Buzási Sándor

(1913 – 1982)

Románd, Veszprém vármegye, 1913. november 1. – Budapest, 1982. augusztus 27.

A Demokrata Néppárt színeiben képviselő, körzete: Veszprém vármegye.

Német származású, római katolikus vallású bevándorlók leszármazottja. Szülei, Feibel Nándor és Peidl Rozália 20. kat. holdon gazdálkodtak. Hat testvére született: Rozália és Albina férjhezmenetelük után családanyák lettek, Lajos hentes és mészáros, Adolf földműves, Mária kereskedő, József textilkereskedő volt. 1941-ben Budapesten feleségül vette Plank Paula 1917) tanítónőt, aki előbb a gyermekek nevelésével foglalkozott, majd adminisztrátorként dolgozott. Leányaik közül Éva (1941) vegyészmérnök, Mária (1943) és Andrea (1945) gépészmérnök lett, fiuk, Sándor (1953) fogorvos.

Az elemi iskola után a Veszprémi Piarista Gimnáziumban érettségizett, majd a Királyi Magyar Pázmány Péter Tudományegyetem Jog- és Államtudományi Karára iratkozott be, ahol 1940-ben államtudományi doktorátust szerzett. Egyetemistaként a Foederatio Emericanában tevékenykedett, majd részt vett az Egyházközségi Munkásszakosztályok munkájában. A Hangya és a Kispesti Textilgyár magántisztviselőjeként dolgozott.

1945­ben 3 kat. hold saját földjén gazdálkodni kezdett, ennek jövedelméből éltek birtokuk 1951-es államosításáig. 1947-ben belépett a Demokrata Néppártba, majd Farkas Dénes javaslatára képviselő-jelöltséget vállalt a párt Veszprém megyei listáján. Az 1947. augusztus 31-én megrendezett országgyűlési választásokon bejutott a törvényhozás tagjai közé. A DNP 1949. februári önfeloszlatása után pártonkívüli képviselőként vett részt az Országgyűlés munkájában.

Mandátumának lejárta után végleg visszavonult a politikai élettől. 1951 és 1955 között előbb adminisztrátor, majd gyárvezető a veszprémvarsányi téglagyárban. Később a Budai Tégla- és Cementipari Vállalathoz került, ahol munkája mellett tanulni kezdett a munkakörének betöltéséhez szükséges ismeretek és képesítés megszerzéséért; 1962-ben fejezte be tanulmányait a budapesti Építőanyag-ipari Technikumban. Ezek után a Tégla- és Cserépipari Tröszt létesítményi főmérnöke lett, 1975-ben innen ment nyugdíjba.

Források:

Az 1947. évi szeptember 16-ra Budapestre összehívott Országgyűlés almanachja. 1947. szeptember 16.–1949. április 12. Főszerkesztő: Marelyin Kiss József, Vida István.  Bp., 2005.  69-70.o.

Szabó Róbert –Szakolczai György: A magyar keresztény politika nagy kísérlete. A DNP országgyűlési képviselőcsoportja (első rész).  Egyházfórum XXIV. (X. új) évfolyam, 2009. 5–6 sz. 26–40.

Szabó Róbert –Szakolczai György: A magyar keresztény politika nagy kísérlete. Az úgynevezett „kádári konszolidáció”, üldöztetés, a képviselők sorsa és a késői csekély elismerés (ötödik rész). Egyházfórum XXV. (XI. új) évfolyam, 2010. 4–5. sz. 36–46.

Domány András: Az 1947-ben választott országgyűlés almanachja – Mozgó Világ, 2006. július, XXXII./7. szám

2013. március 13.