(1892–1954)
Eredeti neve Krausz Ádám.
ferences szerzetespap, a Demokrata Néppárt képviselője 1947-ben a pest-pilis-solt-kiskuni és bács-bodrogi választókerületben
Alsófokú iskoláinak elvégzése után vallási elhivatottsága miatt a pécsi ferences kollégiumba jelentkezett, ahol a rend öltözékének felvétele után a Bernát nevet kapta. Egyszerű, majd Gyöngyösön 1913-ban örök fogadalmas szerzetes lett. Pappá 1915. január 15-én Szmrecsányi Lajos egri érsek szentelte fel. Egyházi szolgálatát Baján kezdte: hitszónok, majd kollégiumi helyettes prefektus volt, több vallási társaság (Szent József Társulat, Páduai Szent Antal Imaegyesület, Élőkereszt Társulat) vezetője.
Az I. világháború utolsó két évében Budapesten és Szécsényben tábori lelkészként dolgozott. 1918 után előbb Szatmárnémetiben hitoktató, később Dunaföldváron, Jászberényben és Kecskeméten a ferences kolostorokban élt. 1928-ban vette át a Kapisztrán Szent János rendtartomány harmadik rendjének igazgatását és váci discretus lett.
A következő évben önkéntes hittérítő munkára jelentkezett, a kínai Paokingba utazott. Missziós iskolát alapított, kétezer szavas magyar-kínai szótárt szerkesztett. Munkája elismeréseként 1936-ban a Paokinghoz tartozó missziós terület generális helyettesének (vicarius delegátus) nevezték ki. Két esztendő múlva betegsége miatt kellett hazatérnie.
Vácott vikárius, a ferences nyomda igazgatója, a zárda és a nyomda discretusa lett. 1939-ben a pasaréti kolostorba helyezték, helyettes házfőnök, megbízatása mellett szerkesztette az Isten dalosai című ferences missziós lapot is. Két évvel később kecskeméti házfőnöknek választották meg s a magyar kínai misszió provincia gondnokhelyettese (provinciális procurator) lett. 1946-ban Budapest-Pasaréten lett házfőnök. Ott önálló missztótelep építését fontolgatta, igazgatása alatt létesült a Ferences Missziók Központi Székháza. A Magyar–Keleti Társaság meghívására missziós előadásokat is tartott.
A politikába 1944-ben kapcsolódott be. A rendházban a nyilasok elől bujkáló katonatiszteket és civileket rejtegetett. A következő év június-július hónapjában Kecskeméten az ügyészségi fogságban tartott rabok részére tartott istentiszteletein elhangzottak miatt „demokráciaellenesség” vádjával július 26-án letartóztatták és pár napra őrizetbe helyezték. A helyi népügyészség augusztusban ügyét megalapozatlannak ítélte s elrendelte szabadon bocsátását.
1947-ben a Demokrata Néppárt képviseletében szerzett mandátumot a pest-pilis-solt-kiskuni és bács-bodrogi választókerületben. A törvényhozás 1. ülésén (1947. szeptember 16.) megválasztását igazolták, de a következő ülésnapon (1947. szeptember 17.) bejelentették lemondását megbízatásáról, mert sem Pétery József váci püspök, sem a ferences rend provinciálisa nem engedélyezte politikai tevékenységének folytatását. Egy ideig még vezette a Demokrata Néppárt kecskeméti szervezetét.
A népügyészség 1949. március 12-én egy 1946-ban elhangzott lajosmizsei beszéde miatt „a demokratikus államrend és vezetői, a földbirtokreform és a zsidó felekezet elleni izgatás” címén hét hónapi börtönbüntetésre ítélte, amelyet mint első fokon hozott ítéletet Károlyi Bernát megfellebbezett.
1949. november 28-án az ÁVH letartóztatta Állítólagos angol kapcsolatai miatt kémkedéssel vádolták, egy ideig Vácott internálták, majd a Gyűjtőfogházba hurcolták. A börtönben elszenvedett fizikai bántalmazások és az embertelen egészségügyi körülmények miatt kiújult Kínában szerzett betegsége. Rabkórházban érte a halál, holttestét – amelyet jelenleg is keresnek – egyes hírek szerint a rákoskeresztúri temető 301. parcellájában hantolták el.
Forrás:
Az idő élén jártak. Kereszténydemokrácia Magyarországon (1944–1949). Szerk. Rosdy Pál és Kovács K. Zoltán. Bp., Barankovics István Alapítvány, 1996.
