Zomborszky János

(1913–2001)

gazdálkodó, agronómus, a Demokrata Néppárt képviselője 1947-ben a Szabolcs-Szatmár-Bereg választókerületben.

Szülővárosában öt elemit és négy polgárit végzett, majd két éven át magánúton kereskedelmi és állattenyésztő ismereteket sajátított el egy helyi magán mezőgazdasági szakiskolában. Ezután szülei 150 holdas birtokán gazdálkodott. Önállósodásakor 70 hold birtokosa lett, és kiváló állattenyésztőnek bizonyult, tenyészállataival dijakat nyert mezőgazdasági versenyeken.

Tíz éven keresztül a Gazdaifjúság helyi szervezetének elnöke (1940-ig), majd a Gazdaszövetség elnökhelyettese. Elvégezte az ezüst- és aranykalászos gazdák tanfolyamát, a Magyar Parasztszövetség megalakulása után a Szabolcs megyei szervezet titkára és szervezője az 1947-es felszámolásig. A gazdasági érdekvédelem mellett 1938-tól az 1942-es bevonulásáig virilista képviselőként a városi képviselő-testületbe és a megyei törvényhatóságba is bekerült.

A II. világháború idején három éven át katonai szolgálatot teljesített, 1945 márciusában tért haza és folytatta magángazdálkodását, segítve az állattenyésztő egyesület munkáját. Még ugyanabban az évben a Független Kisgazdapárt tagja lett, a városi vezetőségbe is beválasztották és Nyíregyháza képviselő-testületébe is bekerült. Pártja vezetőségének fokozatos balratolódásakor lépett ki.

1947-ben a Demokrata Néppárthoz csatlakozott. 1947. augusztus 31-én Szabolcs-Szatmár-Bereg választókerületében parlamenti képviselőnek választották.

A párt parlamenti frakciójának tagja, majd 1949-től párton kívüli képviselő.

Ellenzéki képviselősége miatt már megbízatása alatt megkezdődött üldözése: 1948-ban városi házát államosították, mandátuma lejárta után – 1952-ben – tanyájáról is kiköltöztették, városi rokonainál kapott szállást. Debrecenbe ment, kőművesek mellett kapott segédmunkási állást, majd néhány hét múlva, 1953. március 11-én a nyílt utcán letartóztatták, a nyíregyházi ÁVH épületébe hurcolták. Felesége földjével együtt megmaradt 120 hold birtokát, mint „elhagyott területet” állami tulajdonná nyilvánították. Több hónapos őrizet és magánzárkában tartás után 1954. február 19-én a Fővárosi Bíróság Jónás-tanácsa „a demokratikus államrend megdöntésére irányuló szervezkedés feljelentésének elmulasztása és mezőgazdasági ingatlan tiltott forgalma” címén 2 év és 6 hónapi szabadságvesztésre ítélte. Márianosztráról engedték haza 1954. december 2-án. Egy ideig Sárospatakon volt segédmunkás, majd hazatért, és 1955-ben egy állattenyésztő szakcsoportnál helyezkedett el.

1956 forradalma alatt teljesen tartózkodó magatartást tanúsított, bár felkérték a város vezetésére, nem vállalta el, egész idő alatt a szélsőségek fékezésére törekedett tekintélyével. November 4. után ennek ellenére többször kihallgatták. 1962-ben állást változtatott: egy másik szakszövetkezetbe lépett be, ahol elnökhelyettes és agronómus lett. Hat évvel később a Ságvári Tsz tagjaként háztáji és bizományi főraktárosként vették át. 1978-ban nyugdíjazták. 1958-ban részben, 1990-ben teljesen rehabilitálták.

2011. október 26.