A magyar kisebbségi közösségek politikai kultúrájára a magyar keresztényszociális gyökerek mellett hatottak az új államok politikai rendszerei és a később formálódó európai eszmeáramlatok, mint például a kereszténydemokrácia is
Az 1920. június 4-én aláírt trianoni békeszerződés sorsdöntő esemény volt a Kárpát-medence magyar közösségének létét illetően: mintegy 3,5 millió magyar került kisebbségbe. A magyar kisebbségi közösségek politikai kultúrájára a magyar keresztényszociális gyökerek mellett hatottak az új államok politikai rendszerei és a később formálódó európai eszmeáramlatok, mint például a kereszténydemokrácia is. Ez utóbbi markánsan meghatározta a csehszlovákiai majd később a szlovákiai magyar pártok politikai gondolkodását.
A felvidéki magyar közösség, az erdélyitől eltérően a történelem során nem alkotott regionális entitást, lényegében a történelmi Magyarország centrumában elhelyezkedő magyar tömb része volt, melyet földrajzi, gazdasági és katonai szempontok alapján „vágtak el” az anyaországtól. A kezdeti megdöbbenés után már 1920-ban, a mintegy 900 000 (magyar források szerint 1,071.000 fő) főt számláló közösség vezetői felismerték, hogy a kialakuló demokratikus, s alkotmányosan garantált viszonyok között a magyarság fennmaradását, érdekérvényesítését csakis Csehszlovákia politikai életébe való integrálódással tudják biztosítani. Ezen okból az első választásokra 1919-ben megalakult az Országos Keresztényszocialista Párt (Szüllő Géza, majd Eszterházy János vezetésével), illetve az Országos Magyar Kisgazda és Földmívespárt.
A felvidéki keresztény politikát leginkább az Országos Keresztényszocialista Párt (OKSZP) képviselte. A pártot Magyar-Német Keresztényszocialista Párt néven alapították 1919-ben, melynek célja volt a baloldali, illetve marxista pártok ellensúlyozása, továbbá a magyar (és a „szlovenszkói” német) közösség képviselete országos szinten. A későbbi években az OKSZP a stabil magyar érdekképviseleten túl a területi autonómia „kiharcolásáért” is küzdött. A párt számos fúzión esett keresztül, többször koalícióban indult a szavazatok és mandátumok maximalizálása céljából. 1932-ben került élére gróf Esterházy János, akinek az életútja példátlan a szlovákiai és a kárpát-medencei magyarságon belül. Az OKSZP világnézetét tekintve nyíltan keresztény értékrendű párt volt, konzervatív, polgári vonásokkal, melyet mind az alapszabályzatában, mind programjában deklarált. Értékrendjének további alappillére volt a nemzeti gondolat és a szociális igazságosság, ezt mi sem bizonyítja jobban, mint hogy széles tömegbázisát a polgárság mellett a keresztény világnézetű munkásréteg alkotta. A magyar társadalmon belüli széleskörű lefedettsége révén válhatott az OKSZP a ’30-as évek végére a csehszlovákiai magyar közélet egyik meghatározó formálójává. A párt számos kulturális, ünnepi-közéleti rendezvényen képviseltette magát, országos kiterjedésű volt (közel 820 iroda, szinte minden magyar lakosú településen), hagyományőrző-identitásmegőrző köröket szervezett, iskolákat tartott fent, nem utolsósorban pedig a magyar nyelvű sajtót is életben tartotta: az OKSZP lapja volt a Keresztény Munkás, A Nép, A Föld Népe, és a Magyar Néplap. 1936. június 21-én az OKSZP és a Magyar Nemzeti Párt fúziójából megalakult az Egyesült Magyar Párt (EMP, más néven Egyesült Felvidéki Magyar Párt), mely a felvidéki magyarság kizárólagos képviselőjévé vált. Az 1938. november 2-án meghozott I. bécsi döntés a magyar közösség nagy részét „visszacsatolta” az anyaországhoz, az EMP pedig becsatlakozott a magyar politikai életbe, s saját frakciót alakíthatott az országgyűlésben, ahol a kormánypárttal, a Magyar Élet Pártjával együtt szavazott. A függetlenedő Szlovákiában maradt közel 70-100 000 magyar képviseletét Esterházy János magára nézve kötelezőnek vallotta, így továbbfolytatva korábbi pártjának programját, 1941-ben megalakította a (Szlovenszkói) Magyar Pártot, mely alapjaiban a keresztény értékrendre és erkölcsre épült, célja pedig a szórványmagyarság megőrzése, s összefogása volt.
