A kereszténység a világ legnagyobb, de egyben leginkább üldözött vallási csoportja. A világ számos országában a keresztények, mint vallási kisebbség közvetlen életveszélyben vannak. A keresztény civilizáció ősi központjának számító Európában a XXI. században szintén nő a keresztényekkel szembeni intolerancia a keresztény vallási csoportokkal, személyekkel és intézményekkel szembeni ellenséges magatartás mértéke. Ez társadalmi és jogi értelemben egyaránt tapasztalható. Az egyének, vagy csoportok keresztényellenessége intolerancia, míg, ha az állam cselekszik, az rendszerszintű diszkriminációnak tekinthető. Az intolerancia megnyilvánulásai gyűlölet bűncselekmények, amelyek irányulhatnak a kultikus helyek, temetők, szent tárgyak és emberek ellen egyaránt. A diszkrimináció megnyilvánulásai az esetek egy részében – miközben szembemennek az európai értékekkel és alapvető emberi jogokkal – azonban sokkal kifinomultabbak, rejtettebbek. Európában egyre gyakrabban tapasztalható egy olyan keresztényellenes jogalkotás, jogértelmezés, vagy joggyakorlat, ami sérti a lelkiismereti szabadságot, a vallásszabadságot, a szólásszabadságot, az önkifejezés szabadságát. Egyes államok hatóságai akadályozzák a keresztényeket hitük szabad megélésében, kirekesztik őket és jelképeiket a közéletből, korlátozzák az identitás kifejezésére szolgáló vallási jelképek viselését. A diszkrimináció mediatizált társadalmakban jellemző megnyilvánulása a keresztények negatív sztereotípiákon alapuló médiareprezentációja is.
A keresztényellenesség hátterében leggyakrabban vallási intolerancia, az eltérő értékrendből eredő nézetkülönbségek állnak. Az okokat többen a radikális szekularizmus és a politikai korrektség térnyerésével, vagy épp a gyűlöletbeszéd korlátainak eltérő megítélésével összefüggésben keresik. Tipikus konfliktusterületet jelentenek a házasság és a nemek viszonyának eltérő megítélése, az élet olyan határkérdései, mint a születéssel (abortusz), a halállal (euthanázia) kapcsolatos értékalapú meggyőződések közti különbségek.
A problémák egy részének gyökere abból ered, hogy a kereszt Európában nemcsak vallási, hanem civilizációs szimbólum is. A kontinensen épületek, templomok, szobrok, vallási szimbólumok, irodalmi alkotások, elnevezések, szófordulatok utalnak arra, hogy kultúránk egy keresztény gyökerű intellektuális térben fejlődött ki. A radikális szekularizmus hívei meg kívánnak minden kapcsolatot megszüntetni a kontinens civilizációs gyökerei és a jelen között. A keresztény értékek defenzívába szorulásának emblematikus eseménye volt az Európai Unió alapszerződése körül zajló vitasorozat. 2003–2004-ben az uniós alapszerződés megszületésekor heves viták zajlottak arról, hogy a keresztény gyökerekre való utalás bekerüljön-e dokumentumba. Az európai alkotmány létrehozásáról szóló szerződés preambuluma végül is csak „Európa kulturális, vallási és humanista” örökségére hivatkozik. 2004 nyarán II. János Pál pápa ezt a megoldást a történelmi valóság elferdítésének és a keresztény identitás félreismerésének tulajdonította. Mindemellett a Szentszék úgy ítélte meg, hogy az Alkotmányszerződés számos eleme tükrözi a keresztény etikai örökséget és elveket, elismeri az egyházak identitását és társadalom életében játszott szerepét
Az Observatory on Intolerance and Discrimination Against Christians in Europe bécsi székhelyű NGO, amely évek óta kutatja, dokumentálja és elemzi a keresztényellenesség európai megnyilvánulásait. Honlapján 2005-től kezdődően tájékoztatja a nyilvánosságot és a törvényhozókat a keresztények marginalizálásának eseteiről és formáiról. A szervezet 2005 és 2010 közötti összefoglaló jelentése után évente beszámolókat tesz közzé, amelyek az európai keresztényellenesség növekvő esetszámait jelzik. Míg 2016-ban 250, 2017-ben 275 esetről kapott információkat a központ, addig 2018-ban már 350 – a christinofóbia növekedését igazoló – incidenst regisztrált. A szervezet elutasítja, hogy ezek a konfliktusok a keresztény felekezeteken belüli ellentétek miatt keletkeztek volna. Visszautasítja továbbá, hogy az európai keresztény közösségek problémái abból erednének, hogy a kereszténység elveszítette történelmi privilégiumait. Az NGO álláspontja szerint a jelenkori európai keresztényellenesség a keresztények emberi jogainak csorbítására, a keresztény közösségek marginalizálására, a közéletből való kirekesztésére törekszik.
