(1900–1962)
Politikus, egyetemi tanár, szociológus. A budapesti Tudományegyetemen 1920-ban államtudományi, 1921-ben pedig jogi doktorrá avatták. 1923-ban Bethlen István miniszterelnök személyi titkára, majd a miniszterelnökség nemzetiségi és kisebbségi osztályán fogalmazó. 1927-től a Népjóléti és Munkaügyi Minisztériumban dolgozott, majd az Országos Társadalombiztosítási Intézet (OTI) aligazgatója volt. A társadalombiztosítás megalkotójának tekinthető, ő dolgozta ki az öregségi és rokkantsági biztosításról szóló 1928:40. törvénycikket. 1935 és 1938 között meghívott szakelőadó a budapesti Műszaki Egyetemen. Teleki Pál miniszterelnök megbízásából a lélektani hadviselést irányító V. osztályt vezette a miniszterelnökségen (1939–40), 1940 és 1944 között a kolozsvári Tudományegyetem tanára, 1941–42-ben a közgazdaságtudományi kar dékánja, az egyetemi tanács elnöke, 1942–43-ban rektora volt.
Kovrig Béla 1943-tól meghatározó szerepet játszott abban a katolikus reformfolyamatban, ami előbb a Kereszténydemokrata Néppárt, majd a Barankovics István vezette Demokrata Néppárt megalakulásához vezetett. Egyik szellemi vezére volt a Katolikus Szociális Népmozgalomnak, ennek keretében dolgozta ki a magyar társadalmi problémák megoldására irányuló programját. A „Magyar társadalompolitiká”-t azonban a nyilas hatalomátvétel után már csak illegálisan lehetett terjeszteni. Kovrig emellett meghatározó szerepet játszott egy, a katolikus reformpolitikát képviselő párt létrehozásáért folyó küzdelemben. A kereszténydemokrata párt alakuló ülésén döntés született arról, hogy a pártprogram alapjául Kovrig Béla Magyar társadalompolitika címet viselő 1944-es könyvének irányadó gondolatait fogadják el. E mű alapján készült el a Merre megyünk? címet viselő első modern kereszténydemokrata politikai program. 1948-ban kivándorolt az Amerikai Egyesült Államokba, ahol 1949–62-ben a milwaukee-i Marquette Egyetemen a szociológia tanára volt. Kovrig történelmi jelentőségű műve, a Magyar társadalompolitika 1954-ben New Yorkban a szintén emigrációban élő Barankovics István által szerkesztett Kis Magyar Könyvtár 4. köteteként jelent meg.
Művei:
A mai munkanélküliség oka és orvoslása (Bp., 1924);
A magánalkalmazottak nyugdíjbiztosítása és a vállalati nyugdíjintézmények újjászervezése (Bp., 1929);
Fasizmus–hitlerizmus (Bp., 1934);
Szociálpolitika (Bp., 1936);
Korfordulón (Bp., 1940);
Társadalom és társadalompolitika (Kolozsvár, 1942);
A magyar társadalompolitika (New York, 1954).
Balogh Andor, Kovrig Béla (szerk.): Társadalompolitikai feladataink
Kovrig Béla: Az antiszociális áradattal szemben (Budapest, Athenaeum, 1930., 61 p.)
Kovrig Béla: A magyar szociálpolitika igaza a liberális és szocialista eszmerendszerek küzdelmében. – (A Munkaügyi Szemle Kiadványai, 8.) (Budapest, Wodianer, 1932. 23, [1] p.)
Kovrig Béla: Szociálpolitika és szociális reform (Katholikus Szemle. – 48. (1934) 1., p. 21-27.)
Kovirig Béla: Keresztény államépítés Ausztriában (Katholikus Szemle. – 48. (1934) 5., p. 305-307.)
Kovrig Béla, Noszlopi László, Lacza István: Társadalomtudományi írások (Katholikus Szemle. – 48. (1934) 8., p. 500-504.)
Kovirig Béla: Katolicizmus és nemzeti szocializmus (Katholikus Szemle. – 49. (1935) 5., p. 257-268.)
Kovrig Béla: Spanyol történések magyar tanulsága (Katholikus Szemle. – 50. (1936) 10., p. 642-644.)
Kovrig Béla: A „katolikus” választójog (Katholikus Szemle. – 51. (1937) 3., p. 161-163.)
Kovrig Béla: A proletáriátus megszüntetésének módjai hazánkban (Katholikus Szemle. – 51. (1937) 10., p. 591-598.)
Kovrig Béla: Katolikus magyar politikát! (Katholikus Szemle. – 52. (1938) 5., p. 289-291.)
Kovrig Béla: Quinquagesimo anno… (Katholikus Szemle. – 55. (1941) 5., p. 161-166.)
Kovrig Béla: A munka védelme a dunai államokban
Kerekes Jenő: Kovrig Béla életútjáról (Erdélyi örmény gyökerek. – 10. (2006) 107., p. 22-25.)
Kapcsolódó anyagok:
Varga Károly: Szárszó katolikus alternatívája. Magyar Nemzet 2000. június 28.
