A romániai rendszerváltás a térség többi, korábban szocialista berendezkedésű államától eltérően igen véresen, már-már polgárháborús vonásokkal zajlott le, mely az itt élő magyar közösség pártszerveződésére is hatást gyakorolt. Első magyar szervezetként a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ, első elnöke Domokos Géza volt) jött létre 1989. december 25-én, mely magát ernyőszervezetként definiálta, azaz egységesen kívánt fellépni a magyar közösség érdekeiért, világnézettől függetlenül. A romániai magyar politikai gondolkodásban történelmi hagyománya van az egységes érdekképviselet koncepciójának, mintául véve a két világháború közötti Országos Magyar Pártot (OMP). 1992-ben azonban az RMDSZ-en belül megindult az ideológiai platformosodás, továbbá „szövetségesként” megjelentek olyan társszervezetek is, mint a Romániai Magyar Kereszténydemokrata Párt vagy a Romániai Magyar Dolgozók Egyesülete (jobb- és baloldali értékrendű platformok egyaránt részei a pártnak).
Az RMDSZ több cikluson keresztül kormányzott koalícióban különböző világnézetű román pártokkal (1996-2000, 2004-2008, a 2008-as ciklusban kilépett a kormányból, 2014 márciusától újra tagja a kormánykoalíciónak), továbbá töltött be konstruktív/támogató ellenzéki szerepet (2000-2004), ezáltal a „magyarság hangját” a nagypolitika szintjén is képes volt hallatni. A párton belül a ’90-es években azonban eltérő vélemények jelentek meg, főképp az autonómiával, illetve a román pártokhoz való viszonyt illetően, mely az ezredfordulóra az erdélyi magyar politikai elit egységének „szakadásához” vezetett (Tőkés László, Markó Béla, Szőcs Géza, Toró T. Tibor). Az RMDSZ támogatottsága és mandátumaránya is jelentősen csökkent az 1990-es évekhez viszonyítva: míg 1990-ben majd egy millió szavazatot kapott (7,23 %), addig 2000-ben már csak 736 000-t (6,8 %), mely szám 2012-re 380 000-re csökkent (5,13 %). A jelenség okai sokrétűek, egyrészt csökkent Romániában is a demokratikus intézményekbe, illetve a pártokba vetett bizalom, mely a szavazói aktivitáson hagyott nyomott, illetve megjelentek az RMDSZ-szel polemizáló új magyar pártok is, mint a Magyar Polgári Párt (MPP) és az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP), végül az utóbbi választásokon jellemző volt a magyarság „átszavazása” is román pártokra.
Az RMDSZ-szel szemben alternatívaként 2008-ban megszületett a Magyar Polgári Párt Szász Jenő vezetésével (2012-től Biró Zsolt az elnöke), míg 2011-ben az Erdélyi Magyar Néppárt (jelenlegi elnöke Toró T. Tibor), mely magát jobboldali keresztény-konzervatív, autonomista pártként definiálja (ugyancsak az RMDSZ ellenében). A helyzetet ugyancsak árnyalja az az aktuálpolitikai esemény, miszerint az RMDSZ 2014-től újra a kormánykoalíció tagja, kérdés viszont, hogy mennyire lesz képes kieszközölni a többségtől a magyarság sorsát előremozdító intézkedéseket.
A romániai magyar kisebbség politika képviselői
A romániai magyarság politikai elitjének értelmezéséhez szükséges a jelenlegi három párt egy-egy képviselőjének, illetve a rendszerváltás során aktív közéleti szerepet betöltő személyek tevékenységét megismerni.
Tőkés László
1951. április 1-jén született Kolozsvárott, jelenleg az Európai Parlament néppárti képviselője, 2010-től pedig alelnöke. Végzettségét tekintve teológus, 1989-ig lelkész Temesvárott, azonban a diszkriminatív román kisebbségpolitika elleni nyílt megnyilvánulásai miatt a hatalom állandó nyomás alatt tartotta, 1989-ben megfosztotta szószékétől. Ceausescu ezen döntése felháborította a temesvári magyar és román lakosságot, minek következtében demonstrációt tartottak Tőkés elmozdítása ellen, mely esemény elindította a forradalom és a rendszerváltás hullámát. A forradalom után 1990-ben a Nemzeti Megmentési Front tagja, továbbá 1990-től egészen 2004-ig az RMDSZ tiszteletbeli elnöke. 1990-ben megválasztották a Királyhágómelléki Református Egyházkerület püspökévé, majd ugyanezen évben a Romániai Református Egyház Zsinatának társelnöke volt. 1999-ben megalapította a Partiumi Keresztény Egyetemet, a magyar felsőoktatás kiterjesztése érdekében. 1996-ban a Magyarok Világszövetségének a tiszteletbeli, 2003-ban pedig az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnöke volt. 2007-től független Európai parlamenti képviselő, majd 2009-ben újfent elnyerte a parlamenti mandátumot, mely ciklust már az Európai Néppárt frakciójának tagjaként, s a Magyar Néppárti Delegáció tiszteletbeli elnökeként tölt ki jelenleg is.
