(1902–1982)
Gazdálkodó, a Demokrata Néppárt országos alelnöke és listavezetője 1947-ben a Zala megyei választókerületben.
A gimnázium öt és a Felsőkereskedelmi Iskola két osztályának elvégzése után szülővárosában 12 hold saját birtokán gazdálkodásba kezdett. 1927-ben bekapcsolódott a kisgazdák érdekvédelmi tevékenységébe, megválasztották a Zalaegerszegi Gazdakör elnökének. Tíz évvel később lett az Alsódunántúli Mezőgazdasági Kamara alelnöke, majd a vármegyei Hegyközségi Tanácsban hasonló tisztséget töltött be a német megszállásig. Keszthelyen, Pápán és Debrecenben aranykalászos gazdatanfolyamokat végzett. 1928-ban beválasztották a városi képviselő-testületbe, később Zala megye törvényhatósági bizottságába is bekerült. 1930-tól kezdve foglalkozott aktívan pártpolitikával: belépett a Független Kisgazdapártba és elnöke lett a vármegyei szervezetnek. Megalakulásától fogva tagja majd megyei vezetője volt a Magyar Parasztszövetségnek s ebben a tisztségében 1947 márciusában is megerősítették. A nyilas hatalomátvétel után rövid időre elhurcolták. 1945 tavaszán aktív résztvevője a kisgazdapárt megyei szervezete újjászervezésének. Beválasztották a vármegyei pártvezetésbe, 1947. június 8-tól pártja megyei társelnöke. Mint a paraszti tagozat képviselője 1945. augusztus 20-án pártja Országos Intéző Bizottságába is bekerült. Ezzel egy időben számos közfeladatot vállalt Zalaegerszegen: a Nemzeti Bizottság és az Igazoló Bizottság tagja lett és a megye Nemzeti Bizottságában is feladatokat kapott. Két hétig a népbíróság munkájában is részt vett. 1945. június 24-én lett az Ideiglenes Nemzetgyűlés tagja, majd 1945 novemberétől nemzetgyűlési képviselő, 1946. augusztus-szeptemberben a Független Zala című lap szerkesztője. Pártjának vezetésével Nagy Ferenc miniszterelnök lemondatása után megromlott kapcsolata. 1947. augusztus 2-án kilépett a Független Kisgazdapártból és lemondott a párt képviselő-jelöltségéről is.
A Demokrata Néppárthoz csatlakozott, amelyben a közelgő országgyűlési választáson való részvételre kérték fel s a párt Zala megyei listavezetőjének jelölték, majd meg is választották. 1947. szeptember 17-én a törvényhozás földművelésügyi bizottságába jelölték.
1947. október 16-án, a párt Végrehajtó Bizottságának ülésén, a DNP országos alelnökének és az agrártagozat elnökének választották. A parlament 49. ülésén a földművelésügyi tárca költségvetésének tárgyalásakor bizonyította, hogy a mezőgazdaságot a költségvetés nem támogatja súlyának megfelelő mértékben. Hiányolta az intenzív gazdálkodásra áttérés feltételeinek szakszerűtlenségre valló rendezését, sérelmezte a mezőgazdasági kisgépek magas árát, szóvá tette az állatállomány minőségének romlását.
Mandátumának lejártakor hazatért gazdálkodni – a később bekövetkezett sorozatos földrendezések miatt a hatvanas évek elején – 3 holdra zsugorodó birtokán. 1952 tavaszán kitelepítési határozatot kapott, de az intézkedés végrehajtását visszavonták.
Az 1956-os forradalom idején a Demokrata Néppárt Zalában is újjáalakult s a november l-jén tartott ülésen megválasztották a párt megyei elnökének. Ugyanezen a napon delegálták a Zala Megyei Nemzeti Bizottságba is. November 4. után néhány hétig őrizetben tartották. Ezután teljesen visszavonult az aktív politizálástól. 1962-ben az újonnan megalakult Hegyközség Szakszövetkezetbe lépett. Háztáji földje művelése mellett nyugdíjasként, mint a Zala megye területén kijelölt igazságügyi gazdasági szakértő dolgozott 1982-ig.
Megjegyzés: Kováts Erzsébet 2022-ben az alapítványhoz eljuttatott visszaemlékezése szerint az 1952-es kitelepítási határozatot nagycsütörtökön hozták házhoz [1952. IV. 10.], visszavonását nagyszombaton [1952. IV. 12.] kézbesítették, amikor a család éppen imádkozott.
Forrás:
Az 1947. évi szeptember 16-ra Budapestre összehívott Országgyűlés almanachja. 1947. szeptember 16.–1949. április 12. Főszerkesztő: Marelyin Kiss József, Vida István. Bp., 2005. 237.o.
