A karitatív tevékenység a kereszténydemokrata alapértékek, a szolidaritás és a szubszidiaritás gyakorlati megnyilvánulása. Kifejezi továbbá a perszonalizmus elvét is, amennyiben az egyén és a közösség összetartozásán, kölcsönös felelősségvállalásán alapuló társadalmi cselekvés. A karitász a felebaráti szeretet erkölcsének a szegények, a betegek, a rászorulók irányában való gyakorlati megnyilvánulása. Lényegéhez tartozik a rászorultak segítésén keresztül a szociális igazságosság értékének képviselete, amennyiben tevékenységükkel rámutatnak a világ javainak igazságtalan elosztására. A karitász szervezet és mozgalom is egyben. Szervezet, amennyiben különböző intézményrendszereken keresztül valósul meg a szociális segítségnyújtás, másrészt mozgalom, amelynek önkéntes adományozói és segítői vannak. Az önkéntesek kapcsolják össze az adományozót a megsegítettel, s ezzel egyúttal a társadalmi kohéziót és a kereszténydemokrata értékeket is erősítik. A karitatív tevékenység egy speciális formája a vállalatok társadalmi felelősségvállalása, ami számos esetben a karitatív szervezeteknek jutatott adományokon keresztül valósul meg. A karitatív szervezetek napjainkban az állami társadalompolitikai célok megvalósítását segítő, az állami szociálpolitikát kiegészítő tevékenységet folytatnak. A XXI. században, mint minden intézménynek és mozgalomnak, a karitásznak is új kihívásokkal kell szembenéznie. A kapitalizmus piaci viszonyai között értelemszerűen választ kell adnia arra a dilemmára, hogy munkája során miként egyeztesse össze a piaci viszonyokat, a gazdaságossági követelményeket a felebaráti szeretet követelményével.
A történelmi hagyományoknak megfelelően a legnagyobb karitatív szervezeteket egyházak működtetik ma is. A szegénygondozás hagyománya az őskeresztény egyházig nyúlik vissza. Nagy Konstantin császár hivatalosan is elismerte az egyház szegénygondozó tevékenységét. Később a plébániák hálózata és több szerzetesrend is magáénak érezte ezt a feladatot, s számos intézménnyel járult hozzá a társadalmi bajok csökkentéséhez és a szociális feladatok teljesítéséhez. Az elért eredményeket az egyháztörténet olyan kiemelkedő alakjai szimbolizálják, mint Néri Szent Fülöpé, Páli Szent Vincéé, Bosco Szent Jánosé, Boldog Kolping Adolfé, Prohászka Ottokáré és Giesswein Sándoré. Az első karitász szervezetet (Caritas-Verband für das Katholische Deutschland) 1897-ben alapították Németországban. A ma római székhelyű Caritas Internationalis-t, ami a katolikus nemzetközi szervezetek szövetsége, 1924-ben Amsterdamban hozták létre. Az alapítók között akkor már ott volt a Caritas Hungarica is. A ma 160 tagból álló szövetség szinte a világ minden országában jelen van.
Magyarországon a XX. század első felében a pápai szociális enciklikák nyomán a szociális szemlélet fokozatosan utat tört magának. Az első világháborúban a hadbavonultak és hadiárvák segélyezésében részt vett többek között a Rott Nándor vezette Katolikus Karitász mozgalom is. A szegénygondozás terén olyan szervezetek jöttek létre, mint például a Szociális Missziótársulat, vagy a Szociális Nővérek Társasága, amelyeknek komoly szerepe volt a szociális munka módszertanának megújításában. „Tehát nemcsak a nyomor és szenvedés enyhítésére kell gondolnunk […] hanem a szegénység, nyomor okainak megszüntetésére kell törekednünk.” – írta Slachta Margit már 1918-ban, egy a szociális munkához készített útmutatójában. Slachta úgy látta, a szegénység elleni küzdelemben össze kell fogni az államnak és a társadalomnak. Szükség van az eseti jelleget meghaladó társadalmi öntevékenységre, a „társadalmi népgondozásra” is, amely együttműködve az állami szociálpolitikával, „az állami népgondozással” szakképzett munkaerők bevonásával, a szociális gondozás szakszerű napi feladatait látja el majd. A karitatív szemlélet további térnyerésének a világgazdasági válság nyomán keletkező problémák adtak újabb lökést. Mihalovics Zsigmond herminamezei plébános 1931-ben tett javaslatot Serédi Jusztinán esztergomi érseknek a nyomorban élők szervezett megsegítésére. Ennek nyomán jött létre a Szent Erzsébet Karitász Központ, ami 1950-ig – annak az államhatalom által történt kisajátításáig – koordinálta az egyházmegyei karitászközpontok munkáját.
