1931. február 11-én született Szolnokon. Édesapja, Csépe Jenő magyar-történelem szakos polgári iskolai tanár volt, aki oktatói pályáját Szolnokon kezdte. Később az ország több helyén tanított (Miskolc, Kiskunfélegyháza és Kassa), végül kinevezték a miskolci Dayka Gábor Polgári Leányiskola igazgatójává. (Gyakori állásváltoztatásának elsődleges oka az volt, hogy nyíltan ellenezte a németek oldalán viselt háborút, ezért tankerületi felettesei sorozatos áthelyezésekkel büntették.) 1947-ben csatlakozott a Demokrata Néppárthoz, majd két éven át (az 1949. májusi választásokig) a párt Borsod-Gömör, Zemplén, Abaúj megyei listáján megválasztott országgyűlési képviselője, a képviselőcsoport alelnöke volt. Parlamenti megbízásának lejárta után ellenzéki nézetei miatt állásából felfüggesztették, de nyugdíjat nem kapott, csak 1956 után mehetett vissza a tanári dobogóra tanítani.
Családja sűrű költözése miatt a gimnáziumot Miskolcon kezdte, középfokú tanulmányait később Kiskunfélegyházán, Kassán és Gyöngyösön folytatta, végül 1949-ben érettségizett a miskolci Fráter György Gimnáziumban. Édesapja ellenzéki politikai tevékenysége miatt nem jelentkezhetett a felsőoktatásba, ezért 1949-ben a Távvezeték-építő Nemzeti Vállalatnál helyezkedett el, kitűző figuránsaként dolgozott. 1950-től 1952-ig, majd leszerelése még tíz évig, 1964-ig raktári segédmunkás volt az Épületvilágítás-szerelő Vállalatnál. (1952 és 1954 között politikailag megbízhatatlanként két évig munkaszolgálatos katona volt, ez alatt az ország húsz különböző laktanyájában szolgált, bányákban, laktanyák és repülőterek építkezésén dolgoztatták.) 1964-ben közgazdasági technikumi érettségi vizsgákat tett, egy évig a Villanyszerelő Vállalat alkalmazta, ahol előkalkulátor munkakörben tevékenykedett. 1966-ban állást változtatott, tanult szakmájában helyezkedett el és 1970-ig a Kisipari Exportra Termeltető Vállalat árelőadója volt. Közben munkaköre ellátása érdekében 1968-ban elvégezte a Pénzügyminisztérium árszakértői tanfolyamát. 1970-ben került a Kisiparosok Országos Szövetsége szervezetébe, ahol húsz éven át dolgozott. Négy évig főelőadó volt, majd 1975-től 1989-ig közgazdasági főosztályvezető-helyettes beosztásban volt. 1989-ben vállalkozási és oktatási igazgatónak nevezték ki, 1990-ben, képviselővé választása mondott fel korábbi munkahelyén.
A szülői házban találkozott először a közéleti politizálás légkörével, de 1949 után évtizedekig nem vállalt politikai szerepet. 1956-ban is távol tartotta magát a fegyveres eseményektől, a sebesültek kórházba szállításában segédkezett a mentőknek. 1989. májusban belépett a Kereszténydemokrata Néppártba (KDNP). 1989. szeptembertől 1990-ig a KDNP Országos Intézőbizottságának a tagja volt. 1989. december 14-15-én a többpárti magyar küldöttségben a KDNP képviseletében felszólalt az Olasz Szocialista Párt Nemzetközi Kulturális–Gazdaságpolitikai Együttműködési Intézete Rómában rendezett nemzetközi konferenciáján, amely a magyarországi és lengyelországi gazdasági helyzettel, a politikai intézményrendszerrel és a politikai pártok működésével foglalkozott. Az 1990. évi országgyűlési választásokon pártja országos listájának kilencedik helyéről került be a parlamentbe. 1990. május 3-tól 1992. májusig az Országgyűlés költségvetési, adó- és pénzügyi állandó bizottságában, a bizottság adó albizottságában dolgozott. A KDNP képviselőcsoportjának tagjaként először főleg gazdasági kérdésekkel foglalkozott. A ciklus ideje alatt kilencvennégy alkalommal emelkedett szólásra, öt esetben tett fel kérdést vagy napirend előtt kért szót, ügyrendi kérdésben volt javaslata. Az Országgyűlés több, az államháztartási, társadalombiztosítási, személyi jövedelemadó-, valamint a költségvetési törvényekhez benyújtott módosító indítványát elfogadta. A legfontosabb gazdaságpolitikai kérdésekben a következő témáknál volt pártja vezérszónoka: az adózás rendjéről szóló törvényjavaslat vitájában (1990. november 19.), a magánszemélyek jövedelemadójáról szóló 1989. évi XL. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat vitanapjain (1990. december 18., 1991. december 9.), majd az elfogadott 1991. évi XC. törvény módosításáról szóló ülésnapokon (1992. március 17. és március 30.). A KDNP nevében fejtette ki pártja álláspontját a számvitelről szóló törvényjavaslat vitájában (1991. május 14.), a tulajdonviszonyokról szóló 1991. évi XXV., a társasági adóról szóló 1991. évi LXXXVI. törvény, az illetékekről szóló 1990. évi XLIII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslatok általános vitájában (1993. szeptember 20., 1993. október 19., 1993. október 25.)
