A Csanád vármegyéhez tartozó Kunágotán született 1909. április 8-án egy kisbirtokos gazdálkodó családban. Szülőhelye elemi népiskolájának elvégzése után 1921-tól a makói Csanád Vezér Állami Főgimnáziumban magántanulóként folytatta tanulmányait, két év múlva a szegedi Dugonics András Piarista Főgimnázium harmadik osztályos növendéke lett. Iskolai évei alatt anyagi helyzete miatt az 1924-1925-ös tanévben pénzbeli támogatásban részesítették. A hatodik osztályban (1926-1927. tanév) a Szent István Társulat jutalomkönyvét kapta, a következő tanévben megválasztották az Ifjúsági Segítő Egyesület pénztárosának, francia nyelvből haladó szintű tanfolyamra járt. 1929. júniusban jó eredménnyel érettségizett, akkor már egyházmegyei növendékpap volt. A papi hivatás iránt érzett vonzódást, ezért középiskolai tanulmányainak befejezése után Glattfelder Gyula csanádi püspök segítségével 1929. szeptemberben a bécsi papnevelő intézet (Collegium Pazmanianum) hallgatója lett. Egyházi tanulmányai ötödik évében, 1934-ben mégsem szentelték fel, mert egy – időközben fellépett – maradandó egészségügyi károsodás miatt alkalmatlanná vált a papi szolgálat teljesítésére. Hazatérése után a szegedi Magyar Királyi Ferenc József Tudományegyetem Jog- és Államtudományi Karán három tanéven keresztül jogot hallgatott. Egyetemistaként kapcsolódott be keresztényszociális mozgalmakba. 1937 nyarától két éven át a Katolikus Legényegyletek Országos Testületének (KALOT) országos titkársága munkatársa volt. Az 1939. áprilistól 1941. márciusig a Jung Front, a KALOT német nyelvű havilapjának alapító szerkesztője és kiadója, közben bekapcsolódott a német tagozat munkájába is. Ezután polgári állást vállalt; a Tiszántúli Ciroktermelő Szövetkezetek mezőkovácsházi, majd kunágotai telepvezetője lett.
1945-ben 5 kat. holdon kezdett gazdálkodni. Rövid ideig a Független Kisgazdapárt tagja volt, majd 1946. március 17-én belépett a Sulyok Dezső vezette Magyar Szabadság Párt délvidéki szervezetébe. A szülőfalujában tartott alapító pártgyűlésüket 1947. április 27-én botokkal felfegyverzett személyek támadták meg. A kialakult tömegverekedésben nyolc napon belül gyógyuló sérüléseket szenvedett, de mégis őt tartóztatták le két társával együtt „izgatás, demokráciaellenes és antiszemita kijelentések hangoztatása” vádjával. 1947. június elsején Makóra szállították őket, majd június 20-án már Szegeden voltak vizsgálati fogságban. A szegedi népbíróság öttagú külön tanácsa 1947. július 23-án tartott, nyilvános ülésén a vádak alól mindhármukat felmentette. A Magyar Szabadság Párt önfeloszlatása után 1947 augusztusában a KALOT szegedi központjában dolgozó korábbi barátai és Bálint Sándor tanácsára belépett a Demokrata Néppártba. Az 1947. augusztus 31-én megtartott országgyűlési választásokon képviselő-jelöltséget vállalt a Csongrád és Csanád megyei választókerületben, a megyei DNP-lista 3. helyén szerepelt a neve. Miután Bálint Sándor a kerületben megszerzett képviseleti megbízatásáról lemondott, Lőrincz Lajos pótképviselő sem lépett a helyébe, így 1947. szeptember 11-én, mint soron következő pótképviselőként őt hívták be a törvényhozásba. Képviselői megbízólevelét a törvényhozás 1. ülésén (1947. szeptember 16.) igazolták. A párt parlamenti frakciójának tagja volt, majd – a DNP önfeloszlatása után – 1949. márciustól független (párton kívüli) képviselő. 1945-től 1956 októberéig a kunágotai római katolikus egyházközség tagja és kántora volt.
