Nagyölbő, Vas vármegye, 1882. március 11. – Szekszárd, Tolna megye, 1976. július 28.
A Demokrata Néppárt színeiben képviselő (1947-es választások), körzete: Baranya és Tolna vármegyék Pécs törvényhatósági jogú várossal
Bürgner Jakab gazdatiszt és Krausz Mária háztartásbeli középső gyermeke. Ernő (1879-1892) bátyja fiatalon elhunyt, Artúr öccse (1880-1962) az ügyvédi hivatást választotta. 1889-ben apja és nagybátyja is Radóra magyarosította családnevét. Izraelita vallású volt; 1931-ben áttért a római katolikus hitre. Ugyanebben az évben Szekszárdon megnősült, felesége Illy Amália (1903-1966) óvónő, Illy Gusztáv 1950-ben koncepciós perben kivégzett altábornagy nővére. Gyermekük, Amália (1932) mérlegképes könyvelői képesítést szerzett.
Az elemi iskola befejezése után a pápai református főgimnáziumban érettségizett 1899-ben. A budapesti Királyi Magyar Tudományegyetem Jog- és Államtudományi Karán folytatta tanulmányait, 1904-ben abszolutóriumot szerzett. Két évvel később jogi doktor lett, 1910-ben sikeres ügyvédi vizsgát tett és önálló irodát nyitott Budapesten. Az első világháború elején behívóparancsot kapott; a cs. és kir. 3. vártüzérzászlóalj tartalékos főhadnagyaként az orosz frontra került. 1915. március 22-én Przemyslnél megsebesült és fogságba esett. Fogolycsere révén került haza, elítélt hazai kommunistákért engedték szabadon a második tiszti szállítmány keretében. Távolléte miatt budapesti irodája megszűnt, ezért Szekszárdra áttelepedett szüleihez költözött, és itt újította fel ügyvédi működését.
Közéleti tevékenységéért a Függetlenségi és 48-as Pártban kezdte. 1937-ben csatlakozott a Független Kisgazdapárthoz, később a Tolna megyei szervezet főügyésze lett. A zsidótörvények korlátozásai felesége származása révén nem érintették. A rendőrség politikai okok miatt 1944. október 19-én letartóztatta, a helybeli fogházba szállították, majd november 18-án a nagykanizsai internálótáborba hurcolták. 1945 márciusában szabadult s tért vissza Szekszárdra.
1945 tavaszán felújította kapcsolatait az újjászerveződő kisgazdapárttal. Ügyvédként politikai hovatartozástól függetlenül vállalata perbe fogott személyek védelmét. Az FKGP politikai vonalvezetésével való elégedetlensége miatt kilépett a pártból, és 1947 nyarán csatlakozott a Demokrata Néppárthoz. Perr Viktor apátplébános felkérésére az 1947. augusztus 31-én tartott választásokon képviselő-jelöltséget vállalt a DNP Baranya és Tolna megyei listáján, bejutott a törvényhozásba. A DNP 1949. februári önfeloszlatása után is folytathatta munkáját.
1949. májusban az ÁVH „reakciós személyként” megfigyelés alá helyezte. Társadalmilag is megbélyegezték, számtalan atrocitás érte, egyebek között azért, mert nem volt hajlandó békekölcsönt jegyezni. Véleményét fenntartva belső száműzetésbe vonult. 1953 februárjában városi házát lefoglalták, családjával együtt a szekszárdi szőlőhegyen, lévő komfort nélküli présházba telepítették. Kilakoltatásuk 1956 októberében ért véget, saját házuk megüresedett szoba-konyhás lakrészébe költözhettek be.
A forradalomban, bár azzal érzelmileg azonosult, nem vállalt aktív szerepet. 1957-1958 folyamán a forradalom Tolna megyei vezetőinek perében elvállalta a vádlottak védelmét. Megtorlásképpen 1958. augusztus 14-én az Ügyvédeket Felülvizsgáló Bizottság ügyvédi hivatásra alkalmatlannak nyilvánította, s törölte az ügyvédek sorából. Alacsony nyugdíja miatt munkát kellett vállalnia, előbb éjjeliőr, majd portás, végül 1964-től a Béri Balogh Ádám Múzeum teremőreként dolgozott haláláig.
Sokat tett a sportkultúra fejlesztéséért, Budapesten az MTK birkózószakosztályának vezetője volt, míg Szekszárdon jégpályát létesített, kezdeményezésére épült fel a városi fürdő, és evezősszakosztályt is szervezett. A Szekszárdi Törekvés Sportegyesület birkózószakosztálya vezetője, egyben edzője volt. 1957 augusztusában a szekszárdi római katolikus egyházközség jogtanácsosává választották.
Források:
Az 1947. évi szeptember 16-ra Budapestre összehívott Országgyűlés almanachja. 1947. szeptember 16.–1949. április 12. Főszerkesztő: Marelyin Kiss József, Vida István. Bp., 2005. 336-337.o.
Szabó Róbert –Szakolczai György: A magyar keresztény politika nagy kísérlete. A DNP országgyűlési képviselőcsoportja (első rész). Egyházfórum XXIV. (X. új) évfolyam, 2009. 5–6 sz. 26–40.
Szabó Róbert –Szakolczai György: A magyar keresztény politika nagy kísérlete. Az úgynevezett „kádári konszolidáció”, üldöztetés, a képviselők sorsa és a késői csekély elismerés (ötödik rész). Egyházfórum XXV. (XI. új) évfolyam, 2010. 4–5. sz. 36–46.
Domány András: Az 1947-ben választott országgyűlés almanachja – Mozgó Világ, 2006. július, XXXII./7. szám
Domány András: A többi néma csend – Mozgó Világ
Magyar Katolikus Lexikon