A felvidéki magyarság politikai gondolkodásában történelmi okokból a kereszténységnek, így a kereszténydemokráciának is hagyománya van, mint közösség-összetartó erőnek. A II. világháborút követően a magyarság kollektív bűnössé vált, politikai-közéleti tevékenységét megtiltották, mely státusz a szocializmus éveiben alig „enyhült”, kizárólag báb jellegű, az államot és a többséget kiszolgáló szervezeteket (pl. CSEMADOK) alapíthatott. A közösségi önszerveződésben és az identitás megőrzésében szerepet játszott a vallás. 1989 után Csehszlovákiában, majd Szlovákiában két tisztán kereszténydemokrata párt, a Magyar Kereszténydemokrata Mozgalom és a Magyar Kereszténydemokrata Szövetség, illetve egy jobbközép-konzervatív párt, kereszténydemokrata szárnnyal, a Magyar Közösség (Koalíció) Pártja, alakult meg. Ezek jelentették az akkorra fél millió főre csökkent magyarság számára a politikai szinten történő szerveződést. Az első csehszlovákiai magyar kereszténydemokrata párt megalakulására 1990 tavaszáig kellett várni, amikor Bugár Béla és Janics Kálmán megalapította a Magyar Kereszténydemokrata Mozgalmat (MKDM), mely szervezet ugyanezen évben már indult a parlamenti választásokon is. Az MKDM a későbbiekben híd szerepet vállalt a több, frissen alakult magyar párt világnézeti és érdekbeli összekapcsolásában. 1993. január 1-jén felbomlott Csehszlovákia és az önálló Szlovákia keretei közé került a magyar kisebbség, melynek aránya az összlakosságon belül az 1993-as 10-12%-ról napjainkra tovább, megközelítőleg 9 %-ra csökkent. 1994-ben a liberális Független Magyar Kezdeményezés, az MKDM és az Együttélés Politikai Mozgalom választási koalícióra lépett Magyar Koalíció néven, majd négy évvel később, 1998-ban, párttá alakult, melynek neve a Magyar Koalíció Pártja lett (MKP – ma, 2014-ben, Magyar Közösség Pártja). Igaz a párt nem tisztán kereszténydemokrata, ugyanakkor a korábbi alapító szervezeteiből (MKDM) is eredeztethetően létezik egy kereszténydemokrata-szárnya (konzervatív vonásokkal), melynek a szlovákiai magyarság sorsát illetően döntéshozó szerepe van. Az MKP 1998-tól két választási cikluson keresztül volt a kormány tagja (I. és II. Dzurinda-kormány), szlovák jobbközép és kereszténydemokrata pártokkal koalícióban, mely időszakban lehetősége nyílt a magyar közösség érdekeinek „csúcs-szinten” történő érvényesítésére (oktatás – egyetem, területfejlesztés, nyelvhasználat, kulturális autonómia kérdése). Az MKP elnökét, Bugár Bélát választották a parlament egyik alelnökévé, Csáky Pál pedig miniszterelnök-helyettes lett. Az MKP magát kisebbségi pártnak vallja, mely 2009-ig a magyarság kizárólagos politikai alternatívájaként szolgált. Alapszabályzatában a párt kifejti, hogy a humanizmus és a kereszténység talaján politizál, s számára a regionalizmus, illetve a közösségi jogok is alappillérek. Az MKP az Európai Néppárt tagja, jelenleg nem parlamenti párt, elnöke Berényi József.
A szlovák pártrendszer vizsgálata esetében feltétlen meg kell említeni az MKP-val azonos világnézetű szlovák Kereszténydemokrata Mozgalmat (KDH) és a Szlovák Kereszténydemokrata Unió – Demokrata Pártot (SDKÚ – DS). Végül szólni kell egy igen „friss” pártról is, a Magyar Kereszténydemokrata Szövetségről (MKDSZ), amit 2013 decemberében jegyeztek be. A párt deklarációja szerint a magyar közösséget modern keresztény értékek alapján újra kell szervezni, meg kell erősíteni. Az MKDSZ vallja, hogy szükség van az egyház szélesebb reprezentációjára a közéletben.
Felhasznált szakirodalom és forrásjegyzék:
A Magyar Statisztikai Társaság Államtudományi Intézetének kiadványa „A felvidéki magyarság elmúlt húsz évé-ről /1918-1938/”. Budapest, 1938, Királyi Magyar Egyetemi Nyomda.
A Magyar Közösség Pártjának Alapszabályzata
Kisebbségi magyar közösségek a XX. században. Szerkesztette: Bárdi Nándor, Ferdinec Csilla, Szarka László. Hamberger Judit: A magyar kisebbség jogi-politikai helyzete Szlovákiában 1989 novembere után
Magyar Katolikus Lexikon: Országos Keresztényszocialista Párt
Magyarországi politikai pártok lexikona (1846-2010). Főszerkesztő: Vida István. Gondolat Kiadó – MTA – ELTE Pártok, pártrendszerek, Parlamentarizmus Kutatócsoport. Budapest, 2011.
Molnár Imre: Esterházy János élete és mártírhalála. Méry Ratio Kiadó, 2010.
Puzder Filip: Szlovákia politikai pártjai
Szlovákiai Magyar Adatbank: Magyar Kereszténydemokrata Mozgalom