Parlamenti megbízatásának lejártával tovább folytatta korábbi munkáját. 1956. október 28-án közfelkiáltással választották meg a falu forradalmi tanácsának elnökévé. Tisztségében többször megerősítették, november 15-én a községi tanács végrehajtó bizottságának is tagja lett. A megtorlások alatt, 1956. december 8-án letartóztatták, három hétig Békéscsabán raboskodott. (Közben december 10-én formailag is elmozdították hivatalából.) Az év utolsó napján hazaengedték, de három nap múlva újból el akarták vinni. Családja és rokonai bújtatták el s egészen az 1963. évi amnesztiáig Érden, Bánkúton, majd a saját házában rejtegették. Bujdosása alatt felesége a család megélhetése érdekében állást vállalt; előbb postai küldönc volt, majd Budapesten adminisztrátor lett, mert a hatóságok Békés megyei munkavállalását megakadályozták. 1960-ig önállóan gazdálkodtak, majd a földosztás során 8 holdra nőtt birtokukat fel kellett ajánlani a helyi termelőszövetkezetnek.
1963-tól 1979-es nyugdíjazásáig sok munkahelyen és különféle munkakörökben dolgozott. Volt kocsirendező, kubikus és segédmunkás az építőiparban, időszaki átvevő a rostkikészítőben és cukorgyárban, majd műszaki fordító és hivatalnok is. Politikai múltja és 1956-os szerepvállalása miatt szakismeretének megfelelő munkát soha nem kapott. Alkalmanként német, angol, francia és latin nyelvtanításból egészítette ki jövedelmüket. A politikáról végleg visszavonultan, súlyos betegségben hunyt el az akkor már Békés megyéhez tartozó kunágotai otthonában 1981. június 9-én.
Forrás:
A makói m. kir. állami Csanád vezér Főgimnázium XVII–XVIII. értesítője. Összeállította Gedeon Alajos. Makó, Mars grafikai műintézet nyomdája, 1922–1923. 8.
A kegyesrendiek vezetése alatt álló szegedi városi róm. kath. Dugonics András Főgimnázium értesítője (1928-tól A szegedi kegyesrendi városi róm. kath. Dugonics András Gimnázium értesítője). Közzéteszi Prelogg József (1926-ban az igazgatóság, 1927-től Kiss István, 1929-ben Tihanyi Béla). Szeged, Juhász István nyomdája, 1924–1928. 36., 44., 67., 118., 47.
A magyar királyi Ferencz József-Tudományegyetem évkönyve az 1934/35. és 1935-36. tanévről; az 1936/37. tanévről. Szerkesztette Csekey István. Szeged, Szeged Városi Nyomda és Könyvkiadó Részvénytársaság – M. Kir. Ferencz József Tudományegyetem, 1936–1937. 88., 90.
Levelei családjához bujdosásából, 1957. szeptember, 1958. május 21.
Irodalom:
Letartóztatták Sulyokék kunágotai „zászlóbontásának” három verekedő főszereplőjét. Szegedi Népszava, 1947. június 5. 4.
Csicskó Mária – Szabó Róbert: A Demokrata Néppárt képviselői: Bodor György. In Az idő
élén jártak. Szerkesztette Kovács K. Zoltán és Rosdy Pál. Budapest, Barankovics István
Alapítvány, 1996. 135–136.
Az 1947. évi szeptember 16-ra Budapestre összehívott Országgyűlés almanachja. 1947.
szeptember 16.–1949. április 12. Szerkesztette Horváth Zsolt, Hubai László. Budapest,
Magyar Országgyűlés, 2005. 56–57.
Békés megye 1956-ban. III/1. Források. Szerkesztette Erdmann Gyula. Gyula, Békés Megyei Levéltár, 2008. 121–126., 128–131.
