(1887–1953)
A békési református lelkészt egy szűk körben elmondott Sztálin-vicc miatt ítélték szabadságvesztésre, hovatovább saját püspöke, Péter János kezdeményezésére még az állásából is felfüggesztették. A hírhedt váci börtönben hunyt el, jeltelen sírját máig nem sikerült azonosítani. „Ügye most már teljesen az előtt az isteni irgalom előtt áll, melyben Balogh Mátyás komolyan hitt, melyet nekünk hirdetett, az előtt az irgalom előtt áll, melyre mindnyájunknak szüksége van, hogy örökre el ne vesszünk…” – a békési gyülekezet presbitériuma így emlékezett 1953-ban lelkipásztorára, annak halála után.
A méltatlanul elfeledett, a váci börtönben raboskodó és ott életét vesztett lelkipásztor tősgyökeres békési földműves családban nőtt fel. Édesapját hamar elveszítette. Lelkészi oklevelet Debrecenben szerzett, majd Gyulán teljesített segédlelkészi szolgálatot. 1915-ben nősült meg, házasságukból két lány született. Parókus lelkészként először a Marosvásárhely szomszédságában lévő Pókakeresztúron szolgált. Ebben az erdélyi kis faluban érte őt és családját a trianoni döntés is. Ezután az Arad megyei Zerind, majd a Bihar megyei Ant lelkésze lett.
Amikor 1931-ben Békésen megüresedett az egyik lelkészi állás, másik tizenhárom lelkésztársával együtt beadta pályázatát. Balogh Mátyás nagy örömére hazatérhetett az anyaországba és szülővárosába, mivel a nagy múltú alföldi gyülekezet „nagy szótöbbséggel” őt választotta meg a jelöltek közül. Beiktatására 1932 júliusában került sor. Aktívan részt vett a közéletben, és hűségesen végezte lelkipásztori szolgálatát. A második világháborús front elől sem menekült el, lelkésztársaival együtt a helyén maradt. A város 1944. október 6-án történt szovjet megszállása után már egy héttel megtartották az első istentiszteletet, október 23-án pedig az elemi iskolákban is megkezdődött a tanítás.
1944 decemberében bátran kiállt a krisztusi tanítások mellett, amikor az ideiglenes kormány köznevelésügyi megbízottja arról tájékoztatta a békési tanárokat, hogy a keresztény alapokon nyugvó oktatásnak leáldozott. A pártállami diktatúra teljes kiépülését követően Balogh Mátyást, illetve presbitériuma kuláknak bélyegzett tagjait folyamatos megfigyelés alatt tartották. Ugyanis a presbitérium egyik prominens tagja volt B. Szabó István, aki nem sokkal korábban a Független Kisgazdapárt Békés megyei elnökeként és a Nagy Ferenc-kormány államminisztereként részt vett a politikai életben.
Balogh Mátyás 1953. március 13-án előzetes letartóztatásba került. Először Gyulára, majd Vácra vitték. A letartóztatást megelőző napon – ahogy a vádirat fogalmaz – „a békési egyház lelkészi irodájában négy személy előtt több olyan kijelentést tett, melyek alkalmasak arra, hogy az emberekben demokratikus államrendünk ellen gyűlöletet ébresszenek”. A családi emlékezet szerint Balogh ekkor a következő viccet mondta el, Sztálin halála után egy héttel: „Melyik az év legsötétebb napja? December 21. Miért? Mert ekkor született Sztálin.” A közelmúltban előkerült források – Gregor György Békés megyei egyházügyi előadó iratai – arra utalnak, hogy az Államvédelmi Hatóság Balogh Mátyás két lelkésztársától értesült az esetről és így sikerült a „békési igazgató lelkész leleplezése”. A feljelentőről magának Baloghnak is tudomása volt, ugyanis a gyulai börtönből a feleségéhez írott egyik levelét így zárta: „Híveimet, kollégáimat egy kivétellel szeretettel köszöntöm.”
Az egyházellenes propaganda keményen bírálta a lelkipásztort, aki a „klerikális reakció mindenre elszánt, elvetemült ügynökeinek tipikus figurája”. Az álnéven publikáló újságíró szerint Baloghra „jól megérdemelten” a börtön vár, ahol „népünk szabadsága, függetlensége és békéje ellen törő Mindszenty, Grősz és bandája ül már évek óta” – olvasható a Viharsarok Népe, a Magyar Dolgozók Pártja Békés megyei pártbizottságának lapjában.
Balogh Mátyást a Békési Járásbíróság első fokon a népi demokratikus államrend elleni izgatás, illetve társadalmi tulajdon elleni bűncselekmény vádjával hat év börtönbüntetésre, háromezer forint pénzbüntetésre és négyezer forint vagyonelkobzásra ítélte. A békési lelkipásztort a váci börtönbe szállították. Mindeközben a pártállammal együttműködő Péter János püspök öt nappal Balogh letartóztatását követően, fegyelmi eljárás lefolytatására utasította a békési egyházmegye elnökségét. Indoklásában kifejtette, hogy a békési lelkipásztor „oly súlyos magatartást tanúsított, amely egyrészt alkalmas volt az egyházi és általános közrend megzavarására, másrészt mélyen sértette a Magyar Népköztársaság állami és társadalmi rendjét is.” A püspök az „egyébként szükséges előkészítő eljárást” mellőzte, mivel a lelkipásztor „magatartásával kapcsolatban a tényállás nem kétséges”. Erre az egyházmegyei bíróság 1953. május 9-én felfüggesztette lelkészi állásából a letartóztatásban lévő Baloghot. Felesége ezt megfellebbezte, de azt elutasították.
