(1902–1961)
Tengőd, Tolna vármegye, 1902. április 27. – Tengőd, Tolna vármegye, 1961. január 21.
A Demokrata Néppárt színeiben képviselő, körzete: Baranya és Tolna vármegyék Pécs törvényhatóságú jogú várossal.
Barkóczy József (1874-1919) 17. kat holdon gazdálkodó földműves és Krémer Anna (1880-1949) gyermeke. 1900-ban született Péter bátyja csecsemőként elhunyt. A család római katolikus vallású. 1924-ben kötött házasságot szülőfalujában Iván Teréziával (1909). Két gyermekük közül József (1925) termelőszövetkezeti elnök volt; Gellért (1931) eredetileg a családi földeken gazdálkodott, majd tsz-traktoros lett, végül gépésztechnikusi végzettséget szerzett, s a Siófoki Városi Tanács költségvetési üzemének művezetőjeként 1990-ben ment nyugdíjba.1991-ben a Független Kisgazdapárt Somogy megyei elnökévé választották, majd 1994-ben és 1998-ban megyei listavezetőként országgyűlési képviselő lett. 2002-ben is elindult a siófoki kerületben, de harmadszor már nem tudott mandátumot szerezni.
A tengődi elemi iskolában elvégzett hat osztály után apja haláláig a családi gazdaságban dolgozott, majd önálló gazdálkodásba kezdett. Elismert, jó gazdának tartották, ezért az 1400 fős falu lakossága 1936-ban két esztendőre községi bírónak választotta. Ugyancsak 1936-tól haláláig a katolikus egyházközösség elnöke volt a szülőfalujában. Az 1930-as évek végén kapcsolatba került az arany- és ezüstkalászos gazdák mozgalmával, maga is ezüstkalászos tanfolyamot végzett. Ezzel egyidejűleg csatlakozott a Független Kisgazdapárthoz, de jelentős párttisztséget nem töltött be a pártban. 1938-ban behívták katonának, később részt vett az erdélyi bevonulásban. Az ország második világháborús hadbalépése után ismét behívták, 1943-tól a szovjet fronton harcolt; 1944-ben leszerelték.
1945 novemberében felkerült a kisgazdapárt Somogy megyei listájára, de nem jutott be a Nemzetgyűlésbe. 1947 folyamán – mivel elégedetlen volt az FKGP politikai irányvonalával – kilépett a pártból, s csatlakozott a Demokrata Néppárthoz. Az augusztus 31-én megrendezett országgyűlési választásokon a Baranya és Tolna megyei listáról bejutott a törvényhozásba.1948. június 15-én bejelentették kilépését a DNP-ből, de mandátumát megtartotta. Képviselősége alatt három interpellációt nyújtott be a gazdálkodók érdekeinek védelmében; 1948. június 16-án a miniszterelnökhöz címzett interpellációjában a parasztság élet- munkakörülményeinek ellehetetlenülését kifogásolta. Ugyanezen az ülésnapon, az iskolák államosításáról folytatott vitában a házelnök szerint megsértette Ortutay Gyula vallás- és közoktatási minisztert, ezért a mentelmi bizottság elé idézték; a meghallgatáson elmarasztalták, a bizottsági jelentés hatására a következő ülésnapon, 1948. július 6-án három hónapi időtartamra kizárták a törvényhozás munkájából.
Mandátumának lejárta után rendőri megfigyelés alá került. Falujában 1952. október 10-én egy provokáció során megverték, letartóztatták. Öt nap múlva hamis vádak alapján, „beszolgáltatási kötelezettség elmulasztása és izgatás” címén a Tabi járásbíróság elítélte. Másodfokon a Kaposvári Megyei Bíróság izgatás vádjával hat év börtönbüntetésre ítélte. Oroszlányban és Márianosztrán raboskodott. 1956 májusában feltételesen szabadlábra helyezték. Időközben családja kényszerből belépett a helyi termelőszövetkezetbe.
1956 novemberében, a forradalom napjaiban a Tengődi Nemzeti Bizottság tagjává választották. 1957. május 13-án a karhatalmisták letartóztatták, Kánya községbe hurcolták, összeverték, bordái eltörtek. Internálták, tizenhárom hónapon keresztül Kistarcsán és Tökölön tartották fogva, 1958. október 20-án szabadult. Az elszenvedett megpróbáltatások után egészsége már nem állt helyre, hamarosan agyvérzést kapott, s elhunyt. Törvénytelen ítéletét a Siófoki Városi Bíróság 1990-ben megsemmisítette.
Forrás:
Országgyűlés almanachja 1947-1949, 40.o.
