Lelkész, teológus, a filozófia doktora, 1928 és 1938 között a Budapesti Református Teológia igazgatója, kora református közéletének meghatározó alakja. Csaknem három évtizedig volt a teológia professzora, s mint ilyen meghatározó befolyást gyakorolt a két világháború közötti korszakban felnőtt lelkésznemzedék gondolkodására.
1884. június 8-án született Csúzán egy mély református beágyazottságú családba. Középfokú tanulmányait Gyönkön, Zomborban és Kecskeméten folytatta, majd beiratkozott a budapesti református teológiai akadémiára, ahol 1907-ben szerzett lelkészi oklevelet. Ezt követően egy ösztöndíjnak köszönhetően 1907-1910 között három évet töltött az utrechti egyetemen, amely a neokálvinizmussal való mélyebb megismerkedése révén meghatározó jelentőséggel bírt teológiai nézetei formálódására.
Hazatérése után a teológiai magántanári cím megszerzése mellett filozófiai doktorátust is szerzett. 1918 szeptemberében nevezték ki a dogmatika tanszék vezetőjének, amely tisztséget egészen 1946-os nyugdíjba vonulásáig betöltötte, valamint mintegy 10 évig a teológia igazgatói posztját is ellátta.
Kora közéletének ismert személyisége volt. 1920 tavaszán holland támogatásból indította meg a neokálvinista irányvonal szócsöveként a Kálvinista Szemlét. A lap hasábjain bontakozott ki a belmisszió és a történelmi kálvinizmus vitája. A Szemle rendszeresen ráirányította a figyelmet a legégetőbb társadalompolitikai kérdésekre. Szerzői felemelték szavukat az antiszemitizmussal, a fajelmélettel és a nemzetiszocializmussal szemben, követelték az egyház markánsabb állásfoglalását.
1934 és 1938 között működött negyedévente megjelenő tudományos folyóirata a Magyar Kálvinizmus. A kálvinista szellemű tudósok szellemi műhelyeként hívta életre a Kálvin Társaságot.
Hallgatóival való jó viszonya révén szoros kapcsolatba került a Soli Deo Gloria diákmozgalommal, amely szintén a történelmi kálvinizmus talaján állt. Döntő szerepe volt a holland-magyar egyházi együttműködés megalapozásában, nemzetközi konferencia előadásai révén az egész angolszász világra kiterjesztette egyházának kapcsolatait, amiből többek között külföldi ösztöndíjas hallgatói is profitáltak. E tevékenységéért az Amszterdami Szabadegyetem 1930-ban díszdoktorává avatta.
Források:
Lányi Gábor: Sebestyén Jenő (1884-1950) és a történelmi kálvinizmus. In. Petrás Éva (szerk.) A XX. századi magyar protestáns közéletiség arcképcsarnoka. Barankovics István Alapítvány – Gondolat Kiadó. Budapest 2021. 13-32.
Sebestyén Jenő. Magyar Életrajzi Lexikon. https://www.arcanum.com/hu/online-kiadvanyok/Lexikonok-magyar-eletrajzi-lexikon-7428D/s-778D5/sebestyen-jeno-77A77/
Magyarországi protestáns egyháztörténeti lexikon. Szerk. Ladányi Sándor 3. jav., bőv. kiadás. Budapest: Magyarországi Református Egyház Zsinati Irodája. 1977.
Művei:
1920 és 1931 között a Kálvinista Szemle szerkesztője
1934 és 1938 között a Magyar Kálvinizmus szerkesztője
Kálvinizmus és demokrácia Budapest, 1912.
A magyar Kálvin és a kapitalizmus Budapest, 1911.
Nietzsche és Kálvin. Budapest, 1917.
Ki az igazi kálvinista? Budapest, 1925.
Abraham Kuyper: A kálvinizmus lényege (ford., Kálvin János Társaság)
Az eucharisztia és az eucharisztikus kongresszusok református szempontból Kálvin János Társaság, 1937
Református Dogmatika Iránytű Kiadó, 1994.
