(Segesvár, 1892. február 29. – Győr 1945. április 2.)
katolikus püspök.
Vértanúhalála is bizonyítja, hogy élete során, de különösen a második világháború borzalmai közepette minden döntésével a keresztényi szeretet és az emberiesség kiapadhatatlan forrásásából merített. Védelmezte az elesetteket, kiállt a kirekesztés és az elnyomás ellen, karitatív tetteinek köszönhetően több száz ember életét mentette meg. Rendkívül szerteágazó humanitárius tevékenységének máig ható erejét boldoggá avatása teljesíti ki. Apor Vilmost 1997. november 9-én II. János Pál pápa a boldogok soraiba iktatta.
Élete és munkássága
1892. február 29-én született Segesváron. Gazdag értelmiségi családból származott. Az Apor család eredete visszavezethető egészen II. Endre magyar király keresztes hadjáratáig, ugyanis fennmaradt írások bizonyítják, hogy a magyar király kíséretében is jelen voltak. Édesapja Apor Gábor Háromszék Vármegye alispánja volt, ám emellett számos más fontos tisztség betöltője (szolgabíró, főjegyző), édesanyja Pállfy Fidélia. Apor Vilmos rendkívül korán, apja bécsi államtitkári megbízatása miatt elhagyta szülőföldjét. Gyermekkorának meghatározó részét, így az általános iskolát is Bécsben végezte. Édesanyja jóvoltából nem szakadt el teljes egészében szülővárosától, hiszen gyakran hazalátogattak Erdélybe. Gimnáziumi tanulmányait először a kalksbourgi, később pedig a kalocsai jezsuita rend intézményeiben végezte. Apor Vilmos már gyermekkorában érdeklődött a papi hivatás iránt, elhivatottsága az egyetemi évekhez közeledve sem hagyott alább. Ennek hatására az innsbrucki egyetem teológia szakára iratkozott be. A képzés sikeres elvégzését követően 1916-ban szerezte meg doktori fokozatát szerzett. Már az egyetemi tanulmányai alatt élénken érdeklődött a mind nagyobb jelentőségre szert tevő tudományág, a szociológia iránt. A szociális kérdés, mely akkoriban összefonódott a vallás és a kereszténység új, társadalomra vonatkozó tanításaival, egészen más dimenziókat nyitott meg a fiatal teológushallgató előtt. E szociális érzékenység, az elesettek védelme és a szerepvállalás az elnyomás visszaszorításban végigkísérte egész életét. 1915. augusztus 24-én Nagyváradon pappá szentelték.
Papi hivatásának kezdetekor Gyulán segédlelkészként (káplánként) tevékenykedett. Ebben az időszakban megtapasztalta az első világháború borzalmait, az embertelenség és a harc végeláthatatlan útvesztőit. A háború végéhez közeledve újabb megbízást kapott, ezúttal a nagyváradi papnevelő szeminárium oktatója lett. Tanári munkássága alatt jellemzően dogmatikát tanított saját újszerű és hallgatóbarát módszereit alkalmazva. A papi hivatás fontosságát hirdette, igyekezett tanítványait megfelelően felkészíteni az önmegtartóztató életmódot követelő, ám rendkívül nemes tevékenységre. 1918-ban újabb feladatot kapott, melynek hatására be kellett fejeznie oktatói tevékenységét, hogy Gyulán, ám ezúttal már plébánosként folytassa munkáját. Tényleges papi hivatása ebben az időszakban vette kezdetét. Plébánosként lehetősége volt kiteljesedni, és elképzeléseit megvalósítani saját egyházkerületében. Gyulán végzett tevékenysége alatt szembesült a szociális kérdés megoldatlanságainak következményeivel. Szűnni nem akaró emberszeretetéről tanúskodik, hogy 1925 karácsonyán a plébánia raktáron lévő élelmiszerkészletét valamint jövedelme nagy részét elajándékozta a nélkülözőknek. Kiemelkedő plébánosi tevékenysége nem maradhatott titokban, hívei és paptársai szerették, és felnéztek rá. 1941. január 21-én addigi tevékenysége elismeréséül újabb megbízást kapott: XII. Pius pápa kinevezte őt győri püspöknek. Püspöki feladatait 1941. március 1-jétől kezdve végezte. Hitvallását a következő szavakkal mutatta be:
,,A lelkekért való munka, a lelkek iránti szeretet és lángolás, a vágy, hogy mindenkinek mindene legyen, teszi a papi életet széppé és minden áldozatra képessé. Ebben a magasztos hivatásban kapcsolódik össze a főpásztor és az egyházmegye papsága a szent és meghitt szövetséggé. A szeretet, melynek hirdetői vagyunk, fűzze össze elsősorban a papi szíveket egymással… Kérlek benneteket, Tisztelendő Testvérek, hogy ezt az atyai szeretetet fiúi ragaszkodással, gyermeki bizalommal és férfias őszinteséggel viszonozzátok. A szeretet erényét gyakoroljátok, Tisztelendő Testvéreim, a reátok bízott hívekkel szemben, nemcsak a jókkal, hanem a bűnösökkel szemben is. Legyetek megértők az emberi gyarlóságok iránt, a félrevezetett vagy tudatlanságuk miatt elpártolt lelkeknek pedig atyai szívetek tegye könnyűvé a visszatérést. Egyéniségetek szelídsége, életetek makulátlansága tegye vonzóvá és kívánatossá szent hitünket még a kívülállók számára is.”
