Hévízszentandrás, Zala vármegye, 1909. december 25. – Penrith, Ausztrália, 1993. április 19.
A Demokrata Néppárt színeiben képviselő (1947-es választások), körzete: Zala vármegye
Az 1945. novemberi választásokon az FKGP pótképviselője.
Apja, Pócza Lajos (1869-1911) vendéglős, anyja, Varga Rozália (1873-1950). Bátyja, Sándor (1908-1985) édesapjuk foglalkozását követve ugyancsak vendéglős, húga, Ella (1911-1985) operaénekesnő volt. A család római katolikus vallású. Első felesége Blaha Ottília volt, közös gyermekük, Árpád (1940) elektromérnök. 1948-ban Budapesten feleségül vette Koch Máriát (1919). Leányuk, Ildikó (1949).
A középiskola befejezése után gimnáziumi érettségi vizsgát tett, majd Budapesten beiratkozott a Királyi Magyar Pázmány Péter Tudományegyetem Jog és Államtudományi Karára. Jogász végzettsége mellett községi jegyzői oklevelet és általános gyakorlati közigazgatási vizsgabizonyítványt szerzett. Előbb községi jegyző volt, majd Kassán városi tanácsnok, emellett tanár a kassai községi közigazgatási tanfolyamon.
A II. világháború befejezése után szülőföldjére visszatérve belépett a Független Kisgazdapártba. Hamarosan a párt keszthelyi járási elnöke, Zala megyei tikára és országos nagyválasztmányi tagja lett. Az 1945 novemberében megtartott nemzetgyűlési választásokon a párt Zala megyei listáján szerepelt, pótképviselő lett. 1947 augusztusában kisgazda pártvezetés egyre inkább baloldali politikája miatt kilépett, egyúttal visszalépett a Független Kisgazdapárt Zala megyei képviselő-jelöltségétől is. Még abban a hónapban csatlakozott a Demokrata Néppárthoz; az 1947. augusztus 31-én tartott országgyűlési választásokon a Zala megyei választókerületben képviselői mandátumot szerzett. Politikai vélemény különbségek miatt 1948. április 26-án kilépett pártjából, ezután független képviselő. A fokozódó nyomás, a rendőri megfigyelés és közeli letartóztatástól való félelme miatt 1949. január 13-án családjával Ausztriába menekült. Távollétében összeesküvés vádjával a Budapesti Népbíróság tíz év börtönre ítélte. 1950-ben kivándorolt Ausztriába és Sydney mellett telepedett le családjával. Egy elektronikai gyárban kapott állást, hatvanöt éves korában onnan vonult nyugdíjba. Az 1980-as években több visszaemlékezés jellegű írást is kiadott. Mint volt DNP-s képviselő a KDNP-től megkapta a Barankovics-emlékérmet.
Fő művei: A magyar polgári életrend megtartásának küzdelmei és felszámolása, 1945-1948. (Melbourne-Sydney) A Demokrata Néppárt története (Sydney)
Források:
Szabó Róbert –Szakolczai György: A magyar keresztény politika nagy kísérlete. A DNP országgyűlési képviselőcsoportja (első rész). Egyházfórum XXIV. (X. új) évfolyam, 2009. 5–6 sz. 26–40.
Szabó Róbert –Szakolczai György: A magyar keresztény politika nagy kísérlete. Az úgynevezett „kádári konszolidáció”, üldöztetés, a képviselők sorsa és a késői csekély elismerés (ötödik rész). Egyházfórum XXV. (XI. új) évfolyam, 2010. 4–5. sz. 36–46.
Az 1947. évi szeptember 16-ra Budapestre összehívott Országgyűlés almanachja. 1947. szeptember 16.–1949. április 12. Főszerkesztő: Marelyin Kiss József, Vida István. Bp., 2005. 325.o.
Domány András: A többi néma csend – Mozgó Világ
Keszthelyi Életrajzi Lexikon
Zalai Életrajzi Kislexikon
