A vallásszabadság, mint a közösség világnézeti önrendelkezésének elve, a demokrácia egyik előképének is tekinthető. Az európai civilizáció olyan értéke, amit napjainkban már a legmagasabb szintű jogszabályok és nemzetközi dokumentumok is garantálnak.
A vallásszabadság történeti gyökerei
A vallásszabadság fogalma történetileg először az ókeresztényeknél jelent meg, ahol alapvetően az egyén szabad akaratából való vallási megtérését jelentette. A fogalom új értelmet kapott a reformáció hitvitái nyomán, amikor a felekezeteknek a vallás szabad megválasztásához való jogát értették alatta.
A vallásszabadságot a tordai országgyűlésen 1568-ban hirdették ki elsőként Európában. Előzményéhez tartozott I. Ferdinándnak az Erdélyben a protestantizmus terjedése nyomán szaporodó vallási villongások megfékezésére való törekvése, az 1564-es segesvári országgyűlés, amely kimondta, hogy a közös templomokat egyik nap katolikusok, másik nap a protestánsok használhatják. Az 1557-es országgyűlés már azt is rögzítette, hogy mindenki szabadon választhatja meg hitét és a gyülekezetek tagjai nem bántalmazhatják egymást. A János Zsigmond elnökletével 1568. január 6 és 13 között megtartott országgyűlésen mindezt törvénybe is foglalták. Eszerint nincs államvallás, sem az uralkodó, sem a földesurak a négy bevett vallás (katolikus, református, evangélikus, unitárius) között nem tehetnek különbséget. Bármelyik közösség területi megkötések nélkül bármelyik vallást követheti, egy településen akár több vallási közösség is élhet együtt, tilos más közösség tagjait bántalmazni. Ezzel az erdélyi törvényhozó testület meghaladva az 1555. évi augsburgi béke által előirányzott „akié a terület, azé a vallás” elvet, megteremtette a békés felekezetközi együttélés alapjait.
A vallás- és lelkiismereti szabadság történetében a tordai törvény után a következő állomás az 1598-as nantes-i ediktum volt, amelyben IV. Henrik francia király biztosította a hugenottáknak a vallás szabad gyakorlását. Magyarországon először az 1895 évi XLIII. tc. kodifikálta a vallás szabad gyakorlását, amely kimondta: „Mindenki szabadon vallhat és követhet bármely hitet vagy vallást, és azt az ország törvényeinek, valamint a közerkölcsiség kívánalmainak korlátai között külsőképen is kifejezheti és gyakorolhatja. Senkit sem szabad törvényekbe vagy a közerkölcsiségbe nem ütköző vallási szertartás gyakorlásában akadályozni, avagy hitével nem egyező vallási cselekmény teljesítésre kényszeríteni.”[1]
A vallási türelem kihirdetésének és a vallási sokszínűség 1568-ban történt tordai elismerésének emlékére a magyar Országgyűlés 2018-ban január 13-át tartózkodás és ellenszavazat nélkül a vallásszabadság napjává nyilvánította. [2]
A vallásszabadság a XXI. században
A jog napjainkban magában foglalja a meggyőződés szabad kinyilvánítását, a vallási kultuszok szabad gyakorlását, vallási jelképek használatát, a vallási meggyőződés tanításának és tanulásának jogát, csakúgy, mint a vallásos világnézet elutasításának lehetőségét is.
A megtérés joga azt jelenti, hogy mindenki szabadon választhatja meg meggyőződését és vallását. A hit megosztásának szabadsága szerint mindenki szabadon kinyilváníthatja vallási meggyőződését. Az istentiszteletre való gyülekezés joga a vallási rendezvényeken való részvétel szabadságát garantálja.
