Szociális Testvérek Társasága
A Szociális Testvérek Társaságát 1923. május 12-én hozták létre, élére Slachta Margitot választották. Az alapítók mindannyian a Farkas Edith vezette Szociális Missziótársulatból kerültek ki. Közös volt bennük, hogy nem tudták elfogadni korábbi főnöknőjük, Farkas Edith váratlan és lényegi koncepcióváltását. A frissen létrehozott új szervezetre úgy tekintettek, mint amely a Missziótársulat eredeti intencióit viszi tovább. Az események után 20 évvel a szakítás okait Slachta a következőképp látta:
„A Társulat (Értsd: a Farkas Edith vezette Missziótársulat) a) munkatér tekintetében kikapcsolta a modern programpontokat (mozgalmak, szociálpolitika, államéleti kör); b) a szellemet tekintve eltért a bencés alaptól, és a Jézus Társasága felé orientálódott; c) külső megjelenés és stílus tekintetében inkább szerzetesnői jelleget kívánt kifejezni, mint az eredetileg tervezett világit. (…) Akik az eredeti elgondoláshoz ragaszkodtak, azokat a Társulat elküldte, és így alakult meg 35 taggal 1923. május 12-én a Szociális Testvérek Társasága. [1]
A Szociális Testvérek Társasága Szabályzata jóval később, 1935-ben kapta meg Serédi Jusztinián hercegprímástól a jóváhagyást. Alapszabályuk nem véletlenül hangsúlyozta, hogy a szentlélek kultuszának ápolása és a szociális feladatok ellátása mellett nőmozgalmi munkát is kívánnak végezni, hiszen elöljárója, Slachta Margit a keresztény feminizmus élharcosa volt. A főnöknő a társaság arculatának meghatározásában a világi jelleget, az életigenlést, a műveltséget, és a modernséget emelte ki: „Szellemileg vezető szerepre vagyunk hivatva. Szaktudással rendelkező testvéreinktől könyveknek, cikkeknek kell majd megjelenniük, mozgalmak, egyesületek vezetésében kell megállni a helyünket. Szociális feladatokon dolgozó hatósági szerveknél, a parlamentben, a nemzetközi szövetségekben értékes munkaerőknek kell bizonyulnunk. A modern technika vívmányait mind fel kell használnunk, hogy gyorsan, jól és olcsón dolgozhassunk. Moderneknek kell lennünk abban is, hogy a holnap problémáit is meg tudjuk látni, és dolgozni tudjunk a megelőzésen.”[2]
A kezdeti évek szervező tevékenysége után a Szociális Testvérek Társasága 1927-től játszott egyre fontosabb szerepet a magyar közéletben. Az év szeptemberében 32 jelentkezővel nyitották meg noviciátusukat, majd ugyanezen év decemberében 15 helyen állították fel első alkalommal Budapesten a „mindenki karácsonyfáját”.
A társaság tevékenységének fontos pillére volt a karitatív és a szociális munka. Tagjai az egyházszervezethez, és az állami közigazgatási szervek munkájához kapcsolódva dolgoztak ínségakciókban, népkonyhákon, vezettek szociális intézményeket óvodákat, szülőotthonokat, cselédotthonokat. árvaházat, dolgoztak pályaudvari misszióban és a Cselédlányok Egyesületében. A szociális testvérek szerteágazó tevékenységét jelzi, hogy 1944 januárjában már 6 országban, 24 egyházmegyében, 20 mozgalom irányító munkájában, 8 lap szerkesztésében, 1 lelkigyakorlatos házban, 59 női otthon illetve szálloda élén, intézményekben, egyházközségi, szegénygondozó, vasúti- és kórházmissziós mozgalmi munkakörben dolgoztak. Nem csak Magyarországon, de az Egyesült Államokban, Kanadában (a külső tagokat nem számítva) 300 testvér és jelölt tartozott ekkor a Szociális Testvérek Társaságához. [3]