A világi bírósági eljárást másodfokon a Gyulai Megyei Bíróság folytatta le. 1953. július 20-ra hirdették ki a tárgyalás időpontját, de ezen Balogh Mátyás nem tudott részt venni, mert az előző napok egyikén betegségben meghalt a váci börtönben. A tárgyalást a vádlott időközben bekövetkezett halála ellenére groteszk módon mégis lefolytatták és ítéletet is hoztak, noha a büntetés-végrehajtás útján értesülniük kellett volna a halálesetről. Végül mind a világi, mind az egyházmegyei bíróság megszüntette a már időközben elhunyt békési lelkipásztor ellen folytatott eljárást.
A békési gyülekezet presbitériuma megrendülten, néma felállással emlékezett meg néhai lelkipásztoráról, 1953. augusztus 16-án: „[A] Presbitérium megrendült szívvel veszi tudomásul Balogh Mátyás lelkipásztor halálának hírét. Hálát ad Istennek azért az igéért, amelyet a gyülekezet Balogh Mátyás szolgálata által nyert. Buzgó imádságban kéri Istent, hogy irgalmas szeretetét ne vonja meg tőlünk, adja nekünk még bővebb mértékben az ő megelevenítő igéjét. Őszinte együttérzéssel osztozik az elhunyt hozzátartozóinak a szomorúságában, számukra Istentől kér vigasztalást.”
Balogh Mátyás lányai keresték édesapjuk sírját, de nem jártak sikerrel. Édesapjukat feltehetően a váci rabtemetőben egy jeltelen sírban földelték el. A pártállami diktatúrában a család tovább viselte a „bélyeget”. Mindkét lánya, Anna és Erzsébet is pedagógusok voltak. Édesapjuk miatt a pártállam azzal büntette őket, hogy az 1960-as évek második feléig egy-egy tanévnél többet nem tölthettek egy iskolában. Balogh Mátyást feltehetően a váci rabtemetőben egy jeltelen sírban földelték el. A rabtemető 2000-ben történt részleges kegyeleti-régészeti feltárása során azonosítása sikertelen volt. A rendszerváltást követően Balogh Mátyásra emlékezve 1990. június 17-én gyászistentiszteletet tartottak a békési református templomban, majd a parókia falán emléktáblát avattak.
Erdős Kristóf
Felhasznált források és irodalom
A békési református papválasztás, Békés, LXIII. évfolyam, 1931. december 2., 3.
Ami a „szent célok” mögött van, Viharsarok Népe, az MDP Békés megyei pártbizottságának lapja, IX. évfolyam, 1953. március 26., 2.
Az egyház mártírja, Békés Megyei Népújság, XLV. évfolyam, 1990. június 18., 2.
Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltár (3.1.5. O–14820/4 Op. nyt. személyek anyaga; 3.1.9. Békés megyei vizsgálati napló)
Dr. Balogh Tamás hagyatéka, ifj. Balogh Tamás tulajdonában.
Dr. Balogh Tamásné: Balogh Mátyás emlékére, Békés Megyei Népújság, XLV. évfolyam, 1990. június 25., 4.
Ifj. Balogh Tamás írásbeli közlései (Békéscsaba, 2017. november)
Lelkészbeiktatás, Békésmegyei Közlöny, LIX. évfolyam, 1932. június 21., 3.
MNL Békés Megyei Levéltára (XXIII. 23. A Békés Megyei Tanács Végrehajtó Bizottsága egyházügyi titkárának iratai (1952–1990) 4. doboz, 22. dosszié; XXV.15.a. Békés Városi Bíróság iratai, Elnöki iratok, 55/1953.)
MTI kőnyomatos hírtudósító: Napi hírek, 1931. december 31.
Papp Vilmos hagyatéka, Papp Kornél tulajdonában.
Romvári Gáborné: Balogh Mátyás, in Szabó Ferenc (szerk.): Békési életrajzi kislexikon, A reformáció korától a XX. század végéig, Békés, Békési Városvédő és Szépítő Egyesület, 2001, 15–16.
Susa Éva és az igazságügyi szakmai csoport kutatási adatbázisa és anyaga.
Susa Éva–Molnos Mária: Kegyelet és végtisztesség, A kommunista diktatúra áldozatainak exhumálása és azonosítása, Köröstárkány–Kápolnásnyék, Porta Historica, 2016, 46–47.
Szabadi István (szerk.): Krisztusban nyert erő I. A tiszántúli református gyülekezetek háborús krónikája (1944–1945), [Debrecen]–[Budapest], Tiszántúli Református Egyházkerület Levéltára–Református Közéleti és Kulturális Központ Alapítvány, RKK Könyvek. Református közelmúltunk, 2016.
Tiszántúli Református Egyházkerület Levéltára (I.29.g.9. Békés-Bánáti egyházmegye. Bírósági iratok. 9. doboz. Balogh Mátyás 1953.)
Vincze Gábor: B. Szabó István belső száműzetésben. (A volt államminiszter Békésen 1947 és 1952 között), in Mucsi András–Vincze Gábor (szerk.): Nagy Ferenc és Nagy Imre államminisztere: B. Szabó István a békési kisgazda politikus (1893–1976), Békés, Jantyik Mátyás Múzeum, 2013, 99–138.
Vincze Gábor: Egy túlbuzgó ügynök: „Nagy Károly” esete, Emlékeztető, 2013/4, 2–17.
