Endrőd, Békés vármegye, 1910. február 18.- Budapest, Pest megye 1993. március 14.
Pest-Pilis- Solt- Kiskun és Bács-Bodrog vármegyék Kecskemét és Baja törvényhatósági város okkal, majd országos lista
Családja és tanulmányai
Dél-alföldi római katolikus családja középparaszti gazdaságot tartott fenn Endrődön. Édesapja Ugrin Sándor, édesanyja Kováts Ilona. Kilenc testvére közül hat élte meg a felnőttkort. Az alapfokú iskolát Endrődön végezte, majd Kecskeméten először a katolikus, majd a református gimnáziumban folytatta tanulmányait. Jogi tanulmányokba kezdett a Magyar Királyi Pázmány Péter Tudományegyetemen, ahol két szemesztert végzett el, mert Rózsahegyi Kálmán tanácsára pályát változtatott. A gimnázium utolsó évében megkezdett színművészeti tanulmányait folytatatta, 19 évesen leszerződött a Pécsi Nemzeti Színházhoz. Innen a Belvárosi Színházhoz került, azonban nem jutott mindjárt szerephez. Ezért és magánéleti csalódása miatt, 1931-ben elindult Franciaországba. Először Nancyban, azután Párizsban jogot tanult, majd 1935-ig beutazta a világot.
1947-ben nősült meg, Katona Irénnel közösen négy gyermekük született; József (1947) gépész, András (1950) borászmérnök, Orsolya (1956) fényképész és Emese (1954), aki a Budapesten letett érettségi után Belgiumban az Université Catholique de Lourain régészet és művészettörténet szakos hallgatójaként végzett, majd Debrecenben 1989-ben bölcsészdoktorrá avatták, illetve 1988-ban az MDF és a KDNP alapítói között sorakozott fel. 1994-ben visszavonult a politikától.
Pályafutása
1935 őszétől kezdve a Katolikus Agrárifjúsági Legényegyletek Országos Titkárságának munkatársaként dolgozott majd főtitkárrá választották. Kerkai Jenővel és Farkas Györggyel újraindították a mozgalmat az országban. 1940. október 1-jétől indult el az első állandó magyarországi katolikus népfőiskola, amelynek alapító igazgatója volt.
A Kereszténydemokrata Néppárt megalakulásához (1944. ősz) vezető beszélgetésekben is részt vett.
1944. október 31-én a KDNP nevében Ugrin József, a KALOT képviseletében pedig Nagy Töhötöm útnak indult, hogy felvegyék a közvetlen kapcsolatot a szovjet katonai parancsnoksággal a katolikus politikai mozgalmak fennmaradása érdekében illetve, hogy hiteles információt szolgáltassanak a magyar katolikusok reformszervezkedéseiről. Végül R. J. Malinovszkij marshall előtt is beszámolhattak mindezekről a kihallgatásokkal teli útjuk végén.
1944 decemberében az Ideiglenes Nemzetgyűlés helyszínén, Szegeden újraindították a mozgalmat és elindították a KALOT című kiadványt.
Részt vett a demokratikus magyar hadsereg toborzásában, és járta az országot, hogy felélessze a korábbi katolikus csoportokat. Budapestre érkezése után a KDNP központi szervezetéhez csatlakozott, így gr. Pálfy József egyik titkára lett, azonban együttműködésük hamar véget ért politikai nézetkülönbségeik miatt. A párton belüli szakadást követően visszahúzódott a KALOT-ba.
1946. júliusában feloszlatták a KALOT-ot és újjá kívánták szervezni Katolikus Parasztifjúsági Szövetség néven, azonban ő ezzel nem értett egyet. Ekkor fordult a gazdálkodó életforma felé, megpróbálta megvalósítani mindazt, amit a katolikus népfőiskolákon tanítottak.