Slachta Margit a testvérek szociális szerepvállalását a kezdetektől megkülönböztette a szerzetesrendek karitatív munkájától. A karitatív munkát ő nem a végső célnak, csupán egy eszköznek tekintette, mely a nyomor és szenvedés enyhítése közben lehetőséget nyújt a társadalmi problémák gyökereinek alaposabb feltárására.[4] A Szociális Testvérek Társaságának a társadalmi bajok orvoslásán munkálkodó szerzetesrendekénél, amelyek „megállnak az államélet határainál”, messzebbre mutató szerepet szánt. Olyan „evangéliumi alapelveken” nyugvó szervezetben gondolkodott, amely a szükséget szenvedőkre, nemcsak mint a krisztusi szeretet parancsa alapján megsegítendő embertársakra, hanem mint állampolgárokra is tekint, akiknek társadalmi és közéleti szerepvállalásához útmutatást tud nyújtani. Ezen túl a Társaság feladatának tekintette, hogy „a közélet porondjára állítson olyan szellemi munkásokat, akiknek hivatásbeli feladata, hogy a katolikus közérdekeket” képviselve modern politikai eszközökkel küzdjön azokon a színtereken, ahol „a világi hatalom birtokosai fejtik ki működésüket, döntőleg hatva ki milliónyi embertömegekre és jövő századokra.” Slachta felismerte ugyanis, hogy a szociális problémák tűzoltásszerű enyhítése mellett legalább annyira fontos a prevenció. Arra törekedett, hogy a problémák eredőjét feltárva a politikai életben érjenek el olyan strukturális reformokat, amelyek egy igazságosabb társadalmi berendezkedést eredményezve javítják a leginkább kiszolgáltatott társadalmi rétegek helyzetét. „Ezt tudva akar a Szociális Testvérek Társasága olyan Krisztus-katonákat nevelni, kik a szó erejével, a szervezkedés gépezeteivel, polgárjogaik gyakorlásával, tehát szellemi fegyverekkel, megelőző tevékenységben, törvényhozói működésben, tömegeket felölelve, jövő generációkra kihatóan állnak őrt hivatásból az Egyház érdekei, a család, nő és gyermek javai mellet; vagy harcolnak értük, ha kell.”[5]
A Társaság kezdettől fontos feladatának tekintette a női érdekképviseletet és érdekvédelmet. Ez oka és következménye is volt annak, hogy Slachta még a Missziótársulat tagjaként 1920-ban első nőként jutott be a magyar parlamentbe. A szociális testvérek 1931-től foglalkoztak a munkásnők szervezésével, folytatva Korányi Saroltának még az 1911-ben megkezdett munkáját. 1938-ban került sor a Katolikus Dolgozó Leányok Országos Szövetségének felállítására, amely más katolikus nőszervezetekkel való fúziója után 1943-ban vette fel a Katolikus Dolgozó Nők és Leányok Országos Szövetsége (DLN) nevet. Lapjuk a Dolgozó Nő 1939 és 1944 között jelent meg Slachta Margit szerkesztésében. A nők közéleti szereplésének ösztönzését szolgálta a „keresztény feminizmus” lapja a Slachta Margit szerkesztésében megjelenő Magyar Nő, melynek lapszámai szintén több szállal kötődtek a testvérekhez.
1937 és 1948 között működött a Társaság égisze alatt a Katolikus Női Szociális Képző. Tanfolyamairól a szociális munka terén hivatásos és képzett munkások kerültek ki. Slachta Margit tisztában volt vele, a választójog megadása, a jogkiterjesztés önmagában kevés, képzéssel, a nők műveltségének emelésével kell segíteni a közéleti szereprekre való felkészülésüket. A végzettek szociális megbízotti állást kaptak. Az iskola első növendékei, az 1938-as első bécsi döntés után valamennyien az akkor megindult „Magyar a Magyarért” mozgalomban kaptak munkát. A világháború befejezése után az iskolát tervezték hitoktatónői képzővé bővíteni, de ennek működtetésére az ismert politikai okok miatt már csak 1950-ig volt lehetőség.
