(1887. december 9, Féltorony, Moson-vármegye – 1961. október 3, Kalocsa)
szombathelyi püspök, kalocsai érsek, a XX. századi magyar katolicizmus kiemelkedő alakja
1887-ben született Féltornyon (ma Halbturn), Burgenlandban, a középiskolát 1899-től 1907-ig a győri bencéseknél végezte. Az érettségi megszerzése után a Pázmáneum növendékeként Bécsben folytatta tanulmányait, ahol 1911. július 14-én szentelték pappá. 1912-ben Farádon, majd 1913-ban Oroszváron volt káplán, később Győrött, a püspökség székhelyén lett levéltáros, jegyző, végül püspöki szertartó. 1921-ben püspöki titkár, majd 1922-től szentszéki bíró, 1924-től pedig püspöki irodaigazgató volt. 1928. december 7-én XI. Piusz pápa orthosiai címzetes püspökké és győri segédpüspökké nevezte ki, mely cím elnyerése után felszentelésére 1929. február 24-én került sor. 1931-ben győri székesegyházi kanonok, 1936-ban Mikes János szombathelyi megyéspüspök lemondását követően apostoli kormányzó, 1939-től szombathelyi megyéspüspök lett. A II. világháború idején, 1939-től 1944-ig egyházi rangjának köszönhetően tagja volt az országgyűlés felsőházának is. 1941-ben a sikeres határrevízió következtében a Muravidék egyházi közigazgatásának adminisztrátora lett, továbbá 1944. március 25-ig adminisztrálta a szombathelyi egyházmegyét is. 1943. május 7-én kalocsai érsekké választották. 1946-ig tagja volt a Magyar Tudományos Akadémia igazgatóságának is. A világháború utolsó éveiben Apor Vilmossal és Shvoy Lajossal egyetemben nyíltan fellépett a Szálasi-rendszerrel szemben. 1945. március 29-ét követően a Vatikán támogatásával a magyar püspöki kar elnöke lett.
Serédi Jusztinián 1945. március 25-én bekövetkezett halála után Mindszenty József kinevezéséig Grősz látta el a hercegprímási feladatokat. 1948. december 27-én, Mindszenty letartóztatásakor Kádár János, akkori belügyminiszter, felszólítása ellenére sem mondott le érseki címéről, melybe a hatalom végül „beletörődött”. Az ezt követő két évben újfent a katolikus egyház vezetője lett, 1950. augusztus 30-án a hatalom nyomására aláírta az állam és az egyház megállapodását, minek következtében a papság állami ellenőrzés alá került. XII. Pius pápának már a korábbi, 1945-ös évben megfogalmazta aggályait az új rendszerrel kapcsolatban: „Ami ma nálunk van, az nem demokrácia, hanem a demokráciának a megcsúfolása. Országunkon egy baloldali kisebbség uralkodik, amely ugyan a nép nevében beszél és rendelkezik, de a nép megkérdezése nélkül.”
Mivel az egyház és a papság továbbra is tiltakozott a túlzott állami beavatkozással szemben, 1951. május 18-án letartóztatták, és június 28-án koncepciós per keretében, összeesküvés és hazaárulás vádjával 15 év börtönre ítélték. A perhez 24 mellékper kapcsolódott (ezekben 15 halálos ítéletet hoztak). Az eljárássorozattal a klérus, a papság és a hívők megfélemlítését, valamint az állam érdekeit kiszolgáló egyházi személyek pozícióba juttatását igyekeztek elérni. A pert követően Püspökszentlászlóra vitték, ahol házi őrizet alatt állt. Közel 4 év fogság után 1955. október 14-én Molnár Erik igazságügy miniszter engedélyezte büntetésének enyhítését, így – továbbra is fenntartva házi őrizetét – a Szolnok melletti Tószeg plébániájára került. 1956. május 12-én az Elnöki Tanács kegyelmi úton elengedte hátralévő büntetését, s visszatérhetett székhelyére, majd május 19-én újra elfoglalhatta korábbi, érseki pozícióját. Viszontagságos életútjának hatására 1957-ben megalapította az Opus Pacis békepapi mozgalmat, melynek április 10-én elnöke lett. Az egyház érdekében közeledett az államhoz. 1957 októberétől tagja volt az Országos Béketanácsnak és a Hazafias Népfront elnökségének is.
Hetvenedik születésnapján a Magyar Népköztársaság Zászlórendje II. fokozata állami kitüntetésben részesítették. 1961. október 3-án hunyt el Kalocsán.
1990. május 22-én, a rendszerváltást követően a Legfelsőbb Bíróság az ellene hozott ítéletet semmissé nyilvánította.
Források:
Az 1939-1944 évi országgyűlés almanachja, 416.o. Szerkesztette: Haeffler István
Grősz József megvívta a harcát. – Forrás: magyarhirlap.hu, 2011. május 27.
Kalocsai Érseki Kincstár: Grősz József élete
Kálmán Peregrin OFM: Dokumentumok Grősz József kalocsai érsek hagyatékából 1956-1957. Szent István Társulat – Hamvas Béla Kultúrakutató Intézet, Budapest, 2011.
