1824 – 1892
Gaspard Mermillod (1824 Carouge-1892 Róma) a keresztényszociális mozgalmak egyik indítója, Lausanne és Genf püspöke, akinek nézetei és tevékenysége komoly hatást gyakorolt XIII. Leó Rerum Novarumának megszületésére.
A bíboros, hitszónok és prédikátor 1824. szeptember 22-én született a svájci Carouge-ban. A freiburgi Jezsuita Kollégiumban tanult, majd 1847-ben szentelték pappá. Hamarosan segédlelkészi lehetőséget kapott Genfben. Megbízatása idején két folyóiratot is alapított: a „L’Observateur Chatolique” c. politikai lapot, továbbá a „Les Annales Chatolique” c. tudományos jellegű folyóiratot.
1857-től genfi plébános és ezzel párhuzamosan a lausanne-i püspökség helynöke. 1864-től hebroni címzetes püspökké, ezzel egy időben pedig a genfi kanton területén működő lausanne-i püspökség segédpüspökévé nevezték ki, genfi tartózkodási hellyel. Már 1868-ban sainte-clotilde-i beszédében felhívta a figyelmet a kor társadalmi visszásságaira, és az ebből adódó kötelességre és felelősségvállalásra. Ezekben az években aktív szerepet töltött be a katolikus oktatás területén, és 1869-ben a franciaországi Troyes-ban, Maria Salesia Chappuis-vel közösen megalapította a Szalézi Szt. Ferenc Oblátái női szerzetesrendi kongregációt a szegény sorsú lányok tanítására.
A Szentszék Mermillod-ot 1870-ben önálló apostoli adminisztrátorrá nevezte ki a genfi kanton területén, de a kanton vezetése már ekkor is ellenezte Mermillod tevékenységét. Amikor 1873-ban a Szentszék apostoli helynökké nevezte ki, az államhatóság kiutasította Svájcból és miután megtagadta a távozást a francia határra szállítatta. Mermillod csak 1883. március 15 után térhetett vissza szülőhazájába, ahol immár freiburgi székhellyel nevezték ki újra Lausanne-Genf püspökének. 1884-85-ben alapítója az első nemzetközi keresztényszocialista szervezetnek, a Freiburgi Uniónak. 1884 után Freiburg lett a keresztényszociális vezetők egyik központja, ahol rendszeresen nemzetgazdasági és szociálpolitikai kérdéseket vitattak meg. Itt találkozott a francia Gaspard Decurtins, René de la Tour du Pin, Albert de Mun, Louis Milcent, Henri Lorin, továbbá az osztrák Karl von Vogelsang és Gustave Bloom valamint a német származású Franz Kuefstein. Mermillod bíboros a javaslatokat közvetlenül eljuttatta a Szentszékhez, közvetett módon előkészítve így XIII. Leo fontos szociális köriratait. Az Unió 1888-ban egy emlékiratot terjesztett XIII. Leó elé, amelyben kifejtették a társadalmi problémák katolikus szellemű kezelésének koncepcióját. Genf még ekkor sem ismerte el püspöknek, csak Mermillod bíborosi kinevezését követően, melyet XIII. Leo pápa adományozott neki 1890. június 26-án. 1891-ben részt vett XIII. Leó pápa Rerum novarum kezdetű enciklikájának előkészítésében.
1891. március 11-én, 66 évesen lemondott püspöki rangjáról. 1892. február 23-án halt meg Rómában, Lausanne és Genf emeritus püspökeként.
Műveit Alexandre Grospellier szerkesztette össze, három kötetben adták ki 1893-ban, Párizsban.
Források:
Magyar Katolikus Lexikon – Gaspard Mermillod
Giesswein Sándor: Keresztény Szociális törekvések a társadalmi és gazdasági életben, Stephaneum Nyomda, Rt. 1913.
mégard.ch (Familles Mégard de Genève) – Gaspard Mermillod 1824-1892
The Hierarchy of the Catholic Church – Gaspard Cardinal Mermillod
Képek forrása:
www.chbilder.net
http://en.wikipedia.org/wiki/Gaspard_Mermillod
www.megard.ch
Mermillod portréja, Portrait de Mgr Mermillod, 1887, par C. Hildebrand, Musée de Carouge
L’Evêque Mermillod – Mermillod püspök
L’Evêque Mermillod, Photographie de Numa Blanc fils, Cannes, Article „Le Cardinal Mermillod” par Th. de la Rive (in „Fils de leurs oeuvres ! „, Neuchâtel, 1905 ?)