A közéleti szerepvállalás fontos szervezete volt a főnöknő vezetésével életre hívott Keresztény Női Tábor, amely különböző nevek alatt megszakításokkal közel harminc évig, 1918 -1948 között volt jelen a magyar politikai életben, a keresztény nők politikai összefogásának szervezete volt. Pártként ugyan csak az 1947-es választásokon tudott önállóan elindulni, de a szociális testvérek aktivistaként folyamatosan vállaltak politikai munkát. Városanyaként, országgyűlési képviselőként többen töltöttek be fontos szerepet a közéletben. Tevékenységüknek új irányt nyitott a Magyarországon is egyre inkább terjedő nemzetiszocialista-antiszemita „korszellem”. A ruhájuk után „szürke nővéreknek” nevezett testvérek egyáltalán nem simultak bele a fokozatosan jobbra tolódó magyar közgondolkodásba. 1939-től világosan látták, hogy a kereszténység legalapvetőbb tételeit tagadó ideológiával szemben fel kell és fel is lehet venni a harcot. A Keresztény Női Tábor 1942 februárjától induló világnézeti kurzusainak anyagát már a szociális testvérek terjesztették azokon a helyeken, ahol dolgoztak, megfordultak, többek között bemutatták azt a különböző katolikus gyűléseken is. A szervezet már 1940 decemberében beadványt készített a munkaszolgálatosok érdekében, 1941-ben Slachta személyesen utazott a kőrösmezői deportálás helyszínére, 1943 februárjában XII. Pius pápánál kieszközölte a beavatkozást a szlovákiai zsidók deportálásba, amiért később a „Világ igaza” kitüntetést érdemelte ki. Maguk a szociális testvérek 1944 áprilisától szálltak be az embermentő akciókba. Vatikáni és svéd védelem alá helyezett épületeikben több száz zsidót bujtattak, összességében így körülbelül 1000 ember életét mentették meg. Salkaházi Sára testvért a Bokréta úti leányotthonból hurcolták el védenceivel együtt, és lőtték a Dunába a nyilasok.
A karitatív, szociális és közéleti munka mellett a Szociális Testvérek Társasága részt vett a két világháború közötti korszak liturgikus mozgalmaiban: maguk is lelkigyakorlatokat, lelki napokat szervezetek. 1938-ban a testvérek szerepet vállaltak a Magyarországon tartott XXXIV. Eucharisztikus Világkongresszus szervezési munkálataiban is.
1933-34-ben hívták életre a Szentlélek Szövetséget, és indították el lapját, a „Lélek Szavát”. A szövetség célja egy a szentlélek kultuszán alapuló valláserkölcsi mozgalom létrehozása volt – ahogy Slachta Margit fogalmazott – hogy „a materializmusba rántott mai embert kiragadja a pogányságból”. A „Lélek Szava” az 1934-es pünkösdi induláskor katolikus lelkiségi lap volt, de 1942-től megnyitotta kapuit a Keresztény Női Tábor világnézeti kurzusai számára és hasábjain társadalmi témák, nem utolsó sorban a fasiszta, náci újpogánysággal szembeni írások is megjelentek felhívva a figyelmet a fajelmélet és a kereszténység össze nem egyeztethető voltára. Nem véletlen, hogy a nyilasok az elsők között tiltották be az orgánumot. 1945 után a lap kritikájának éle az „istenellenes” kommunista ideológia bírálatára irányult, ezért az újraindulás utáni első szám után azonnal betiltották.
A második világháború befejezése után Slachta Margit a Szociális Testvérek Társaságának misszióját az „újpogány világ újrakeresztelésében” látja, de hamarosan nyilvánvalóvá lett, hogy az egyenlőtlen viszonyok között folyó világnézeti küzdelemben ez nem valósulhat meg. A Katolikus Női Szociális Képzőt már 1948-ban felszámolták, a társaság elöljárója 1949-ben maga is emigrációba kényszerült. A „klerikális reakció” elleni harc jegyében az egyházak ellen fokozódó támadások rövid időn belül elvezettek a társaság működésének hivatalos felszámolásához. 1950. június 18-19-re virradó éjszaka az ávósok kiürítették a rendházat, az ott tartózkodó testvéreket egy békéscsabai táborba szállították. A szerzetesrendek június 30-i betiltása után az akkor 160 főt számláló társaság illegalitásban szervezte újra magát, rendszeresen közös lelkigyakorlatokat tartottak többek között Pannonhalmán a bencés tanulmányi házban, Mátraszentimrén és Csobánkán. 1950 és 1989 között igyekeztek fenntartani a nemzetközi kapcsolatokat a határon túli szervezetekkel, aminek fontos állomása volt 1972. április 7-én a Szociális Testvérek Társasága Föderációjának létrehozása. A nehéz viszonyok ellenére 1989-ig 69 fővel gyarapodott a társaság.
