Született: Ludwigshafen, 1930. április 3.
Német kereszténydemokrata politikus, az NSZK egykori kancellárja, a német újraegyesítés megvalósítója.
1930. április 3-án született Ludwigshafenben. Édesapja, Hans Kohl (1887–1975) bajor származású hivatalnok, míg édesanyja, Cecilie Kohl (1891–1979) háztartásbeli volt. Ludwigshafenben végezte alap– és középfokú tanulmányait, amelyet a második világháború szakított meg, amikor 1944-ben besorozták a Wehrmachtba. 1946-ban, közvetlenül a világégés után, került kapcsolatba a politikával. 1950-től a Frankfurti Egyetemen hallgatott jogot. 1956-ban diplomázott, majd 1958-ban doktorált. A tudományos fokozat megszerzését követően a ludwigshafeni vasöntöde igazgatóságának alkalmazottja, ezt követően a Vegyipari Szövetség referense volt. 1960-ban családot alapított, feleségül vette Hannelore Rennert, amely házasságból két gyermeke született. 2008-ban Kohl újraházasodott, Maike Richter újságírónőt vette feleségül.
Kohl politikai és közéleti pályafutása a „vesztes Németország” keretei között kezdődött meg 1946-ban. Ebben az évben a CDU tagja lett, majd a párt helyi ifjúsági szervezetének megalapításában nagy szerepet töltött be. 1955-ig a párt ifjúsági tagozatában tevékenykedett, előbb a Rheinland–Pfalz-i ifjúsági szervezet ügyvezető elnökségének lett tagja, majd a Jungen Union (Ifjúsági Unió) tartományi alelnökévé választották. Változást az 1955-ös év hozott, amikor a CDU Rheinland–Pfalz-i elnökségébe delegálta a választmány. 1959-ben a CDU ludwigshafeni szervezetének elnöke lett, tisztségének köszönhetően 1960 és 1969 között a városi tanács CDU-frakciójának vezetője is volt egyben. 1964-re a CDU Rheinland–Pfalz tartományi elnöke lett, ami ugródeszka volt a CDU 1967-es országos elnökségi tanácsába való beválasztásának. Kohl 37 éves korára NSZK-szerte ismert politikussá vált, amit a későbbiekben kamatoztatni tudott nagypolitikai szinten is.
1969. május 13-án Kohlt tartományi miniszterelnökké választották (Rheinland–Pfalz tartományban, a képviselőház 96 tagjából 57 voksolt Kohlra), ezt a tisztséget 1976-ig töltötte be. 1973-tól 1998-ig a CDU elnöke, 1976 és 2002 között a Bundestag tagja. 1976-ban a szövetségi parlamenti választáson a CDU kancellárjelöltje, amely választást az SPD és FDP koalíciója nyerte (CDU a szavazatok 48,6 %-át kapta) és alakított kormányt, minek következtében Kohl a bonni „parlament” CDU/CSU frakciójának vezetője lett, így ellenzéki politikát folytatott egészen 1982-ig. 1982. október 1-jén egy elhúzódó válságot számolt fel Kohl kancellárrá történő megválasztása. 1987. március 11-én másodszor választották meg kancellárnak. Második kancellári mandátuma alatt egyesült újra Németország, amelyben Kohlnak elévülhetetlen érdemei vannak. Harmadik mandátumát, egyben pedig az újraegyesült Németország első kancellári tisztségét 1991. január 17-én kezdte meg, miután 378-an szavaztak mellette és 266-an ellene. 1994. november 15. és 1998. október 26. között újfent az egységes Németország kancellárja volt. 1998-ban 16 év kancellárság után elvesztette a választást Gerhardt Schröderrel szemben, majd lemondott pártelnöki posztjáról. 2002-ben fejezte be politikai pályafutását.
Kancellárságának legnagyobb eredménye a keleti és a nyugati tömb közötti „higgadt” reálpolitika megvalósítása. Nagy szerepet vállalt a francia és a német megbékélés erősítésében, a két ország közötti közeledésben: 1984-ben a verduni csata helyszínén közösen emlékezett meg Francois Mitterrand francia elnökkel a II. világháború áldozatairól. Ezen túl Kohl felszólalt Izrael parlamentjében is, igyekezvén a történelmi sérelmeket rendezni, a német és a zsidó nép közötti ellentéteket mérsékelni. Kohl az NSZK kancellárjaként aktív külpolitikát folytatott, az Egyesült Államokkal és a NATO-val igyekezte szorosabbra fűzni a szövetségi kapcsolatokat, míg a Szovjetunió felé is nyitott. 1989-1990-ben a kelet-európai rendszerváltások időszakában Kohl vezette az NSZK és az NDK újraegyesítési folyamatát, minek következtében kancellársága alatt született meg 1990. október 3-án az egységes Németország. Azon túl, hogy elősegítette Európa megosztottságának felszámolását, az európai integrációs folyamatokban is vezető szerepet töltött be, mint például a maastrichti szerződés megalkotásában, ratifikálásában és nemzetközi elfogadtatásában. Életművének elismeréséül Helmut Kohl 1998-ban Európa díszpolgárává választották, 2006-ban megkapta a Konrad Adenauer-díjat és 2007-ben Nobel-békedíjra is jelölték.
Fő művei: 1973: Ideológia és pragmatizmus között, 1992: A német egység – Beszédek és interjúk, 1998: Németország egységét akartam, továbbá naplók, beszédek és emlékiratok Kohl aktív politikai éveiből.
Jean-Claude Juncker, az Európai Bizottság elnöke, a következő szavakkal emlékezett meg Kohl életművéről: „A volt német kancellár az európai integráció elkötelezett híve, de a nemzeti érdekeket is minden erejével védte, mert nemcsak európai, hanem német hazafi is. Helmut Kohl politikai munkásságát a kontinentális és nemzeti dimenzióval egyaránt rendelkező modern európai patriotizmus határozta meg.”
Szakirodalom és forrásjegyzék
CDU: Folyamatos kormányerő a változó Németországban. Batthyány Alapítvány, Budapest, 1994.
Helmut Kohl hivatalos oldala. Forrás: helmut-kohl-kas.de
Juncker: Helmut Kohl modern európai hazafi. Forrás: mult-kor.hu
Kereszténydemokrata Unió hivatalos oldala. Forrás: cdu.de
Németh István: A Német Szövetségi Köztársaság 1949-2009. Összegzés és dokumentumok. L’Harmattan Kiadó, Budapest, 2010.
Niels Arbol: A kereszténydemokrácia Európában. Barankovics István Alapítvány. In.:
Ormos Mária: Németország története a XX. században. Rubicon Könyvek, Budapest, 2008.
A borítókép forrása: helmut-kohl-kas.de
