Gecse, Veszprém vármegye, 1899. július 28. – Gönyű, Győr-Moson-Sopron megye, 1952. február 14.
A Demokrata Néppárt színeiben képviselő (1947-es választások), körzete: Győr-Moson és Sopron vármegyék Győr és Sopron törvényhatósági jogú várossal
A Független Kisgazdapárt színeiben képviselő (1945-ös választások), körzete: Győr-Moson és Sopron vármegyei lista
Római katolikus vallású középparaszti családból származott, szülei, Pécsi József és Pingitzer Julianna 35 kat. hold földön gazdálkodtak. 1921-ben megházasodott, felesége Fekete Ilona egy 10 kat. holdas kisparaszti család leánya volt. Hat gyermekük született: Károly (1922) lakatoshegesztőként, Gizella (1923) műszergyári dolgozóként, Julianna (1925) boltvezetőként dolgozott, Ilona (1927), Gabriella (1931) és Erzsébet (1934) adminisztrátor lett.
Hat elemit és mezőgazdasági szakiskolát végzett. Az I. világháborúban katona (1917-1918), tüzér tizedesként harcolt az olasz fronton. Felgyógyulva a hadszíntéren szerzett sebesüléséből, gazdasága megalapozásához fogott. Az 1930-1940-es években 30 kat. hold körül stabilizálódó birtokához tekintélyes nagyságú bérlemény is társult. A gazdasági siker reményében kész volt akár lakhelyét is megváltoztatni. 1931-ig Gecsén, azt követően Gönyűn, majd 1935-től Győrszentivánon élt családjával. 1941-ben visszatértek Gönyűre. Vállalkozó szellemű, öntudatos gazdálkodóként attól sem riadt vissza, hogy perbe szálljon a vele szerződésben álló bankkal. Tovább növelte tekintélyét, amikor azt kérte a katolikus egyháztól, hogy kisparaszti bérletként osszák ki a helyi premontrei rend ezerholdnyi birtokát; aláírásgyűjtést is szervezett Gecsén. Elvállalta az elöljárói megbízatást és pályázni akart a bírói posztra is. Tagja volt a helybéli képviselő-testületnek, aktívan részt vett a falu műkedvelő körének és tűzoltó-egyesületének munkájában. A II. világháborús években 40 holdas zsidó birtok zárgondnokává nevezték ki. A deportálások alatt élelmet juttatott a Gönyűnél uszályra rakott zsidóknak.
1945 tavaszán, noha előzőleg nem politizált, a falu nemzeti bizottsága és a földigénylő bizottság elnökének választották meg. 1945 elején belépett a Kisgazdapártba, s megalakította a helyi szervezetet, tagja lett a vármegyei választmánynak. 1945. november 4-én a párt Győr-Moson és Sopron vármegyei listáján nemzetgyűlési képviselővé választották. AZ FKGP paraszti centrumához tartozott, de együtt tudott működni a baloldal egyik vezetőjével, Ortutay Gyulával is; idegen volt tőle a kisgazdapárt egyes politikusait jellemző középosztályi értékrend, úri politizálás és mentalitás, ugyanakkor kifogásolta a baloldal tevékenységét, a párton belül dúló hatalmi harcot, valamint a többeket érintő korrupció. 1947. augusztus 6-án kilépett a kisgazdapártból, és csatlakozott az általa személyesen is ismert Barankovics István vezette Demokrata Néppárthoz. Lépését a megye parasztsága tekintélyes számban követte. 1947. augusztus 31-én ismét képviselői mandátumhoz jutott a Győr-Moson és Sopron megyei választókerületben. Az Országgyűlés Politikai Bizottságában kezdettől fogva képviselte pártját. 1947. október 22-én megválasztották a DNP képviselőcsoportjának egyik alelnökévé. Ellenezte az iskolák államosítását. Mandátuma a parlament feloszlatásával szűnt meg. A koalíciós években folytatott közéleti tevékenységéhez tartozik, hogy 1945-től tagja volt Győr-Moson-Sopron vármegye törvényhatósági bizottságának, továbbá részt vett a Katolikus Agrárifjúsági Legényegyletek Országos Tanácsa és a Magyar Parasztszövetség szervezésében, utóbbi szervezetben a vármegyei elnöki tisztet is ő töltötte be.
1949-ben teljesen visszavonult a politizálástól, és 25 kat. holdnyi megmaradt birtokán gazdálkodott. Röviddel ezután kulákká nyilvánították, földjét a helyi termelőszövetkezet 1951-ben betagosította. A sorozatos zaklatások miatt megrendült az egészsége, 1952-ben súlyos betegségek következtében halt meg.
Források:
Az 1947. évi szeptember 16-ra Budapestre összehívott Országgyűlés almanachja. 1947. szeptember 16.–1949. április 12. Főszerkesztő: Marelyin Kiss József, Vida István. Bp., 2005. 317.o.
Szabó Róbert –Szakolczai György: A magyar keresztény politika nagy kísérlete. A DNP országgyűlési képviselőcsoportja (első rész). Egyházfórum XXIV. (X. új) évfolyam, 2009. 5–6 sz. 26–40.
Szabó Róbert –Szakolczai György: A magyar keresztény politika nagy kísérlete. Az úgynevezett „kádári konszolidáció”, üldöztetés, a képviselők sorsa és a késői csekély elismerés (ötödik rész). Egyházfórum XXV. (XI. új) évfolyam, 2010. 4–5. sz. 36–46.
Domány András: Az 1947-ben választott országgyűlés almanachja – Mozgó Világ, 2006. július, XXXII./7. szám
Domány András: A többi néma csend – Mozgó Világ