Győri tevékenykedése alatt folytatta a plébánosként is alkalmazott módszereit, és megtartotta hivatás-felfogását is. Ebben az időszakban a győri püspöki hivatás betöltésével földesúri pozíció is járt. Saját birtokait, földjeit gyakran látogatta, a püspöki munkája mellett igyekezett a gazdálkodással kapcsolatos feladatoknak is eleget tenni. Ebből fakadóan az akkori kormánypolitika egyik központi kérdése is foglalkoztatni kezdte. A földreform kérdésébe Apor beleemelte a szociális kérdés fontosságát. Ennek megfelelően támogatta a kishaszonbérlet intézményét, melynek köszönhetően számos elszegényedett paraszt földhöz juthatott volna.
A második világháború kitörése mélyen érintette az emberek közötti megegyezést, türelmet hirdető Aport. 1943-ban Püspökváron (győri püspöki székhely) került sor egy országos méretű találkozóra, ahol az ország vezető politikusai, valamint a katolikus kötődésű karitatív-szociális mozgalmak képviselői voltak jelen. E találkozó eredményeként jött létre a Katolikus Szociális Népmozgalom. A mozgalom a kereszténydemokrácia elveit valló politikai cselekvés alapjait kívánta lefektetni, miközben feladatának tekintette az akkori szociális tevékenység koordinálását, az egyházpolitikai reformok kialakítását, valamint a világháború történéseivel kapcsolatos közös álláspontok kialakítását is. A szervezet egyik egyházi tanácsadójává Apor Vilmost választották. A szervezet jelentőségét mi sem bizonyítja jobban, mint hogy ebből a szervezetből nőtte ki magát 1944-ben a Kereszténydemokrata Néppárt.
Szociálpolitikája
Az 1908-ban az első női szerzetes, Farkas Edith által alapított Szociális Misszió Társulat a Prohászka Ottokár által elindított katolikus megújulás szellemiségét követve 1917-től Gyulán is megkezdte tevékenységét, és ebben az első időktől számíthatott Apor támogatására. A gyulai egyházközség Apor 25 évre nyúló itteni ténykedése alatt virágzásnak indult: a plébános a tanítómestereként tisztelt Prohászka, valamint XIII. Leó pápa szociálpolitikáját a gyakorlatba átültetve számos imaházat, templomot újíttatott fel, és a Szociális Misszió Társulatával karöltve gyermekkonyhát működtetett. Különböző helyi csoportokat hozott létre, amelyek a családdal, az ifjúsággal, illetve a gyermekvédelemmel foglalkoztak. Ezáltal könnyebben és hatékonyabban tudta kezelni és koordinálni a város szociális problémáinak e területeit. 1934-től kezdve ferences rendi nővérek segítségével a család fontosságára irányította a hívei figyelmét és családlátogatásokba kezdett. Plébánosi tevékenysége alatt, hűségesen követve az elődei által kitaposott utat, mindvégig az elesettek védelmét hirdette, és a háború borzalmai által fokozódó rossz társadalmi és szociális helyzetben sem tért el mélyen valott elveitől. 1925. december 25-i karácsonyi írásában talán a leghatározottabban fogalmazza meg akkori társadalmi elképzeléseinek irányát:
„A XX. századnak háborútól sújtott, forradalmaktól feldúlt; a szociális bajok annyi sebétől vérző társadalmának vissza kell térnie a pásztorok egyszerű alázatával, a napkeleti Mágusok higgadt bölcsességével a betlehemi jászolhoz, a barlang sötétjéből áradó világossághoz, hogy megtalálják végre a béke, a szeretet és megértés útját, melyet sem Trianonban, sem Genfben és legkevésbé Moszkvában nem találhat meg soha.”