1990. július 17-től a nem pártként bejegyzett társadalmi szervezetek költségvetési támogatásának elosztását előkészítő ideiglenes bizottság titkára, 1992-ben elnöke volt. 1992. június 24-én a miniszterré kinevezett Füzessy Tibor utódaként megválasztották a kereszténydemokraták parlamenti frakcióvezetőjének, ekkor bizottsági elnöki tisztéről lemondott. A KDNP gödöllői kongresszusa idején, (1992. április 24-26.) a párt gazdasági szekciójának irányítója volt. 1992. június 18-án a törvényhozás alkotmányügyi, törvény-előkészítő és igazságügyi állandó bizottságába is bekerült. 1991. novembertől a Magyar Népfőiskolai Kamara elnöke volt, és 1991. december 7-én a Keresztény Vállalkozói Kamara alapítóelnökévé választották; 1992-ben parlamenti elfoglaltsága miatt mindkét tisztéről lemondott.
Az 1994. évi országgyűlési választásokon pártja Heves megye 3. számú, Gyöngyös központú választókerületében indította, a második fordulóban (1994. május 29.) 20,26 százalékkal a harmadik helyen végzett. A KDNP országos listájának hatodik helyéről került be ismét a parlamentbe. Az Országgyűlés költségvetési és pénzügyi állandó bizottságában, ezen belül az ellenőrzési, az államháztartási, a monetáris, az Európai Unióhoz való csatlakozással foglalkozó és a privatizációs albizottságokban dolgozott. Részt vett a Budapest Bank részére juttatott állami támogatás körülményeit vizsgáló ideiglenes bizottságban, továbbá 1996. február 19-ig a számvevőszéki állandó bizottság munkájában is. A KDNP-frakcióban a gazdasági és költségvetési munkacsoport tevékenységében vett részt, és általános frakcióvezető-helyettes (1995. szeptember 19-től) volt. A KDNP ellenzéki szereplése idején parlamenti felszólalásainak mennyisége száma ugrásszerűen megnőtt. Ebben a ciklusban is főleg a gazdasági és államháztartási, személyi jövedelemadó, pénzintézeti és társasági adó törvényekhez és módosítások tárgyalásánál volt pártja vezérszónoka. Százhatvan szereplése volt (ebből huszonhárom alkalommal kérdést tett fel, 79 esetben napirenden kívüli felszólalása volt, huszonhét esetben napirend előtt szólalt fel, négy esetben interpellált.) Öt alkalommal ő terjesztette be az aktuális költségvetési és pótköltségvetési, a gazdasági stabilizációt szolgáló egyes törvénymódosításokról szóló törvénytervezettel szemben megfogalmazott ellenzéki pártok kisebbségi véleményét (1994. szeptember 21., október 11., november 21.; 1995. április 25., május 3.). Három esetben önálló indítványt tett le a törvényhozás asztalára /a helyi adókról (1996. május 20.), a honfoglalás 110. évfordulójának megünnepléséről (1996. szeptember 30.) valamint a hadisírok gondozásáról (1996. november 11./). A Kereszténydemokrata Néppárton belüli pártviszályok eredményeként 1997. október 11-én kizárták a KDNP-ből. A megalakított Magyar Kereszténydemokrata Szövetséghez (MKDSZ) csatlakozott, a politikai szervezet alapító és elnökségi tagja is volt. A kereszténydemokrata képviselőcsoport megszűnése (1997. július 21.) után független képviselő volt, majd 1997. szeptember 7-én bejelentették, hogy a Fidesz képviselőcsoport tagja lett. Az 1998. évi országgyűlési választásokon a Fidesz-Magyar Polgári Párt (Fidesz-MPP) és az MKDSZ képviselőjelöltjeként Heves megye 5. számú, Heves központú választókerületében indult, az első forduló (1998. május 10.) eredménytelensége után a május 24-i második forduló előtt bejelentette visszalépését. A Fidesz-MPP Heves megyei listájának a 6. helyén szerepelt, az országos lista 36. helyén jelölték, így nem jutott be a törvényhozásba. Az első Orbán-kormány idején (1998. július – 2002. május) a kormányfő személyes főtanácsadójaként a Miniszterelnöki Hivatalban a koalíciós pártok közötti kapcsolattartásért volt felelős. Az MKDSZ alelnökeként, majd elnökeként (1999-től) tevékenykedett. 2009. november 27-én halálozott el a fővárosban.
Gazdasági témájú cikkei a Kisiparos című újságban jelentek meg. 1990-ben Új Verecke útján címmel verseskötetet adott ki. Az Ezredfordulón című verseskötetét 2000-ben adták ki.
Irodalom:
Az 1990-ben megválasztott Országgyűlés almanachja. Főszerkesztő Kiss József. Szerkesztette Horváth Zsolt, Hubai László. Magyar Országgyűlés, Budapest, 1992. 62.
Lindner András – Horváth Zoltán: Csépe Béla. Heti Világgazdaság, 1992. július 18. 98.
Múltunk jövőre kötelez. Bemutatkozik Csépe Béla országgyűlési képviselő. Budapest, KDNP, 1993.
A 1994-ben megválasztott Országgyűlés almanachja. Főszerkesztő Kiss József. Szerkesztette Horváth Zsolt, Tari Beáta. Magyar Országgyűlés, Budapest, 1996. 75–76.
Villányi Károly: Kereszténydemokrata tanácsadó a koalíció egységéért. Csépe Béla a kormányzati háttérmunkáról. Napi Magyarország (3), 1999. március 20.