1947 nyarán Hajdúnánáson élt családjával, amikor felkérték, hogy vállaljon képviselő-jelöltséget a DNP színeiben. A pesti megyei listáról sikeresen mandátumot szerzett. 1947. december 12-én átadta mandátumát Pusztai Ferencnek, ő maga pedig az MFP mandátumainak megsemmisítése folytán keletkezett országos listás mandátumával folytatta a parlamenti munkát. Kezdetben a rendőrség államvédelmi osztálya megpróbálta rábírni, hogy szolgáltasson információt a DNP és az Actio Catholica tagjairól, és amikor ellenkezett mandátuma elvesztésével fenyegették. 1948 júniusában Szipka József képviselőtársa összeférhetetlenségi bejelentést tett ellene, mivel felelős szerkesztője volt 1940-1942 között egy „fasiszta sajtótermék”-nek, a KALOT Forrás-Tárnak. 1948 júliusában az összeférhetetlenség kimondását indítványozva leszögezte a bíróság, hogy múltbéli tevékenysége ellenére „nem tekinti a demokrácia ellenségének”. Július 7-én formálisan is megfosztották mandátumától. Helyére Kováts László lépett, aki lemondott másutt szerzett mandátumáról és helyére Csontos Tamás került.
Ezt követően teljesen visszavonult a politikától, feladta budapesti lakását és családjával együtt Hunya községbe költözött és kilenc kat. hold földjén megpróbálta megvalósítani a maga Kert- Magyarországát. Gazdatársait igyekezett egy szövetkezetbe tömöríteni, azonban ezen kezdeményezése a falu tanácsi vezetőinek ellenállásába ütközött. 1950-ben kuláknak nyilvánították, így arra kényszerült, hogy felajánlja földjét az államnak. Ezután visszatért a szülői házba Endrődre, a megmaradt családi gazdaságból és alkalmi mezőgazdási munkák (rizsöntözés, faiskola gondozás) segítéségével tartotta el gyermekeit.
Az 1956-os forradalom lakóhelyén érte. Többen be kívánták vonni a helyi eseményekbe, de nem vállalt semmilyen szerepet azzal a kivétellel, hogy megpróbált élelmiszert szállítani a fővárosba (ám teherautójukat visszafordították Szolnoknál).
A forradalom után
Az 1950-es évek végén visszatért Budapestre. Kezdetben villanyszerelő segédmunkásként dolgozott a Fővárosi Ingatlankezelő Vállalatnál majd Dobi István, az egykori érdi népfőiskolás, az Elnöki Tanács akkori elnöke segítségével a répcelaki Szénsavtermelő Vállalatnál helyezkedett el propagandista-piackutatóként. 1976 decemberében kiállításrendezőként ment nyugdíjba.
1983 áprilisában a Hazafias Népfront keretein belül megalakult Népfőiskolák Baráti Köre alelnökévé választották. 1989. március 17-én pedig Keresztes Sándor és Matheovics Ferenc mellett az ő neve is szerepelt azon a közleményen, amiben bejelentették a KDNP újjáalakulását. A párt intézőbizottsági tagjaként aktívan részt vett az újjászervezésben.
1991-ben a KDNP Barankovics- emlékéremmel ismerte el munkáját.
Fő művei:
Virradat. Színmű, Budapest, 1938
Vezérkönyv. Budapest, 1940
Föld és lélek, három előadásvázlat. Budapest, 1947
A KALOT parasztifjúsági mozgalom és népfőiskolái. Kecskemét, 1984
Emlékeim a KALOT parasztifjúsági mozgalomról, a népfőiskoláról, meg egy kicsit előbbről is. Budapest, 1955
Irodalom:
Balogh Margit: Egy bokréta vattacukor. Beszélgetés Ugrin Józsefel, Mozgó Világ, 1986. 5. sz.
Források:
Az 1947. évi szeptember 16-ra Budapestre összehívott Országgyűlés almanachja. 1947. szeptember 16.–1949. április 12. Főszerkesztő: Marelyin Kiss József, Vida István. Bp., 2005. 428. o.
Szabó Róbert –Szakolczai György: A magyar keresztény politika nagy kísérlete. A DNP országgyűlési képviselőcsoportja (első rész). Egyházfórum XXIV. (X. új) évfolyam, 2009. 5–6 sz. 26–40.
