(1913-1978)
Budapest, 1913. október 8. – Budapest, 1978. április 8.
A Demokrata Néppárt színeiben képviselő (1947-es választások), körzete: Borsod-Gömör, Zemplén és Abaúj vármegyék, Miskolc törvényhatósági jogú várossal.
Anyai ági ősei terézvárosi iparosokból lett nagybirtokosok voltak. Édesanyját, Liebner Rózát, tizenhárom éves korában elvesztette. Apja, Móricz István, a Liebner-birtok intézője. Édesanyja ügyvéd férje, Rónay György nevére vette a gyermeket. Egy féltestvére volt, aki hétéves korában meghalt. Neveltetéséről nagyanyja gondoskodott. 1936-ban, tanulmányai befejezésének évében, feleségül vette Radnóti Kornéliát. Egy ideig Tatárszentgyörgyön, anyai örökségének maradékain éltek, majd Budapestre költöztek. 1937-ben megszületett László fiuk, aki irodalomtörténész lett, 1991-1998 között az Új Ember című katolikus hetilap szerkesztője.
Elemi iskolai tanulmányait részben magánúton Kakucson végezte, majd tízéves korában beíratták a kalocsai jezsuita érseki főgimnáziumba. A második osztályt már a francia tannyelvű gödöllői premontrei gimnáziumban kezdte. A középiskola döntő hatást gyakorolt egész életére, később írói pályájára. 1931-ben érettségizett, majd beiratkozott a Királyi Magyar Pázmány Péter Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karára, magyar nyelv- és irodalom-francia szakra. Másodéves korától tanításból és ösztöndíjból, később írásai honoráriumaiból tartotta fenn magát, mivel anyai örökségét egyre nagyobb adósság terhelte.
1931-ben kiadott első verseskötete után, egyetemi évei alatt jelentek meg első irodalomtörténeti dolgozatai, kezdetben vidéki, 1935-től fővárosi folyóiratokban. 1937-ben lektori állást vállalt a Révai Könyvkiadó és Nyomda vállalatnál. Résztvevője az 1930-as évek közepe táján kibontakozott katolikus megújulásnak. A korszak minden jelentősebb folyóiratában publikált, kivéve a Választ; nem zárkózott el a népi irodalom értékeitől, de kritikai fenntartásokkal élt a nézetrendszerrel szemben. 1942–1943-ban saját alapítású folyóirata, az Ezüstkor kiadásán dolhozott. 1937-ben jelent meg első regénye, a Keresztút, mely megosztotta kortársait modernsége és egyedi társadalomképe miatt. A kortárs Szerb Antal így ír a műről: „Mert Rónay könyvének keresztényi inspirációja nem kívülről hozott és szervetlenül a könyvbe ékelt rétori dísz, hanem a könyv éltető konstituense. És szervesen konstituálódik bele a regénybe a katolikus világkép regényes betetőződése, a csoda. A keresztút csodája nagyon modern csoda, lélektani csoda, a szerző szkeptikus mosollyal közli és a benne résztvevők sem hiszik el, csaknem komikus csoda, de mégis csoda, csoda a nép szemében, mert a népből kiváltja az autentikus csoda összes velejáróit és győzelemre segíti a szent ügyet.” 1939-ben a modern francia lírát bemutató két fordításkötetet adott ki. 1942-ben megkapta a Baumgarten-díjat.
Az 1945-öt követő néhány év a közéleti aktivitás jegyében telt, gyakran vállalt vidéki előadásokat. Írásait többnyire az Új Ember és a Magyarok című folyóirat közölte: bekapcsolódott az 1946 decemberében újrainduló Vigilia szerkesztésébe, majd 1950-től a folyóirat szerkesztőbizottsági tagja. Csatlakozott a Barankovics István vezette Demokrata Néppárthoz, a DNP Világnézeti Akadémiája előadója, rendszeresen publikált a párt Hazánk című lapjában. Bár nem volt politikus alkat, elvállalta a képviselő-jelöltséget, és 1947. augusztus 31-én a DNP Borsod megyei listájáról bejutott az Országgyűlésbe. 1949-ben a szegedi egyetemen bölcsészdoktori oklevelet szerzett francia irodalomból és magyar történelemből.
1949 áprilisában, a törvényhozás felosztása után teljesen visszavonult a politikától, 1955-ig mégis az irodalmi élet perifériájára szorították. A Révai Testvérek Irodalmi Intézetében betöltött állása 1947-ben megszűnt. A megalakuló Magyar Írók Szövetségébe nem vették fel, kizárólag a Vigíliában és az Új Emberben publikálhatott. 1950-től helyettes tanárként francia nyelvet és irodalmat tanított a Budapesti Piarista Gimnáziumban. A kirekesztettség éveiben versfordításai sem jelenhettek meg, meséket dolgozott át magyar nyelvre a Móra Kiadó felkérésére.