A rendszerváltás után a szervezeti megerősödést jelzi, hogy a nemzetközi hálózatot működtető Szociális Testvérek Társasága központja 1998-tól ismét Budapestre került. A szervezet egyházjogi státusza is módosult az alapításhoz képest: jelenleg pápai jogú apostoli élet társasága. A fejlődést számos elismerés is elősegítette. 1995. március 15-én Slachta Margit és a Szociális Testvérek Társasága emlékérmet kapott a magyar kormánytól, május 7-én megkapta a Magyar Köztársaság Bátorság Érdemjelét. 2006. április 28-án XVI. Benedek pápa aláírta a Salkaházi Sára szociális testvér vértanúságát kihirdető dekrétumot. A vértanú boldoggá avatására 2006. szeptember 17-én a Szent István-bazilika előtti téren rendezett szertartáson került sor.
A Szociális Testvérek Társaságának magyarországi kerületi elöljárója jelenleg a 2021. márciusi Kerületi Gyűlés választása nyomán Dr. Németh Emma.
Irodalom:
A Szociális Testvérek Társaságának honlapja www. szocialistestverek.hu Megtekintés: 2021. június
Balogh Margit: A „keresztény” feminizmus. Slachta Margit életútja. História 2000. 05-06.
Kerületi Gyűlés, és elöljáró választás a magyarországi testvérközösségben. Megtekintés: 2021. 07. 28.
Magyar Katolikus Lexikon. Megtekintés: 2021. 07. 28.
Mona Ilona: Slachta Margit. Corvinus Kiadó, 1997.
Schmidt Mária: Slachta Margit, egy példamutatóan modern magyar nő. Múlt-kor történelmi magazin 2010. ősz
Slachta Margit: A puszták rejtekéből az élet centrumába. 1928.
Slachta Margit: A Társaság elvárja minden tagjától, hogy teljesítse kötelességét. (A Testvér, VII. évfolyam 2–3. szám, 1935. október–november) In. Berkecz Franciska: Slachta Margit lelki öröksége Salkaházi Sára Alapítvány–Szociális Testvérek Társasága, Bp., 2011–2013 I-II. kötet.
Slachta Margit: A megszentelő szeretet küldetésében. 1944.
Slachta Margit, az első magyar nőképviselő politikai működése. Keresztény Női Tábor, Bp., 1922
Societas Sororum Socialium (Sisters of Social Service)
SSS MKPK honlap Megtekintés: 2021. 07. 28.
Walter Ilona: A megszentelő szeretet szolgálatában. Megtekintés: 2021. 07. 28.
[1] Slachta Margit: Társaságunk szellemi arcképe In. Berkecz Franciska: Slachta Margit lelki öröksége. Salkaházi Sára Alapítvány–Szociális Testvérek Társasága, Bp., 2011–2013 2. köt. 112.
[2] Slachta M: A Társaság elvárja minden tagjától, hogy teljesítse kötelességét. (A Testvér, VII. évfolyam 2–3. szám, 1935. október–november) In. Berkecz Franciska: Slachta Margit lelki öröksége. Salkaházi Sára Alapítvány–Szociális Testvérek Társasága, Bp., 2011–2013 I. kötet 30-31.
[3] Slachta Margit: Sokan kérdezik: hol és mit dolgoznak a testvérek? A Testvér, XV. évfolyam 1. szám, 1944. január.
[4] Slachta Margit: A megszentelő szeretet küldetésében. 1944, 54-55.
[5] Slachta Margit: A puszták rejtekéből az élet centrumába. 1928. 20-23.
