A nemzetpolitika első megközelítésben a külföldön élő nemzettársak támogatásának az anyaország által megvalósított gyakorlata. Célja a külhoni magyarság létszámcsökkenésének megakadályozása, amihez a magyar közösséghez tartozás presztízsének megerősítésén keresztül vezet az út. A nemzetpolitikai stratégiák tartalmát általában meghatározza az is, hogy a határokon kívülre került nemzettagok egy tömbben, vagy szétszórva élnek-e, hiszen helyzettől függően eltérő szükségletek és elvárások fogalmazódhatnak meg az anyaország felé. A nemzetközi gyakorlat sokszínű, de általában elmondható, hogy különbséget tesznek azok között a külföldön élő nemzettársak között, akik mások döntései (pl. egy békeszerződés) következtében kerültek a határon túlra – ilyenek a Kárpát-medencei határon túli magyarok – és azok között, akik saját döntésük következtében kerültek külföldre vagy épp már ott is születtek. Számos országban külön kormányzati szerv felelős a határon túl élők ügyeinek intézéséért, több helyen az állami szervezetek NGO-kkal együttműködve valósítják meg a nemzetpolitikai célokat.
Magyarországon a rendszerváltás után azonnal megindult a korábbi kisebbségpolitika új alapokra helyezése: az anyaország szemben a szocializmus gyakorlatával – amely tétlenül tűrte a határainkon kívül került magyarokkal szembeni jogsértéseket, a velük szemben gyakorolt erőszakos asszimilációt, és ahogy Illyés Gyula fogalmazott „szellemi genocídiumot” – deklarálta szerepvállalását a határon túli magyarok nemzeti önrendelkezéséért folytatott küzdelmének támogatásában. Már az 1989-es alkotmány leszögezte a magyar kormány magyar kisebbségekkel kapcsolatos álláspontját. A 2011-es Alaptörvény tovább erősítette a külhoni magyarok irányába történő felelősségvállalást, amikor kimondta: „Magyarország az egységes magyar nemzet összetartozását szem előtt tartva felelősséget visel a határain kívül élő magyarok sorsáért, elősegíti közösségeik fennmaradását és fejlődését, támogatja magyarságuk megőrzésére irányuló törekvéseiket, egyéni és közösségi jogaik érvényesítését, közösségi önkormányzataik létrehozását, a szülőföldön való boldogulásukat, valamint előmozdítja együttműködésüket egymással és Magyarországgal.”
A nemzetpolitika célja, hogy statisztikailag növelje a külhoni magyarság esélyeit. Fogalmába az autonómia törekvések támogatásán túl beletartozik a magyar közösségek identitásőrzésének erősítése, a magyar nyelv és kultúra fejlesztése, az asszimiláció megelőzése, a szülőföldön maradás feltételeinek javítása, a magyar-magyar kapcsolatok erősítése. A végső célként kitűzött, a kulturális reprodukciót leginkább biztosító autonómia eléréséig a rövid távú társadalomépítő tevékenységgel a határon túli magyar közösségek magyar intézmények erősítésével olyan szintre kívánja hozni, hogy azok képesek legyenek élni jogaikkal és lehetőségeikkel.
Az első kormány miniszterelnöke, Antall József „tizenötmillió magyar miniszterelnöke” kívánt lenni. Nevéhez köthető annak az alapelvnek a megfogalmazása, hogy minden kisebbségeket érintő döntés előtt ki kell kérni az adott kisebbséget legitimként képviselő szerv véleményét. A rendszerváltás utáni baloldali kormányok inkább szomszédságpolitikát folytattak, míg a jobboldaliak a szomszédságpolitikát a prioritásként felfogott nemzetpolitika függvényeként kezelték. Ennek megfelelően a rendszerváltás utáni korszakban többször változott a nemzetpolitikai intézményrendszer kormányzati politikán belüli státusza. Az 1992-ben létrejött Határon Túli Magyarok Hivatalát 2006-ban a Gyurcsány-kormány szüntette meg, a Nemzetpolitikai Államtitkárságot 2014-ben a harmadik Orbán-kormány hozta létre. A magyar-magyar párbeszéd szerve a Magyar Állandó Értekezlet 1999-ben, míg a Magyar Diaszpóra Tanács 2011-ben jött létre. A MÁÉRT 2019-ig 18 alkalommal ülésezett. A Gyurcsány- és Bajnai kormányok idején szerepét hat évre a Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fóruma vette át, majd 2010-ben újra összehívták a MÁÉRT-et, de mellette megmaradt a Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fóruma is, ami évente ülésezik és hosszú távú stratégiai kérdésekkel foglalkozik. A Nemzeti Összetartozás Bizottsága az országgyűlés állandó bizottsága nemzetpolitikai kérdésekben a jogszabályok előkészítését végzi. A nemzetpolitika stratégiai elveinek megvalósításában a Nemzetpolitikai Államtitkárság mellett az anyaországi támogatásokat kezelő Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt. a témával kapcsolatos kutatásokat koordináló Nemzetpolitikai Kutatóintézet és a magyarok összetartozását szimbolizáló Magyarság Háza vesz részt.