A rendszerváltás után az egyházi karitatív szervezetek fokozatos reorganizációja következett be. A továbbiakban a legnagyobb szervezetek bemutatásán keresztül szemléltetjük, milyen fontos társadalmi és szociális funkciót töltenek be az ország életében.
Katolikus Szeretetszolgálat
A Katolikus Szeretetszolgálat a legrégebben folyamatosan működő egyházi szociális szervezet. 1950-ben alapította a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia, hogy gondoskodjon a szerzetesrendek feloszlatása miatt ellátás nélkül maradt, idős, beteg szerzetesekről és apácákról. Napjainkra a szervezet az idősellátás hálózatává nőtte ki magát, ahol a keresztény értékek melletti elkötelezettség idősügyi szakértelemmel párosul. E szakértelem többek között a demenciagondozás területén is megnyilvánul, ami azért fontos, mert hiányterületnek számít a szociális gondozáson belül. Az Interprofesszionális Demencia Alapprogram keretében képzéseket is tartanak a szociális szakma dolgozóinak és a demens idősek hozzátartozóinak. A szervezet 10 idősotthont, 1 családok átmeneti otthonát és 2 gondozó otthont tart fenn, ahová bekerülhetnek nemcsak egyházi, hanem világi gondozottak is. Bennük több mint ezer főt látnak el. Az ipolytölgyesi Szent Erzsébet Otthonban százötven súlyos, halmozott fogyatékossággal élő embert gondoznak. A csákvári Szent Vince Családok Átmeneti Otthona a legújabb tagintézmény, ahol a bajba jutott családok szakmai segítséget is kapnak az újrakezdéshez. A bakonyszücsi Lelki Rehabilitációs Otthonnak tartós egészségkárosodással élő gyermek és felnőtt lakói vannak.
Magyar Máltai Szeretetszolgálat
Közép-Kelet-Európa első, nem állami segélyszervezete, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat. A harmadik magyar köztársasággal egyidős szervezet nem csak szimbolikusan kötődik Magyarország jelenkori történelméhez, létrejötte óta önkéntesei mindig ott vannak, ahol a rászorulóknak szükségük van rájuk. 1987 őszén kezdte el szervezni Kozma Imre atya és Csilla von Boeselanger bárónő, aki első lépésként Németországban hozta létre az Ungarischer Malteser Caritas-Dienst közösséget. Adománygyűjtésének köszönhetően az 1989-ben létrejött szervezet rögtön a történelem sűrűjébe csöppent: 1989 augusztusában a zugligeti plébánia udvarán egy menekülttábort hoztak létre a keletnémet menekültek számára, önkénteseik ott voltak a romániai eseményekben, segítettek a délszláv háború üldözöttjeinek. Tevékenységük alapelve a Máltai Lovagrend szellemiségének megfelelően a hit védelme és a szegények szolgálata. Ma már a szociális gondoskodás terén több száz intézményt működtet. Szerteágazó tevékenységi körébe tartozik az adománygyűjtés, működteti az ország egyetlen önkéntes mentőszolgálatát, onilne segítséget nyújt idős emberek számára, támogatást nyújt a hitelválság kapcsán bajba került embereknek, esélyegyenlőségi programokat támogat, részt vesz a hajléktalan ellátásban, a fogyatékkal élők segítésében, a szenvedélybetegek gyógyításában, a biztos kezdet gyermekházak működtetésében, az idősbarát lakásprogramban és még sorolhatnánk.