A keresztények szabadságjogainak csorbítása
Az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló európai egyezmény 9. cikke kimondja, hogy mindenkinek joga van a gondolat-, a lelkiismeret- és vallásszabadsághoz, és ez a jog magában foglalja többek között a vallásnak a magán és közéletben, a nyilvánosságban, az oktatásban történő kifejezésre juttatásának jogát is. Az európai alkotmányokban garantált lelkiismereti és szólásszabadság többek között azt is jelenti, hogy a keresztényeknek joguk van vallási alapon nyilvánosan véleményt nyilvánítani arról, hogy szerintük mi a bűn. Az ilyen véleménynyilvánítás – történjék az köztereken, a sajtóban, vagy épp a közösségi médiában – nem tekinthető gyűlöletbeszédnek, társadalmi csoport elleni izgatásnak. 2018-ban az Observatory számos olyan esetet regisztrált, amikor a keresztények hátrányos megkülönböztetésben részesültek világnézeti alapú véleménynyilvánításuk miatt. A szólásszabadság korlátozásának példája annak az angol utcai prédikátornak az esete, akit a rendőrség azért tartóztatott le iszlamofób gyűlöletbeszéd vádjával, mert az iszlámot aberrációnak nevezte, vagy azé a prédikátoré, akit a közrend megsértésének vádjával azért vittek be a rendőrségre, mert azt hangoztatta, hogy szerinte a homoszexualitás bűn. Spanyolországban nyomozást indítottak olyan egyházi személyek ellen, akik bírálták a gender ideológiát. Egy angol katolikus újságító Caroline Farrow ellen például azért indult vizsgálat, mert egy tweetben kijelentette, szerinte az ember nem tudja megváltoztatni a nemét. A szólásszabadság korlátozásának tekinthető például az a pro life mozgalmat célzó brit korlátozás is, amely az abortuszklinikák környékén megtiltja nemcsak a prédikációt, de még az imádkozást is.