Az anyaországon kívül élők irányába tett egyik legmagasabb szintű intézkedésként az állampolgárság és a szavazati jog megadását tartják számon. A kettős, vagy többes állampolgárságot a világ országainak fele ismeri el. Egy másik lehetőség az állampolgárság nélküli kedvezményes státusz, ami a kettős állampolgárságot el nem ismerő országok kisebbségeinek nyújthat anyaállamuk. Magyarországon 2001-ben született meg a külhoni magyaroknak az anyaországhoz való tartozását deklaráló Státusztörvény, ami számos területen konkretizálta a magyar igazolványt kiváltók kedvezményeit.
A második Orbán-kormány 2010-es hivatalba lépése után a nemzetpolitikai stratégia ismét új alapokra helyeződött. A jobboldali kormány felfogása szerint minden magyar – éljen az a világban bárhol – a magyar nemzettest része. Ennek jegyében 2010 óta törekszik a világban található magyarok határokon átívelő összetartozásának erősítésére az anyaország, a Kárpát-medence és a diaszpóra magyarsága között.
Az Országgyűlés a trianoni döntés kilencvenedik évfordulóján törvényt alkotott a nemzeti összetartozásról, ami kimondta, hogy a külhoni magyarok a magyar nemzet részei. A békediktátum napját, június 4-ét a Nemzeti Összetartozás Napjává, később a harmadik Orbán-kormány 2020-at, a trianoni döntés 100. évfordulóját a Nemzeti Összetartozás Évének nyilvánította. Rendezvényeire a koronavírus járvány miatt az online térben került sor.
2010. május 26-án az Országgyűlés módosította a magyar állampolgársági törvényt. Eszerint magyar állampolgár lehet mindenki, aki legalább egymagyar felmenővel rendelkezik és beszél magyarul. A törvénymódosítás megnyitotta a jogi lehetőséget a kedvezményes honosítások előtt. Az egymilliomodik magyar állampolgár ünnepélyes állampolgári esküjére 2017 decemberében került sor. 2012 novemberében az Országgyűlés módosította a választójogi törvényt is. Értelmében a külhoni magyar állampolgároknak is jogi lehetőséget kaptak a közügyek alakításában való részvételre. amivel az azóta megrendezett választásokon 2020-ig 120-130 ezren éltek.
A 2010 és 2020 közötti nemzetpolitikát két szakaszra szokás osztani. 2010 és 2014 között a hangsúly a jogi keretrendszer kialakítására esett, míg 2014 után a szülőföldön való boldogulást segítő olyan döntések meghozatala és programok megvalósítása játszották a főszerepet, a határon túlra irányuló állami támogatások így jelentősen megnövekedtek. Ezek nagy része a kisebbségi magyar közösségeket segítő gazdaságfejlesztési és a kárpát-medencei kis- és mikro vállalkozásokat segítő támogatásokra, valamint a családpolitikai kiadásokra, például a Kárpát-medencei Óvodafejlesztési Program költségeire fordítódtak. Keretében 2021-ig 130 új óvoda és bölcsőde létrehozására, valamint több mint 700 intézmény felújítására és fejlesztésére kerül sor. Szociális programcsomagjai a leginkább veszélyeztetett magyar közösségek megerősítését, megélhetési nehézségeinek csökkentését szolgálják. A magyar állam tartja fenn a erdélyi Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetemet, a Partiumi Keresztény Egyetemet, a komáromi Selye János Egyetemet, a beregszászi II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskolát, Újvidéken az Európa Kollégiumot vagy a pozsonyi szakkollégiumot. Az általános és középiskolásoknak szóló Határtalanul program célja a külhoni és anyaországi magyar fiatalok közötti kapcsolatépítés: eddig több százezer iskolásnak biztosított lehetőséget a Trianonban elcsatolt magyar területek értékeinek megismerésére.