Katolikus Karitász
A kommunizmus évei alatt ellehetetlenített karitász újjászervezésére a Magyar Karitász és Karitászt Támogató Alapítvány 1991-es létrehozásával került sor. 2001-től a katolikus egyház hivatalos segélyszervezete a Katolikus Karitász – Caritas Hungarica nevet vette fel.
1995-re épült ki az egyházmegyék és plébániák hálózata, megindult a saját szociális intézményrendszer kiépítése, a szenvedélybetegek, a hajléktalanok, az idősek és egyéb rászoruló csoportok ellátására. A szervezet munkatársai részt vesznek az olyan természeti katasztrófák következményeinek elhárításában is, mint amilyen a 2010-es vörösiszap-katasztrófa volt, segítettek a hitelcsapdába került családoknak, lelki segély szolgálatot működtetnek.
Fokozatosan kapcsolódtak be a nemzetközi segélyakciókba is. Részt vettek a 2004-es Srí Lanka-i szökőár utáni mentésekben, a 2010-es haiti földrengés utáni segélyakciókban, a 2015-ös migrációs válság idején krízisprevenciós feladatokat láttak el a környező országokban, Kárpátaljai kórházmissziót és szociális segélyprogramot indítottak. .
2018-ban a a Katolikus Karitász – Caritas Hungarica 16 egyházmegyei központtal, 18 szociális intézménnyel, 800 plébániai Karitászcsoporttal, több mint 300 főállású munkatárssal, 10000 állandó regisztrált önkéntessel rendelkezett, 8 tevékenyégi területen támogatta a rászorulókat.
Magyar Ökumenikus Segélyszervezet
A Magyar Ökumenikus Segélyszervezetet szintén 1991-ben alapította az evangélikus, református, ortodox és metodista egyház. Azóta 39 országban több mint 38 milliárd forint értékben nyújtott segítséget. Társadalmi céljai között szerepel a szegénység elleni küzdelem, a bajbajutottak megsegítése, az önkéntesség és az adományozás kultúrájának fejlesztése, a szolidaritás erősítése. Központjai 10 településről több mint 50 különböző szolgáltatással támogatják a rászorulókat. Célcsoportjai a családok, a bántalmazottak és a gyermekek, a szenvedélybetegek, a katasztrófák károsultjai. 2000 fejlesztésre szoruló gyermeket támogat a Kapaszkodó elnevezésű program, a krízishelyzetben lévő családoknak pedig országos intézményhálózatot tart fenn a szervezet. A hajléktalanoknak Budapesten, Debrecenben és Gyulán népkonyhát üzemeltet, nappali és éjjeli menedékhelyeket működtet, szakemberei támogatják a munkaerő-piaci reintegrációt. Öt településen működik szakszolgálatuk a szenvedélybetegséggel élők megsegítésére. 2003-tól jelen vannak Irakban, hogy hozzájáruljanak a háború okozta károk enyhítéséhez. 2016-ban állandó képviseletet nyitottak Erbilben, ahol a helyi munkatársak hozzájárulnak többek között a Hungary Helps program megvalósításához. Afganisztánban Mazar-I-Sharif városban van irodájuk, ahonnan koordinálják az országban zajló segély- gazdálkodásfejlesztési- egészségügyi programjaikat. Ukrajnában hivatalosan bejegyzett szervezetként folytatják tevékenységüket. Romániában részt vesznek a segélyprogramok megvalósításában, az Erdélyt érő természeti katasztrófák elhárításában, közel 30 éve jelen vannak a Balkánon is.
A Magyar Református Szeretetszolgálat
A Magyar Református Szeretetszolgálat szintén egyike a Magyarországon működő legnagyobb karitatív szervezeteknek. 2006-ban hozták létre azzal a céllal, hogy „nemre, vallásra, politikai hovatartozásra való tekintet nélkül, a rászorultság elve mentén” nyújtson segítséget a nélkülözőknek. A Magyar Református Szeretetszolgálat Alapítvány adománygyűjtéseket szervez, számos szociális programot működtet Magyarországon, a Kárpát-medencében, de külföldi missziókat is szervez. Tevékenységének fő területei: egészségmegőrzés és gyógyítás, család- és gyermekvédelem, gyermekházak működtetése, oktatás és készségfejlesztés, pályaorientáció, tanulmányi ösztöndíjak, megváltozott munkaképességűek munkaerő-piaci reintegrációja, szociális segítségnyújtás. 2013 óta a Belügyminisztériummal együttműködve részt vesz a közfoglalkoztatási program lebonyolításában.
Magyar Baptista Szeretetszolgálat
A Magyar Baptista Egyház által 1996-ban alapított humanitárius segélyszervezet az ország ötödik legnagyobb karitatív szervezete. 3000 főállású munkatárssal dolgozik, itthon és a a világ 18 országában fejt ki rendszeres tevékenységet. Számos fejlesztési szakterületet fog át a családsegítéstől az időgondozáson, a fogyatékkal élők rehabilitációján és az esélyegynlőség előmozdításán keresztül. Szociális intézményeiben naponta 15 ezer emberről gondoskodik, Magyarországon évente átlag 10 tonna élelmiszert oszt szét, 47 iskolájában mintegy 17 ezer diák tanul.
A karitatív szervezetek és az állam együttműködése
A Karitatív Tanácsot 2000-ben hozta létre a 65/2000 kormányrendelet azzal a céllal, hogy „a szabálysértési, vagy büntetőeljárás során jogerősen elkobzott egyes dolgok karitatív célú, közérdekű felhasználását koordinálja.” A közérdekű célokra hasznosítást a tanács tagszervezeti végzik. Tagszervezet lehet minden olyan karitatív szervezet, amely „legalább nyolc éve folytat karitatív tevékenységet, országos hálózattal és legalább három regionális központtal, a segélyakciók lebonyolításához szükséges megfelelő logisztikai háttérrel rendelkezik, országos viszonylatban legalább negyven főt foglalkoztat munkaviszonyban, és legalább három regionális raktárt működtet.” A Tanács tagszervezetei a Magyar Máltai Szeretetszolgálat, a Magyar Vöröskereszt, a Katolikus Karitász, a Baptista Szeretetszolgálat Alapítvány, a Magyar Református Szeretetszolgálat és a Magyar Ökumenikus Segélyszervezet.
2020 tavaszán a 6 legnagyobb karitatív szervezet létrehozta a Nemzeti Humanitárius Koordinációs Tanácsot, amely kiegészülve a Belügyminisztérium, az Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóság és az Emberi Erőforrások Minisztériuma Szociális Ügyekért Felelős Államtitkársága képviselőivel, az Operatív törzzsel és az Önkéntességet és Adományozást Koordináló Akciócsoporttal kapcsolatot tartva koordinálta a koronavírus miatti helyzetben rászorulóknak történő segítségnyújtást. A cél érdekében a szervezetek közös adományvonalat hoztak létre. A szervezethez 2020. június végéig több mint 271 millió forintnyi felajánlás érkezett, és 14 hét alatt mind a 19 megyébe, 500 intézménybe jutottak el adományok.
Források:
A katolikus Karitász éves beszámolói 2005-2018
Az emberben a jó működésbe hozható- interjú a Katolikus Karitász vezetőivel. Magyar Kurír 2015.
Egy nyelvet beszélünk – Interjú Vajda Norberttel, a Katolikus Szeretetszolgálat új vezetőjével. Új Ember 2020. június 28
Magyar Máltai Szeretetszolgálat
Magyar Ökumenikus Segélyszervezet
Magyar Református Szeretetszolgálat MRSZSZ
Zagyva Richárd (szerk.): Lángoló szeretet. A katolikus karitász 80 éve, Veszprém, 2011. ISBN: 978-963-87367-4-1
