Harnóczy Kálmán

(1898-1968)

Kiskunhalas, Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye, 1898. december 14. – Kiskunhalas, Bács-Kiskun megye, 1968. március 1.

A Demokrata Néppárt színeiben képviselő, körzete: Pest-Pilis-Solt-Kiskun és Bács-Bodrog vármegyék Kecskemét és Baja törvényhatósági jogú városokkal

Harnóczy Kálmán (1874-1956) és Krammer Zsuzsanna (1880-1943) egyetlen gyermeke. A római katolikus vallású szülők a Bács megyei Harka-Kötönypusztán 123 kat. hold földjükből éltek. 1922-ben szülővárosában feleségül vette Babenyecz Irént (1904-1954). Gyermekük nem született, egy nevelt leányuk volt.

Az alapfokú, elemi iskola elvégzése után beíratták a helyi Szilády Áron Református Gimnáziumba, de a világháború miatt csak 1919-ben tette le érettségi vizsgáit. Az érettségit megelőzően 1916-ban az orosz frontra vitték, ahol december 5-én hadifogságba esett. Különböző gyűjtőtáborokban raboskodott. 1918 májusában került haza. 1918. október végéig itthon teljesített katonai szolgálatot. 1920-ban bevonult a Nemzeti Hadseregbe, 1922-ben szerelt le. Ezután a családi birtokon gazdálkodott, bekapcsolódott a helyi közéletbe. Tagja lett a polgári olvasókörnek, később a Katolikus Legényegyletek Országos Testületében és a római katolikus egyházközségben tevékenyke­dett. Részt vett az aranykalászos gazdák mozgal­mában, elvégezte tanfolyamukat is.

1944 novemberében belépett a Független Kis­gazdapárt helyi szervezetébe, 1946 februárjában a párt kiskunhalasi szervezetének nagyválasztmányi tagja és alelnöke lett.  Az FKGP képviselője volt a városi igazolóbizottságban. 1945-ben bir­tokának nagy részét felosztották, maradék birtokán gazdálkodott. 1947 nyarán csatlakozott a Demokrata Néppárthoz, és képviselő-jelöltséget vállalt a párt Pest-­Pilis-Solt-Kiskun és Bács-Bodrog vármegyei listáján. Az 1947. augusztus 31­-én megrendezett országgyűlési választásokon pótképviselő lett. Miután Keresztes Sándort a parlament összeférhetetlenségi bizottsága megfosztotta mandátumától, 1948. augusztus 4-én behívták a törvényhozásba. A DNP feloszlatásától, 1949. február 2-től pártonkívüli képviselőként folytatta parlamenti munkáját.

1949 tavaszától, képviselői megbízatásának megszűnése után szülőhelyén gazdálkodott. 1950-ben városi házát lefoglalták a honvédség részére, saját tulajdonú földjét betagosították. Rokonoknál telepedtek meg, alkalmi munkákból élt, felesben kukoricát termesztett 1 kat. hold bérelt földterületen. Bár a politikától végleg visszavonult, a rendőrség állandó megfigyelés alatt tartotta.

Források:

Az 1947. évi szeptember 16-ra Budapestre összehívott Országgyűlés almanachja. 1947. szeptember 16.–1949. április 12. Főszerkesztő: Marelyin Kiss József, Vida István.  Bp., 2005. 151-152.o.

Szabó Róbert –Szakolczai György: A magyar keresztény politika nagy kísérlete. A DNP országgyűlési képviselőcsoportja (első rész).  Egyházfórum XXIV. (X. új) évfolyam, 2009. 5–6 sz. 26–40.

Szabó Róbert –Szakolczai György: A magyar keresztény politika nagy kísérlete. Az úgynevezett „kádári konszolidáció”, üldöztetés, a képviselők sorsa és a késői csekély elismerés (ötödik rész). Egyházfórum XXV. (XI. új) évfolyam, 2010. 4–5. sz. 36–46.

Domány András: Az 1947-ben választott országgyűlés almanachja – Mozgó Világ, 2006. július, XXXII./7. szám