Számos eset bizonyítja, hogy a keresztények akadályokba ütköznek, ha lelkiismeretük szerint szeretnének cselekedni. Kiemelkedően gyakoriak ezek az esetek az egészségügyi szakmában. Az Emberi Jogok Európai Bíróságáig jutott el Bruno Pichon francia gyógyszerész ügye, aki lelkiismereti okokból tagadta meg a fogamzásgátló tabletta forgalmazását, s emiatt volt kénytelen beszüntetni praktizálását. Hasonló hátrányos megkülönböztetés ért egy svéd ápolónőt, akit a kórházak azért nem alkalmaztak, mert nem volt hajlandó abortuszok esetén asszisztálni. A vallási meggyőződés sérelmeként tarthatók számon a keresztény vállalkozásokat meghurcoló azon esetek is, amelyekre azért került sor, mert tulajdonosaik nem kívánták támogatni az LMBTQ mozgalom céljait: például nem voltak hajlandóak ráírni az esküvői tortára, hogy „Támogasd a melegházasságot!”, vagy nem voltak hajlandóak kinyomtatni a mozgalom plakátjait. Arra is volt példa, hogy egy belgiumi szerzetesek által működtetett idősotthont pénzbüntetésre ítéltek, mert nem volt hajlandó engedélyezni az euthanáziát. A szülők nevelési jogainak felülírását jelenti az a pedagógiai gyakorlat, amely a gender elméletet az iskolai tanagyag részének tekinti és a keresztény családokban nevelkedő gyermekek számára is kötelezővé teszi azok elsajátítását. Ez a gyakorlat megfosztja a szülőket attól, hogy hatékonyan irányítsák gyermekik erkölcsi nevelését. Franciaországban az alkotmány világi jellegére hivatkozva távolítottak el több vallási szimbólumot a közterületekről. Például hosszú pereskedés után 2017-ben döntés született arról, hogy egy bretagne-i kisváros Ploërmel II. János Pál pápa szobráról el kell távolítani a keresztet. Ebben az esetben az állam maga rendelkezett egy vallási szimbólum megcsonkításáról. 2018-ban Németországban arra hivatkozva, hogy a vallásnak nincs helye az egyetemeken több imahelyet bezártak, nem támogatták vallási alapú diákcsoportok működését. Az Egyesült Királyságban betiltották a pro-life egyetemi csoportok működését. A francia közoktatási törvény már 2004-ben betiltotta a nyakban hordott keresztek viselését az állami oktatási intézményekben, ami sokak szerint az önkifejezés szabadságát sérti. .
Az intolerancia példái
Az intolerancia megnyilvánulásai a vandalizmus, a keresztény helyek és jelképek megszentségtelenítése, keresztény személyek megtámadása. Az egyházi intézmények és kultikus helyek a keresztényellenes támadások célpontjai. Az iszlamisták a keresztény nyugat, az anarchisták a tekintély, a radikális feministák a patriarcátus szimbólumait látják bennük. Spanyolországban a 2019-es nemzetközi nőnapon a radikális feministák abortuszpárti és keresztényellenes graffitikkel szentségtelenítettek meg egy templomot. Németországban is rendszeresek a templomrongálások, egy közelmúltbeli gyújtogatás például a ravensburgi Szent Jodok templomban legalább 2 millió eurós kárt okozott. Az iszlamista merénylők gyakori céltáblái a keresztény gyülekezetek. Istentiszteleteken, a metróban és a legkülönfélébb helyeken érik őket fenyegetések. 2019 karácsonya előtt a franciaországi Toulouse-ban az önkormányzat által engedélyezett élő betlehemet támadtak meg szélsőbalos tüntetők, akik a szekularizált államra hivatkozva inzultálták a résztvevőket. Spanyolországban szélső balos aktivisták azért kötettek bele és támadtak rá áldozataikra, mert nem tetszett nekik, hogy egy spanyol katolikus egyetem pólóit viselik. Egy görög menekülttáborban két keresztény családot támadtak meg muszlimok, s azzal akarták őket távozásra bírni, hogy a tábor kizárólag a muszlimoknak van fenntartva. Az iszlámból megtért keresztény menedékkérők Európában gyakran olyan problémákkal voltak kénytelenek szembesülni, mint amelyek miatt menekülni kényszerültek. Svédországban például a menekültügyi hatóságok 619 afgán menedékkérő 68%-ától azzal az indokkal tagadták meg a kérelem elfogadását, hogy megtérésük nem őszinte. Köztük sok írástudatlantól azt várták el, hogy megkeresztelkedése után helyes választ tudjon adni a vallás lényegét érintő intellektuális kérdésekre.
Források:
Shadow Report 2005-2010. On Intolerance and Discrimination Agains Christian’s in Europe
Report 2019 On Intolerance and Discrimination Agains Christian’s in Europe
Szajbély Katalin: Vallási jelképek viselése a munkahelyeken az Emberi Jogok Európai Bírósága és az Európai Unió Bírósága gyakorlatában. Közjogi Szemle, 2018/2., 1-8. o.