Eszerint a vallásszabadság szoros összefüggésben áll számos olyan emberi joggal, amelyet ma már alkotmányok és nemzetközi szervezetek egyaránt garantálnak. A vallásszabadság szorosan kapcsolódik a kifejezés szabadságához, amely mindenkit megillet még akkor is, ha a vélemény népszerűtlen, vagy kellemetlen. Ennek korlátja csupán az erőszakra történő közvetlen felbujtás lehet. Az istentiszteletre való gyülekezés joga a gyülekezési és társulási szabadsághoz kapcsolódik. Az oktatási jogok tekintetében a vallásszabadság szemantikai tartalmába beletartozik, hogy a szülők szabadon választhatják meg milyen világnézetű iskolákban kívánják nevelni gyermekeiket, részesíteni kívánják-e őket vallásoktatásban. Az államnak biztosítania kell a gyermekek távolmaradásának jogát azokról az órákról, amelyek ellentétesek a szülők világnézetével, vagy vallási meggyőződésével. A vallásszabadság érintkezik a foglalkoztatás és szerződés szabadságával, amennyiben a munkavállalónak biztosítani kell a lelkiismereti okokból való munkamegtagadás jogát, illetve senkit nem lehet arra kényszeríteni, hogy titkolja vallási meggyőződését.
A vallás- és lelkiismereti szabadság érvényesülése nem független az államtól. Szemantikai tartalmában benne van az állampolgárnak az államtól való szabadsága is, amennyiben az állam nem kényszerítheti polgárait meggyőződésük megváltoztatására. Nem csak azt jelenti, hogy az államnak mitől kell tartózkodnia, de a vallásszabadságot garantáló államokra feladatokat is ró. Az államnak biztosítania kell a különböző felfogások és vallási meggyőződések toleráns együttélését.[3] Olyan körülményeket kell teremtenie melynek keretei között polgárai vallási meggyőződésékből eredő kultúrájukat szabadon gyakorolhatják.
A vallásszabadság egyetemes, elidegeníthetetlen jog, amely az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata szerint senkitől sem tagadható meg. A lelkiismereti szabadság korlátozása sérti az egyéni autonómiát, ami az emberi méltóságból eredő fő követelmény. Az Európai Unió alapjogi chartájának 10 cikke kimondja: „Mindenkinek joga van a gondolat-, a lelkiismeret- és a vallásszabadsághoz. Ez a jog magában foglalja a vallás vagy a meggyőződés megváltoztatásának szabadságát, valamint a vallásnak vagy meggyőződésnek mind egyénileg, mind együttesen, mind a nyilvánosság előtt, mind a magánéletben, istentisztelet, oktatás és szertartások végzése útján való kifejezésre juttatását.”[4]
A vallásszabadság helyzete a XXI. század elején
A vallásszabadság garantálása több évszázados története alatt bekerült a demokratikus alkotmányokba, de ez nem jelenteti annak automatikus érvényesülését sem a demokráciákban, s közel sem a diktatórikus, autoriter rendszerekben. A vallásüldözés és a vallási diszkrimináció végigkísérte az emberiség történetét. A különböző vallási csoportok tagjai vallási, vagy valláson kívüli okok miatt gyakran váltak hatalmi csoportok céltáblájává. A vallási intolerancia attitűdjére építve ma is számos vallási kisebbségi csoport van kitéve üldöztetésnek. A közvetlen életveszélyen túl soknak kell különböző rendszerszintű korlátozásokkal szembenéznie. Vallási diszkriminációról abban az esetben beszélhetünk, ha jogszabályok törvények, irányelvek vannak negatív hatással a vallási csoport életére, gátolják az egyenlő hozzáférést az erőforrásokhoz, az állam szolgáltatásaihoz, akadályozzák a szabad vallásgyakorlást és ezáltal marginalizálják a csoport tagjait. A vallásszabadság sérelmének modern kori példáit a keresztényüldözés területéről vesszük.
Jelenleg a világban a leginkább üldözött vallás a kereszténység. Az Open Doors 2020-2021-es adatai szerint 360 millió keresztényt üldöznek, vagy diszkriminálnak napjainkban. A vizsgált évben közel 6000 ember esett áldozatul, ami az előző periódushoz képest 24%-os növekedést jelent.[5] Sokáig Észak Koreában volt a legkirívóbb a vallásszabadság megsértése, de a tálib hatalomátvétel után Afganisztán vette át a keresztények üldözésében a vezető szerepet. Több ázsiai országban a keresztény közösségek a járvány alatt semmiféle állami támogatást nem kaptak, Kínában a pandémiára hivatkozva zártak be véglegesen templomokat, vegzálták a közösségek vezetőit, s az online misék megtartását sem engedélyezték a hatóságok.
A szekuláris intolerancia a hiten alapuló véleményekkel szemben növekedőben van a zsidó-keresztény civilizáción alapuló Európában is. A vallási türelmetlenség a mások hite iránti megértés képtelenségétől, a vallási jelképek felszámolásán és a vandalizmuson keresztül egyre gyakrabban jut el a vallásos világnézet megnyilvánulásainak kriminalizálásáig. Ez utóbbira példa Päivi Räsänen kereszténydemokrata politikus, volt finn belügyminiszter 2022 januárjában indult pere, aki ellen azért emeltek vádat, mert a Twitteren Szent Páltól származó bibliai idézeteket osztott meg, amelyek a homoszexualitást bűnnek minősítették. A finn államügyészség szerint ezek kisebbség elleni gyűlöletkeltésre voltak alkalmasak, megsértették az érintettek emberi méltóságát, diszkriminálták a meleg közösséget.
A bécsi Observatory on Intolerance Against Christians in Europe („Intolerancia az Európai Keresztényekkel Szemben” Megfigyelőközpont) 2021-ben kiadott jelentése szerint az Egyesült Királyság, Franciaország, Németország, Spanyolország és Svédország azok az országok, ahol a leginkább tapasztalható a keresztényeket érintő zaklatás és erőszak.[6] A vallásszabadság sérelmének tipikus területei az egyházi élet, az oktatás, a munkahely és a politika. A gyűlöletbeszéddel megvádolt keresztények ellen az Egyesült Királyságban folyt a legtöbb bírósági eljárás 2020-2021-ben, míg Franciaországban és Spanyolországban fenyegeti őket leginkább az a veszély, hogy lelkiismereti okokból meg kell válniuk a munkahelyeiktől. Az oktatási szektorban az Observatory kutatása két jellemző trendet azonosított: a keresztény egyetemisták nem nyilváníthatnak szabadon véleményt és a negatív következmények elkerülése érdekében öncenzúrára kényszerülnek, másrészt a jellemzően a párkapcsolati nevelés terén megjelenő új oktatási szabályok korlátozzák a szülők jogait. Mindemellett a mainstream média egyre gyakrabban bélyegzi meg, illetve marginalizálja a vallásos világnézet alapján születő véleményeket, sérti a vallási érzelmeket. [7]
[1] Ezer év törvényei. 1895. 1895 évi XLIII. tc a vallás szabad gyakorlásáról.
[2] Az ülésen részt vettek az Erdélyi Magyar Unitárius, az Erdélyi Magyar Református, az Erdélyi Magyar Evangélikus-Lutheránus, valamint az Erdélyi Ágostai Hitvallású Szász Evangélikus Egyház vezetői, akik az alkalomból közösen kezdeményezték, hogy a tordai vallásszabadság törvényének jelentősége örökíttessék meg a budapesti Országgyűlésben, valamint a bukaresti és az Európai Parlamentben.
[3] Schanda Balázs: vallás- és lelkiismereti szabadság. In. Magyar politikai enciklopédia. Mathias Corcinus Kollégium – Tihanyi Alapítvány. 2019. 610.o.
[4] Az EU alapjogi Chartája. EU-lex. https://eur-lex.europa.eu/legal-content/HU/ALL/?uri=CELEX:12016P/TXT 2022.04.20.
[5] Open Doors – Globális Keresztényüldözési Index 2022. https://www.portesouvertes.fr/persecution-des-chretiens#index-header
[6] Jelentés: 5 európai országban fokozódik a keresztények elleni erőszak
Katolikus Ma. https://katolikus.ma/jelentes-5-europai-orszagban-fokozodik-a-keresztenyek-elleni-eroszak/ 2022. 04.12.
[7] Under pressure: Human Rights of Christians in Europe. Observatory on Intolerance against Christians in Europe, 2021 https://www.intoleranceagainstchristians.eu/fileadmin/user_upload/publications/files/Under_Pressure_Top_Five_Report_2020_01.pdf 2022.04. 20.
