezer tagja, 12 ezer legényagitátora, 5 ezer hivatásos népvezetője és 60 központi munkatársa volt. Az egyletvezetés gyakorlati tudnivalóit Vezérkönyv II. című füzetben adták ki. A KALOT Műsorközpont a legényegyleteket színdarabokkal, vallásos, ismeretterjesztő előadások anyagával látta el. A Könyvosztály saját kiadványait és a népi írók műveit terjesztette. A Sajtóosztály nyolc lap kiadásával segítette a KALOT munkáját. 1940. októberben Érden nyílt meg az első KALOT népfőiskola, amelyet még 1944-ig tizenkilenc követett, nyolc ilyen intézményt a visszacsatolt területeken alapítottak. A mintának tekintett Érd Népfőiskolában egymással párhuzamosan kulturális, hivatásrendi vezetőképző és bizományos-ügynökképző tanfolyamokat tartottak. A későbbi népfőiskolák közül 8-ban a helyi igényekhez alkalmazkodva a belterjes kertgazdálkodási ismereteket 320–340 agrárproletár és törpebirtokos sajátította el. 1940-ben a KALOT a német befolyás ellensúlyozására megalakította a Magyar Szociális Népmozgalmat, amelyhez az EMSZO és a Hivatásszervezet is csatlakozott. 1939-ben Nemzetiségi Titkárságot (tagszervezetei: szlovák, ruszin és bunyevác titkárság) állítottak fel, amely a választáson akadályozta a nyilasok előretörését. A szervezetet a nyilas hatalomátvétel után a kormány feloszlatta, 1944. december 6. után elérhető vezetőit letartóztatták. A KALOT 1944-ben tagja lett a Magyar Frontnak, üldözötteket rejtett el és náciellenes röplapokat adott ki. Vezetői átszöktek a frontvonalon, s Debrecenben kapcsolatot kerestek az Ideiglenes Nemzeti Kormánnyal és a Vörös Hadsereg vezetőivel. Az agrárifjúsági mozgalom 1945. februártól folytatta munkáját, 1946 derekáig elvei fenntartásával megpróbált együttműködni az újonnan alakult ifjúsági csúcsszervezetekkel. A baloldali pártok kezdeményezésére a Szövetséges Ellenőrző Bizottság levele után Rajk László belügyminiszter a KALOT-ot 1946. július 4-én feloszlatta. Jogutódja, a Katolikus Parasztifjúsági Szövetség (KAPSZ) 1946. augusztus 11-én tartotta alakuló közgyűlését, végleges alapszabályát azonban soha nem engedélyezték. Az 1947. évi választások idején a Demokrata Néppárt azokban a választási körzetekben érte el a legjobb eredményeit, ahol a KALOT–KAPSZ sok szervezettel rendelkezett.
A volt KALOT népfőiskolai vezetők és nevelők 1982. decemberi találkozója után 1983. március 17-én országos népfőiskolai baráti találkozót rendeztek a fővárosban. 1983. június 8-án megalakult a Népfőiskolások Baráti Köre a népfőiskolai dokumentumok összegyűjtésére, emlékkiállítások szervezésére, az újrakezdés előkészítésére. 1988. november 24-én a KALOT jogutódjaként megalakult a II. Rákóczi Ferenc Katolikus Népfőiskolai Szövetség. 1988. novembertől 1999-ig 45 népfőiskola indult hétvégi folytatólagos, illetve egyhetes bentlakásos tanfolyamként. A Katolikus Népfőiskolai Szövetség és a KALOT 95′ 2000-ben egyesült, 2000. május 29-én hivatalos lett a KALOT Katolikus Népfőiskolai Mozgalom elnevezés.
Forrás:
Balogh Margit: A KALOT és a katolikus társadalompolitika 1935–1946. Bp., 1998.
Gergely Jenő: A katolikus egyház története Magyarországon 1919–1945. Bp., 1999.
