( 1919-1984)
Újfehértó, Szabolcs vármegye, 1919. április 30. – Újfehértó, Szabolcs-Szatmár megye, 1984. szeptember 12.
A Demokrata Néppárt színeiben képviselő, körzete: Szabolcs és Szatmár-Bereg vármegyék.
Újfehértói eredetű, görög katolikus vallású, szegényparaszti családból származott. Édesapja, Bocskay István 1930-ban meghalt, így édesanyjára, Nagy Annára hárult a gyermekek felnevelése. 1944. május 4-én házasságot kötött Nyisztor Juliannával. Gyermekük nem született.
Szülőhelyén járt iskolába, a hat elemi után három polgári iskolai osztályt végzett el. Huszonkét éves koráig a családi gazdaságban dolgozott, s élte az azonos társadalmi állású fiatalok életét. 1941 októberében behívták katonának. Páncélos alakulathoz vezényelték, majd kivitték az orosz frontra. Századparancsnoki gépkocsivezetői beosztásban szolgált 1943 decemberéig, ekkor leszerelték. Később ismét behívták katonának, újból frontszolgálatra vezényelték, miután megsebesült, 1944 őszén végérvényesen leszerelték.
A háború után az 1945-ös földosztás keretében három hold földet kapott, felesége szüleinél lakva, ennek jövedelméből éltek. Érdeklődése a közélet felé fordult, részt vett a Demokrata Néppárt újfehértói szervezete megalakításában. Az 1947. augusztus 31-én megrendezett országgyűlési választásokon pártja Szabolcs és Szatmár-Bereg vármegyei listáján pótképviselő lett. Miután a listán előtte álló Dobránszky Sándort törölték, soron következő jelöltként, Barankovics István többes mandátumáról való lemondását követően 1947. december 11-én behívták az országgyűlésbe. A törvényhozás feloszlatása után visszatért eredeti foglalkozásához, 1961-ig feleségével önállóan gazdálkodott. Politikai múltja miatt az ötvenes években gyakran érték zaklatások. 1956-ban nem vállalt politikai szerepet, mert a községen átvonuló szovjet csapatokat látva reménytelennek ítélte meg a szabadságharc helyzetét. Ennek ellenére a forradalom leverése után elhurcolták, megverték, rendőri felügyelet alá helyezték.
Az erőszakos téeszesítési kampány alól csak annyiban tudta kivonni magát a hatvanas évek legelején, hogy nem ő, hanem felesége lépett a szövetkezetbe. Megélhetésüket ezután különböző, például a Dohánygyárban, az Ásványolajgyárban vállalt időszakos munkák biztosították. 1965-ben kertészeti és gyümölcstermesztői szakoktatásban vett részt, a tanfolyamot kitűnő eredménnyel végezte el. Az 1970-es évek közepén kapuőrként sikerült elhelyezkednie az újfehértói Gyümölcs- és Dísznövénykutató Állomáson. 1981-ben egy balesetben megrokkant, ekkor nyugdíjazták.
Forrás:
Országgyűlés almanachja 1947-1949, 54.o.