Politikai gondolkodása, a zsidótörvényekkel kapcsolatos állásfoglalása
Püspökké választására a legviharosabb, háborús időszakban került sor. A társadalmi és politikai válság az 1940-es évektől kezdve egyre inkább elhatalmasodott. Püspökként, illetőleg befolyásos egyházi személye révén, bekapcsolódott az ország politikai vérkeringésébe is. Kezdetben a földreform kapcsán nyilvánított véleményt, de a háború előrehaladtával, annak embertelensége és kínjai hatására, felemelte hangját az értelmetlen vérontás és a kirekesztés ellen is. Keresztényi magatartásából következően az egyenes és tiszta politika híve volt. Meggyőződése szerint kizárólag világos és tisztességes keretek között lehet célokat elérni és megvalósítani. Folyamatosan tiltakozott a zsidótörvényekkel szemben, s nem rejtette véka alá azt az álláspontját, mely szerint az egyház részben ugyan, de felelős az embertelen körülmények közé kerülő állampolgárok helyzetének kialakulásáért.
Az 1939-ben megalakult Magyar Szent Kereszt Egyesület püspöki kar által megválasztott egyházi elnökeként is e gondolatok vezérelték. A Magyar Szent Kereszt Egyesület humanitárius és karitatív céllal jött létre, hogy síkraszálljon a zsidótörvények által érintettek védelmében. Az egyesület anyagi alapját a magánadományok és felajánlások képezték, melyből sokszor a tőkegazdag zsidó polgárok is kivették a részüket. Számos tagszervezettel rendelkezett, melynek köszönhetően az egész országra kiterjedő hálózat (Szeged, Nagyvárad, Kassa, Győr) megfelelő segítséget tudott nyújtani a jogilag hátrányt szenvedő polgároknak. A segítségnyújtás területe sokoldalú volt, számos esetben jogi tanácsadásra volt lehetőség, vagy egyszeri anyagi segélyre, de az elszállásolásban is igyekeztek megoldást találni. Apor Vilmos sok esetben felhívta a figyelmet a zsidók kirekesztése elleni fellépésre, sürgette a püspökök egységes állásfoglalását ez ügyben, illetve szorgalmazta az akkori pápa, XII. Pius közbenjárását is. Felismervén, hogy a zsidók megmentésének az akkori körülmények között leginkább kivitelezhető formája a megkeresztelkedésük volt, rendkívüli hittantanítást kezdeményezett, melynek köszönhetően több száz zsidó származású polgár túlélését tette lehetővé.
1944-re a püspöki kar számára nyilvánvalóvá vált, hogy mi történik azokkal, akiket Auchwitz-be szállítanak. Apor Vilmos igyekezett a leghatározottabban fellépni az elhurcolás ellen, és felhívta a püspöki kar figyelmét a borzalmakra, egyúttal kérelmezte őket a határozott és elutasító állásfoglalásra. Részben e felhívásnak a hatására lépett közbe a Vatikán, és XII. Pius személyesen kérte meg Horthy Miklóst, hogy állítsa le a deportálásokat. Apor Vilmos a nyilvános fellépések mellett magánéletében is számos esetben segítette a rászorulókat. Igyekezett minden lehetőséget kihasználni, hogy megmentse a deportálástól a zsidó polgárokat. Kórházakba, pincékbe és még a győri püspöki székhely eldugott helyeire is bújtatott embereket megőrizve ezzel életüket. A Nyilas uralom alatt is folytatta tevékenységét, mely ebben az időszakban már széles körű nyilvánosságot kapott. Szálasi Ferenc ezt felismerve Aport tárgyalásra hívatta Kőszegre, melyre azonban nem került sor, ugyanis időközben kiszivárgott, hogy a nyilasok a püspök letartóztatását tervezik.
