Középtúr, Csehszlovákia, 1923. szeptember 10.- Kaposvár, 1994. szeptember 13.
A Demokrata Néppárt színeiben képviselő, körzete: Somogy vármegye Kaposvár törvényhatósági jogú várossal
Családja és tanulmányai
Édesapja, Willant Henrik, kántortanító, édesanyja Kövesdi Mária. A római katolikus családban nevelkedett Villányi Miklósnak és két testvére, Mária (óvónő) és Éva (kereskedő) volt. Feleségével, Kövesdi Margittal az 1946-ban kötött házasságukat 1952-ben felbontották, egy gyermekük született, László Miklós (magyarosította nevét később).
Az elemi iskolát helyben, Középtúron járta ki. Középiskolai éveit Ipolyságon töltötte. 1940-re KALOT-tagként elvégezte az érdi népfőiskolát. Ugyanebben az évben felvették az esztergomi érseki tanítóképzőbe. Több képesítést is szerzett tanulmányai során: kántortanító, hitelszövetkezet-vezető és levente-oktatói oklevelekkel rendelkezett.
Pályafutása
Villányi Miklós 1944-ben Krasznahorkára nevezték ki tanítónak, de nem tudta elfoglalni állását, mivel 1944-1945-ben Rabón, Feleden és Jutáson katonai szolgálatot teljesített. Ezt követően 1946-tól a jákói katolikus iskola kántortanítója lett illetve 1949- ig a római katolikus egyházközség elnöki posztját töltötte be.
1947-től kapcsolódott be a közéletbe a Demokrata Néppárt színeiben és Somogy megye jelöltjeként bejutott a törvényhozásba. A DNP alakuló ülésén ő volt az egyik korjegyző. A párt feloszlatása után (1949. február) független képviselőként folytatta munkásságát. 1948. január 13-ig nem állapított meg a parlament illetékes bizottsága összeférhetetlenséget kántortanítói állása miatt, azonban az államosítást követően, augusztus 2-án már illetmény nélküli szabadságot kapott összeférhetelenség indokával.
Külföldön
A Magyarországról távozó politikusok sorába tartozik. 1949. február 22-én több képviselőtársával elhagyta az országot a fenyegető letartóztatások miatt. 1949 és 1956 között a Magyar Nemzeti Bizottmány tagja volt. 1949-től 1951-ig tartó időszakban egy svájci gyógyszertárban, majd gyári segédmunkásként dolgozott. 1951-től Kanadában gumifröccsöntő munkás, azt követően pedig műszaki rajzolóként tartotta fenn magát. 1974-től a vancouveri római katolikus egyházközösség tagjaként a Magyar Ház énekkarának és ellenőrző bizottságának volt tagja.
A rendszerváltás után
1989-től kezdődően, mint volt DNP-képviselő a Kereszténydemokrata Néppárt intézőbizottságának tagja. A rendszerváltást túlélő külföldre menekülő 13 személy egyikeként pártja Barankovics-emlékéremmel tüntette ki. Kaposváron érte a halál egy rokonlátogatás alkalmával.
Források:
Országgyűlés almanachja 1947-1949, 258-259. o.