Külön területét képezi a nemzetpolitikának a diaszpóra politika. Bár a Magyar Diaszpóra Tanács már korábban is működött, a Nemzetpolitikai Államtitkárság 2016-ban dolgozta ki a magyar diaszpóra politika irányelveit. A magyar diaszpóra szervezetek a közösségi élet szervezői, legfontosabb funkciójuk az identitás erősítése, az asszimiláció megakadályozása, a többségi társadalommal a magyar kultúra megismertetése. A hétvégi magyar iskolák szinte mindegyikével kapcsolatban áll a magyar állam. Anyagilag támogatja őket, pedagógusaik számára magyarországi és külföldi továbbképzéseket szerveznek. Magyarságismereti oktatási programok futottak a Cserkész Szövetséggel való együttműködésben is. A Magyarországra utazást támogató ReConnect Hungary program amerikai és kanadai sokadik generációs magyar fiataloknak szól, akik érdeklődnek őseik szülőhazája iránt és erősíteni kívánják magyar identitásukat. Több mint 10 ezer fiatalt mozgatott meg eddig a „Vendégségben Magyarországon” egyhetes tábor sorozat, hasonlóan a Rákóczi Szövetség programjához. A 2013-ban indult Kőrösi Csoma Sándor Program keretében magyarországi fiatalok utaznak a diaszpóra közösségekhez, hogy támogassák azok identitás fenntartó, hagyományőrző programjait. A kényszerűen kisebbséggé vált etnikai közösség azon csoportjai körében végzett munka, amely az asszimiláció hatására folyamatosan apad, szintén kiemelt jelentőséggel bír az identitás erősítése, ezért 2015-től a Petőfi Sándor Program kifejezetten a közép-európai régió szórvány magyarsága körében tölti be ugyanazt a funkciót, mint a Körösi Csoma Sándor Program. A két projekt 2016-ig közel 200 magyarországi fiatal kiutazását tette lehetővé. A Mikes Kelemen Program az Országos Széchenyi Könyvtár és a Magyar Nemzeti Levéltár szakembereinek közreműködésével a külföldön fellelhető magyar vonatkozású könyvtári és levéltári örökség digitalizálását célozza, míg a Julianus Program magyar kötődésű emlékhelyeket, tárgyi örökségeket, épületeket, magyar alapítási oktatási intézményeket, templomokat, utcákat, tereket tart számon.
Források:
A Magyar Állandó Értekezlet dokumentumai
A Magyar Diaszpóra Tanács dokumentumai
A magyar nemzetpolitika stratégiai kerete c. dokumentum végrehajtása. Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium. 2013.
A státusztörvény. Előzmények és következmények. Szerk. Kántor Zoltán. Teleki László Alapítvány 2002.
Bárdi Nándor – Misovitz Tibor: A kisebbségi magyar közösségek támogatásának politikája. In. Határon túli magyarság a 21. században. Konferencia sorozat a Sándor palotában.
Bárdi Nándor: A budapesti kormányzatok magyarságpolitikai intézményrendszere és stratégiája 1918-1938. Kisebbségkutatás, 2007/1. 7-18.
Kántor Zoltán szerk.: Nemzetpolitikai alapismeretek. Budapest, Nemzeti Közszolgálati és Tankönyv Kiadó.
Nemzetpolitikai Államtitkárság
Rákóczi Krisztián – Válent Viktória – Varga Péter: Nemzetpolitika. Dialóg Campus Kiadó 2017.
Semjén Zsolt: Egymillió. Mozaikok a nemzetegyesítés és a magyar kereszténydemokrata politika történetéből. Kereszténység és közélet. Szerk. Szényei Gábor András. Barankovics István Alapítvány 2017.