1945. március 28-án a szovjet csapatok bevonultak Győrbe, ettől kezdve német és szovjet katonák közti összecsapások zajától volt hangos a város. Március 29-én lövések érték Püspökvárat, valamint számos más templomot is a városban. A húsvét közeledtével az egyház a szokásos módon igyekezett készülni a kereszténység legnagyobb ünnepére, azonban az ünnepet befeketítette a folyamatos harc és vérontás. Apor Vilmos nagycsütörtöki miséjét már a Püspökvár pincéjében volt kénytelen megtartani. Nagypéntekre a közvetlen harc megszűnt Győrben, ugyanis a szovjet túlerő győzedelmeskedett. Az akkori beszámolók szerint csupán öt-hatfős csapatokba verődő szovjet katonák portyázását lehetett tapasztalni. A Püspökvár bejáratához is egy ilyen hat fős szovjet csoport érkezett meg, ahol felfedezték az ott bújtatott embereket. Apor Vilmos püspök a segítségükre igyekezett, és határozottan arra utasította a szovjet katonákat, hogy távozzanak. Az egyik orosz katona azonban meglőtte a püspököt, aki komoly hasi sérüléseket szenvedett. Kórházba került, ahol nagyszombatra ugyan javulás mutatkozott állapotán, azonban húsvéthétfőn, 1945. április 2-án, egy erős hashártyagyulladás vetett véget életének. Halála előtt ezekkel a szavakkal búcsúzott a körülötte lévőktől és a világtól:
,,Még egyszer üdvözlöm papságomat. Legyenek hűek az Egyházhoz! Hirdessék bátran az evangéliumot! Segítsenek romjaiból fölépíteni szerencsétlen magyar hazánkat! Vezessék vissza az igaz útra szegény félrevezetett népünket! Fölajánlom összes szenvedéseimet engesztelésül a saját bűneimért, de fölajánlom papjaimért, híveimért, az ország vezető embereiért és ellenségeimért. Kérem Istent, ne tulajdonítsa nekik bűnül azt, amit elvakultságukban az Egyház ellen tesznek. Fölajánlom szenvedéseimet az édes magyar hazáért és az egész világért. Szent István, könyörögj a szegény magyarokért! Istenem, Atyám, a te kezeidbe ajánlom testemet, lelkemet! Jézus, Mária, Szent József legyetek énvelem most és halálom óráján! Jézus Szentséges Szíve, bízom benned!”
Az Apor Vilmos végső nyugalomra helyezése körüli hányattatott körülmények személyéhez méltatlan helyzetet eredményeztek. Közvetlenül halála után megkezdődtek a boldoggá avatás előkészületei, testét ideiglenesen a karmeliták templomában helyezték el, azonban végső nyughelyéül a székesegyház Szent László kápolnáját határozták meg. 1948. november 23-ára tűzték ki az újratemetés időpontját, azonban a politikai rendőrség és a belügyminisztérium határozatában ez állt: „Apor Vilmos tervezett temetése sértené az ország külpolitikai érdekeit”. Apor Vilmos emléke és szerteágazó tevékenysége a szocializmus negyven éve alatt már-már feledésbe merült. 1986. május 23-án rendkívül szerény keretek között ugyan, de sikerült végső nyugalomra helyezni. Élete során elért eredményei, példamutató tevékenysége nem maradt elismerés nélkül, ugyanis 1997. november 9-én II. János Pál pápa a boldogok soraiba iktatta.
Felhasznált irodalom
Barankovics István Alapítvány: Apor Vilmos
Rubicon Online: Apor Vilmos Vértanú és püspök születése
Magyar Hon Lap: Két szociális apostol: Prohászka Ottokár és Apor Vilmos
Magyar Katolikus Lexikon: Magyar Szent Kereszt Egyesület
Magyar Katolikus Lexikon: Katolikus Szociális Népmozgalom
Magyar Katolikus Püspöki Konferencia: Szociális Misszió Társulat