Művei:
Temesvár ostroma ’89, Ideje van a szólásnak, Ahol az Úrnak lelke, ott a szabadság, Remény és valóság.
Kitűntetései:
A Magyar Köztársasági Érdemrend Nagykeresztje (1999), Petőfi-díj (2009), Bocskai István Díj (2009), Robert Schuman Díj (2009) és Románia Csillaga – Lovagi Fokozat (2009).
Markó Béla
1951. szeptember 8-án született Kézdivásárhelyen. Politikus, az RMDSZ alapító tagja, 1993-2011 között pedig elnöke, nyelvtanár, folyóirat szerkesztő, továbbá a román és a magyar írószövetség tagja. 2004 és 2007 között a román kormány miniszterelnök-helyettese volt, továbbá a művelődés, oktatás és az európai integráció szakterületek felelőse. 2009-től 2012-ig újfent a miniszterelnök-helyettesi pozíciót töltötte be. Jelenleg szenátori tisztséget tölt be a román törvényhozásban.
Munkássága:
A feledékeny Európa, Önállóságra ítélve, A magyar dilemma, Kannibál idő, Ellenszélben, Erdély. Politikai alternatívák, kulturális alternatívák.
Kitüntetései:
A Román Írószövetség díja (1980), Románia csillaga – lovagi fokozat (2004), a Magyar Köztársasági Érdemrend nagykeresztje (2004), Magyar Szabadságért díj (2011), Hazám-díj (2012), s Székelyföld-díj (2013).
Kelemen Hunor
1967. október 18-án született Csíkkarcfalván. Végzettségét tekintve állatorvos és filozófus, azonban jelenleg a romániai magyar közéletben politikus, az RMDSZ elnöke (2011-től), író, költő, korábban pedig újságíró-szerkesztő volt. A 2009-es romániai elnökválasztáson az RMDSZ államfőjelöltje (372 000 szavazat – 3,8 %, 5. helyezés), továbbá művelődési miniszter is volt a Boc-kormányban, s 2014-től a Victor Ponta vezette kormány miniszterelnök-helyettese és a kulturális tárca vezetője.
Irodalmi munkássága:
Minuszévek, A madárijesztő halála.
Toró T. Tibor
1957. szeptember 11-én született Temesváron, végzettségét tekintve kutatófizikus. Az erdélyi magyar közélet aktív szereplője, politikus, jelenleg az Erdélyi Magyar Néppárt elnöke. A politikán túl a civil szférában is tevékenykedik, számos alapítvány és társaság tagja (Szórvány Alapítvány, MÁÉRT, Magyarok Világszövetsége). 1990 és 1993 között az RMDSZ Országos Elnökségének tagja, 2000-től 2008-ig parlamenti képviselő volt. 2003-ban kilépett az RMDSZ-ből és 8 éven keresztül, 2011-ig, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács tagja, alelnöke, illetve ügyvezető elnöke volt. Fontos szerepe volt a Székelyföld autonómiájáról, illetve a romániai magyar kisebbség státuszáról szóló parlamenti tárgyalásokban.
Tanulmányai:
Törésvonalak az erdélyi magyar politikában, Egység és sokszínűség, avagy a sokszínűség egysége, Eredeti demokrácia vagy liberalizált diktatúra, a politikai rendszer néhány sajátossága a posztkommunista Romániában, Tájkép, csata előtt, tárgyalás után.
Szász Jenő
1969. február 8-án született Gyergyószentmiklóson. Közgazdász végzettségű, a Magyar Polgári Párt alapítója, s elnöke, emellett Székelyudvarhely polgármestere (1996-2008) volt. 2012-től a Nemzetstratégiai Intézet vezetője, mely intézmény feladata a kormány nemzetpolitikai döntéseinek segítése.
Források:
Kisebbségi magyar közösségek a XX. században. Szerkesztette: Bárdi Nándor, Ferdinec Csilla, Szarka László. – Bárdi Nándor: A romániai magyar kisebbség helyzetének változásai, társadalmi, kulturális önszerveződésének eredményei
