(1900-1932)
Lelkész, ifjúsági vezető. Korának meghatározó református közéleti szereplője, aki hitt abban, hogy a fiatal nemzedékek hozzájárulhatnak nemcsak a társadalmi kérdések megválaszolásához, de a református egyház újjászületéséhez is.
1900. július 11-én született Töltéssy Ferenc szabómester és Stohlhofer Róza gyermekeként. Az elemi iskola elvégzése után tanulmányait a Miskolci Református Főgimnáziumban folytatta, ahol az iskolai diákközösség aktív tagjaként szerzett tapasztalatait elismerve megválasztották a Bethlen Gábor Kör ifjúsági elnökének. Teológiai tanulmányait Kolozsváron kezdte, majd Budapesten folytatta, ahol a hollandiai tapasztalatait éppen akkor kamatoztatni igyekvő Sebestyén Jenő inspirálására aktív szerepet játszott egy tisztán református hitvalló diákmozgalom elindításában. 1921. július 10-én református teológushallgatók az ő kezdeményezésére mondták ki a Soli Deo Gloria Theológus Szövetség megalakulását, aminek korán bekövetkezett haláláig szellemi vezére volt.
A szakszerű ifjúsági munkáról 1921 és 1925 közötti külföldi (Glasgow, Pittsburgh) tanulmányútjain szerzett újabb ismereteket. A gyülekezeti élet színvonalának növelése érdekében javasolta az akkor már prosperáló ifjúsági szervezet továbbfejlesztését. 1925 novemberében született meg a Magyar Református Diákok Soli Deo Gloria Szövetsége, amely kiterjesztette hatókörét nemcsak a teljes református egyetemi ifjúságra, de a felekezet középiskoláinak tanulóira is. Ez azt jelentette, hogy a teológusokon túl immár bölcsészek, jogászok, medikusok, valamint a fiatalabb korosztály is csatlakozott a diákmozgalomhoz. A diákélet fellendülését azoknak a nyári táboroknak a gyarapodása is jelezte, ahol a magyar társadalom aktuális kérdéseit vitatta meg az évről-évre növekvő létszámú fiatalság. Emellett megindult az ifjúsági vezetők szakszerű képzése, valamint Református Diákmozgalom néven az SDG lapjának kiadása is. 1931-ben a diákmozgalom kb. 5-6 ezer felsőoktatásban tanuló, illetve középiskolás tagot tudhatott magáénak.
Töltéssy Zoltánnak komoly szerepe volt abban, hogy az SDG lépéseket tett a paraszt- és munkásfiatalok felkarolására. Kezdeményezője volt az egyetemi hallgatók megélhetési gondjainak enyhítését célzó Diákszociális Osztály, valamint az SDG kollégiumok létrehozásának. Ebédeltetési akciókat szervezett, amelynek keretében 1928 februárjában 50 nélkülöző hallgatónak biztosítottak étkezési lehetőséget budapesti családoknál. A kezdeményezésből kinőtt SDG Mensa 1937-ben már több mint hétezer ebédet biztosított a kevésbé tehetős tanuló ifjak számára. Az elért eredmények anyagi hátterét nagyszabású adománygyűjtő akciók biztosították, amelyeknek kezdeményezésében szintén élen járt.
Miután 1926-ban megválasztották a Keresztyén Ifjúsági Egyesületek Szövetségének elnökévé, a különböző református diákszervezetek munkájának összehangolásán dolgozott. Mindezek mellett konferenciaszervező, előadói és publikációs tevékenységet is folytatott. Rendszeres szerzője és egy ideig szerkesztője volt a Kálvinista Szemlének, a Református Diákvilágnak és az Ébresztő című lapnak. 1932. október 25-én, 32 éves korában távozott az élők sorából.
A Soli Deo Gloria szellemi vezérének életműve a református egyháznak az ifjúságon keresztül történő megújítására irányult. Olyan mozgalmat teremtett, amely különböző társadalmi osztályhoz tartozó református fiatalokat volt képes megszólítani és figyelmüket a legégetőbb társadalompolitikai kérdések felé fordítani. Nem érhette meg, hogy 1933-ban az Egyetemes Konvent az SDG programját a református egyház saját missziós tevékenységének ismerte el.
Források:
Géra Eleonóra: „Szerény, de prófétai harcos fiatalember.” Töltéssy Zoltán az ifjúsági vezető. In. Petrás Éva (szerk.) A XX. századi magyar protestáns közéletiség arcképcsarnoka. Barankovics István Alapítvány – Gondolat Kiadó. Budapest 2021.
Havas Gábor- Kalifai Albert: A Sli Deo Gloria Szövetség története. Budapest, 1992.
Örsi Julianna: Törekvések a magyar református egyház szellemi megújítására. Létünk. 2017. 4. sz.
Svéd László: Az 1942, 1943-as balatonszárszói találkozók ifjúságtörténeti előzményei. Múltunk. 2013. 1. sz.
