Egerfarmos, Borsod vármegye, 1913. január 11. – Debrecen, Hajdú-Bihar megye, 1978. február 21.
A Demokrata Néppárt színeiben képviselő (1947-es választások), körzete: Heves és Nógrád-Hont vármegyék
Anyai nagyszüleinek 80 kat. hold földje volt, de nyolc gyermeket neveltek fel, ezért nagyon szétaprózódott. Szülei, a római katolikus vallású Hajdú János és Ádám Anna 12 kat. hold földön gazdálkodtak. Apja a földművelés mellett a MÁV-nál is dolgozott, különböző beosztások után állomásfőnök lett Egerfarmoson. Édesanyját kilencéves korában elvesztette, mostohaanyja nevelte. Testvérei közül József jegyző, János és Béla földművesek, Gizella és Júlia háziasszonyok lettek. 1935-ben elvette Csepregi Máriát, aki a háztartást vezette. Fiuk, Kálmán (1937-1993) Budapesten a MÁV-nál, leányuk, Mária (1949-1986) Pomázon a munkaterápiás intézetnél állt alkalmazásban.
Hat elemit és négy polgárit végzett szülőfalujában, majd 1936-ban téli gazdasági iskolát végzett. Apja mellett kezdett el gazdálkodni, a családalapítás után önállósította magát, s 30 kat. hold földet művelt meg nagy szakértelemmel.
1936-ban belépett a Független Kisgazdapártba, s megválasztották a helyi ezüstkalászos gazdakör elnökévé. 1938 és 1941 között a Katolikus Agrárifjúsági Legényegyletek Országos Testülete és a Magyar Dolgozók Országos Hivatásszervezete vármegyei szervezője. 1939-ben részt vett a választási küzdelmekben. 1940-ben az érdi KALOT–népfőiskolán tanult, s csatlakozott a Vörös Vince vezette arany-és ezüstkalászos gazdák mozgalmához, vármegyei szervező és országos választmányi tag lett. 1942-ben belépett a Magyar Parasztszövetségbe, a Borsod vármegyei szervezet munkáját megválasztott elnökként irányította.
1945. november 4-én a Hajdú és Bihar megyei választókerületben nemzetgyűlési képviselővé választották. A kisgazdapárt katolikus csoportjához tartozott. A Magyar Parasztszövetség Heves megyei igazgatója, e minőségben 1946 szeptemberétől a Mátravidék című lap szerkesztőbizottsági tagja.
1947 nyarán, mivel nem értett egyet a párt politikájában bekövetkezett baloldali fordulattal, kilépett az FKGP-ből és a Demokrata Néppárthoz csatlakozott. 1947. augusztus 31-én a párt programjával a Heves és Nógrád-Hont megyei választókerületben újra képviselő lett. A ciklus alatt mezőgazdasági témában több interpellációt is benyújtott. A DNP 1949. február eleji önfeloszlatása után párton kívüli képviselőként töltötte ki mandátumát.
1949 tavaszától tovább folytatta gazdálkodást. A mezőgazdaság erőszakos kollektivizálása során, bár hívták, nem lépett be a termelőszövetkezetbe; földjének egy részét tagosították, ő a megmaradt 7 kat. holdját művelte haláláig. Kisgazdapárti, illetve demokrata néppárti múltja miatt egy időre Nagyfára internálták. 1956 októberében a helyi forradalmi bizottság tagja lett, s hozzákezdett a Demokrata Néppárt újjászervezéséhez. A szovjet invázió után a hatóságok Debrecenben megverték, majd Tökölre és Kistarcsára internálták. Kiszabadulása után még egy évig rendőri felügyelet alatt ált. Több alkalommal próbálták bevonni a Hazafias Népfront munkájába, de elzárkózott az együttműködéstől.
Források:
Az 1947. évi szeptember 16-ra Budapestre összehívott Országgyűlés almanachja. 1947. szeptember 16.–1949. április 12. Főszerkesztő: Marelyin Kiss József, Vida István. Bp., 2005. 148.o.
Szabó Róbert –Szakolczai György: A magyar keresztény politika nagy kísérlete. A DNP országgyűlési képviselőcsoportja (első rész). Egyházfórum XXIV. (X. új) évfolyam, 2009. 5–6 sz. 26–40.
Szabó Róbert –Szakolczai György: A magyar keresztény politika nagy kísérlete. Az úgynevezett „kádári konszolidáció”, üldöztetés, a képviselők sorsa és a késői csekély elismerés (ötödik rész). Egyházfórum XXV. (XI. új) évfolyam, 2010. 4–5. sz. 36–46.
Domány András: Az 1947-ben választott országgyűlés almanachja – Mozgó Világ, 2006. július, XXXII./7. szám