1956. szeptemberben felvették az Írószövetségbe, és ugyancsak 1956-ban jelent meg kilenc év után az első kötete, „A francia reneszánsz költészete” című tanulmány- és műfordítás-gyűjtemény. 1957-től Sík Sándor mellett szerkesztőként ő jegyezte a Vigíliát. Az olvasó naplója című rovatában igyekezett megőrizni a független kritikai esszé szellemiségét. Bár fokozatosan visszatért az irodalmi közéletbe, 1960. februárban – mint Sík Sándor „rossz szellemét” – egyházi segédlettel lemondatták a lap szerkesztéséről. 1963-tól ismét módjában állt külföldi utazásokat tenni. 1967-ben József Attila-díjat kapott, 1969-ben pedig, Mihelics Vid váratlan halála után, a Vigília élére került. A folyóirat szerkesztésében arra törekedett, hogy megvalósítsa a II. vatikáni zsinat újító szellemiségét, és a hamisításokkal szemben valós képet fessen a 20. századi katolicizmusról. A Vatikán iniciatíváját követve párbeszédre törekedett a keresztények és a marxisták között. Az irodalomtörténet-írás a Nyugat harmadik nemzedékéhez sorolja. Világképének állandó elemeit humanizmusa, kereszténysége és realizmusigénye alkották. Halála után a Gondolat Kiadó sorozatot indított alkotásaiból. Az 1990-es években indult újabb életműsorozata a Szent István Társulat gondozásában.
Kitűntetései: Munka Érdemrend (1963), Munka Érdemrend arany fokozat (1973).
Életműve:
Rónay Györgyöt az utókor a magyar katolikus irodalom európai perspektívájú, haladó képviselőjeként tartja számon. Nem csak alkotó volt, értékelt is: számos portréja jelent meg kortársairól, „a kultúra alakítóiról”, köztük példaképéről, Babits Mihályról is. Értékrendjének, mely verseiben is tükröződik, legfontosabb alapját az értelem fényének (racionalizmus, intellektualizmus) és a hitnek egyedi viszonya adja. „Katolicizmusa nem hittételek megverselésében mutatkozik meg, hanem közvetve, egy állandóan jelen levő szellemi-művészi erkölcsiség követelményeként áll versei mögött.” – írja a róla Magyar Irodalom Története. Legismertebb és legnagyobb hatású alkotása a Szerápion legendák versciklus. Munkássága felbecsülhetetlen, mintegy 50 könyve jelent meg rendszeres publikációi mellett.
Könyvei: Keresztút, A francia reneszánsz költészete, A regény és az élet, A párduc és a gödölye, Hit és humanizmus.
Rónay György: Hat vers a Korintusiakhoz
Magad helyett
az egész világot
kell szeretned…
Magad maradsz maholnap, oly magad,
s úgy hullnak el mellőled a barátok,
hogy az élőknél közelebb találod
magadhoz néha már a holtakat,
kik némán őrzik lent a holt nyarak
közös reményét, míg te zord magányod
rideg telében meddőn múlni látod
a napokat, havakat, holdakat: –
rabságod őre, lassankint belátod,
hogy magad helyett az egész világot
kell szeretned, s csak úgy leszel szabad,
ha egy helyett milliók rabja vagy,
s elveszve bennük, önkéntes halálod
áldozata lesz a föltámadásod.
Forrás:
Domány András: A többi néma csend – Mozgó Világ
Domány András: Az 1947-ben választott országgyűlés almanachja – Mozgó Világ, 2006. július, XXXII./7. szám
Magyar Katolikus Lexikon
Országgyűlés almanachja 1947-1949, 359-360.o.
Péntek Orsolya: Rónay – a megbízható minőség. – Forrás: Oroszlános Udvar, 2013. május 25.
Rónay György: Szerápion legendák. – Forrás: Szegedi Piaristák
Rónay György: A kereszt igazsága. – Forrás: Magyar Kurír
Szabó Róbert –Szakolczai György: A magyar keresztény politika nagy kísérlete. A DNP országgyűlési képviselőcsoportja (első rész). Egyházfórum XXIV. (X. új) évfolyam, 2009. 5–6 sz. 26–40.
Szabó Róbert –Szakolczai György: A magyar keresztény politika nagy kísérlete. Az úgynevezett „kádári konszolidáció”, üldöztetés, a képviselők sorsa és a késői csekély elismerés (ötödik rész). Egyházfórum XXV. (XI. új) évfolyam, 2010. 4–5. sz. 36–46.
Kapcsolódó anyagok:
Emléktábla Rónay Györgynek – 2013.december 6.
Rónai György: A kereszt igazsága
Kép forrása: moly.hu
