1876. január 5. (Köln) – 1967. április 19. (Bad Honnef): kereszténydemokrata politikus, jogász, a Német Szövetségi Köztársaság első kancellárja, az egységes „Európa atyja”
Életút
Johann Konrad Adenauer (1833-1906), nyugalmazott hadnagy és Helene Scharfenberg (1848-1919) házasságából született, kispolgári, katolikus család harmadik gyermekeként. A család szerény anyagi körülmények között élt, hogy mindhárom gyermek tanulhasson. A poroszos nevelésnek köszönhetően a fegyelem és a tisztelet meghatározó tényezője volt mindhármuk életútjának, értékrendjének. A középiskolát az ifjú Adenauer Kölnben végezte, 1894. március 5-én tette le az érettségi vizsgát. Neveltetéséből fakadóan egyetemista korától kezdve aktívan részt vett a katolikus diákmozgalomban, a demokratikus közéletben (Katolikus Diákegylet). Érettségi után jogot és közgazdaságtant tanult Freiburgban, Münchenben és Bonnban. Az egyetem elvégzése után kezdetben gyakornok volt egy kerületi bíróságon, majd a kölni Államügyészségen kapott munkát. A kereszténység és a demokratikus elvek iránti elkötelezettségét mutatja, hogy az egyetem elvégzése után csatlakozott a katolikus politikai mozgalomhoz, a Centrum Párthoz (Zentrumspartei). 1904-ben feleségül vette Emma Weyert, három gyermekük született: Konrad, Max és Ria.
1906 és 1917 között kölni polgármester-helyettes, majd 1917-től 1933-ig főpolgármester („Poroszország legfiatalabb polgármestere”), emellett az 1921 és 1933 közötti években a Porosz Államtanács elnöke. 1916-ban, igen fiatalon, özveggyé vált, a gyermekek felnevelését egyedül kellett folytatnia. Az első világháborúban nem harcolt, helyette a közéletben töltött be aktív szerepet, ugyanakkor érzékelte, hogy a háború után nagy változások fognak bekövetkezni Németország életében. „A háború után semmi nem lesz olyan, mint annak előtte volt. A háború átalakítja az államok közötti kapcsolatokat csakúgy, mint az államokon belüli politikai, gazdasági és társadalmi viszonyokat teljes és tartós mértékben.”
1933-ban, a nácizmus hatalomra jutásával személye „szalonképtelenné” vált a szélsőséges ideológia szemében. Adenauer az „alámerülés” taktikáját alkalmazta a totalitárius rendszerrel szemben, célja volt a minimális egzisztencia biztosítása, illetve a náci évek túlélése. Előbb nyugdíjazták (elbocsátották polgármesteri székéből, a német nép „lerontásának” propagandisztikus vádjával), majd pedig 1944-ben letartóztatták és internálták ellenzéki, demokratikus gondolkodása, a nácizmus elutasítása és „illegálisnak” minősített tevékenysége miatt. Bebörtönzéséről a következőképp emlékezett vissza: „A Gestapo börtönében rajtam kívül még hatvanhét fogoly volt. Ezek közül huszonhetet felakasztottak, egyet pedig agyonlőttek, mindegyik német volt… Tizenhat éves gyerekeket is felakasztottak. A cellám közvetlen a kínzókamrák felett volt. (…) Mindent hallottam és éjszakákon keresztül hideg verejtékben fürödve feküdtem szalmazsákomon attól a mentális kíntól, amit az okozott, hogy hallottam őket. Számomra így vált világossá, hogy a Gonosz létezik és a hatalma valódi.”
A Szövetségesek a német kapitulációt követően fontos szerepet szántak Adenauernek, személye, demokrácia-felfogása a nyugati körökben is ismert és elfogadott volt. A politikust a háború utáni Németország újjáépítőjeként tisztelik. Kitartó, kompromisszumkész, továbbá megfontolt politikájának köszönhetően sikerült a háborús pusztítást követően feléleszteni és integrálni országát Európába. A nácizmus bukásának és a demokratikus átrendeződésnek köszönhetően részt vett a Kereszténydemokrata Unió (CDU – Christlich-Demokratische Union) megszervezésében és neki köszönhető, hogy a keresztény tanításokon alapuló pártnak sikerült a német politikai élet fő alakítójává válnia. Adenauer 1946-ban a következőképp vélekedett a német pártrendszer-béli CDU szerepről: „Az erkölcsre támaszkodó, keresztény párt megteremtése a legsürgősebb feladatok egyike. A német népet a zsákutcából, amelyikbe a nácizmus vezette, csakis egy, a nyugati keresztény civilizációban gyökerező, politikai formáció vezetheti ki.” 1946-tól 1950-ig a brit megszállási övezetben a helyi CDU elnöke, majd 1950 és 1966 között a párt országos elnöke volt. Nagy szerepe volt az új német alkotmány megalkotásában is, mely a különböző korok kihívásaihoz alkalmazkodván napjainkig biztosítja a demokratikus értékek érvényesülését Németországban.
Életének teljén, rengeteg tapasztalattal, 73 évesen került politikai vezető pozícióba. 1949. szeptember 15-től 1963. október 16-ig, 14 éven keresztül a három megszállt zónából egyesülő Német Szövetségi Köztársaság (Nyugat-Németország) kancellárja volt. 1951 és 1955 között a külügyminiszteri tárca élén állt, nagy szerepe volt a német-francia és a német-szovjet kapcsolatok normalizálásában, a háborús viszony felszámolásában. Nevét egy lapon említik az Európai Unió „atyjaival”, a francia Robert Schumann és az olasz, Alcide de Gasperi miniszterelnökökkel. Kancellári mandátuma után még három évig pártja elnöke volt. 1967. április 19-én, 91 évesen hunyt el Bad Honnefben. Személye, pártja és értékrendje napjainkig meghatározza Németország politikai kultúráját.
Adenauer életrajzában a következőképp emlékezett vissza életének fontosabb szakaszaira: „Összességében három életet éltem. Az első 1917-ig tartott, a második a főpolgármesterként Kölnben töltött idő volt, és végül a harmadik, amely az összeomlás után kezdődött.” („Eigentlich habe ich drei Leben gelebt. Das erste reicht bis 1917, das zweite umfaßt die Zeit als Oberbürgermeister in Köln und das dritte nun, das begann nach dem Zusammenbruch.”
Munkái:
– Adenauer, Konrad: Reden (1917-1967). New York, Deutsche Verlag-Ansalt, 1975.
– Adenauer, Konrad: Erinnerungen (1945-1953, 1955-1959, 1959-1963). Stuttgart, Deutsche Verlags-Ansalt GmbH, 1963.
– Adenauer, Konrad: Mémoires (1945-1953, 1953-1956, 1956-1963). Librairie Hachette, 1967.
Források
I. Magyar nyelvű források
– Érszegi Márk Aurél: Konrad Adenauer és Európa értékei – Forrás: ujember.katolikus.hu
– Konrad Adenauer Alapítvány: Magyarországi Iroda
– Konrad Adenauer: „A demokrácia számunkra világnézet” (Beszédek és beszélgetések: 1949-1967)
– M. Szebeni Géza: Egy kereszténydemokrata az új Németországért – Konrad Adenauer. Magyar Szemle könyvek, 2010.
– Nyiri János: Szent István és Konrad Adenauer. – Forrás: gondola.hu, 2010. március 13.
II. Idegen nyelvű források
– A CDU története – Die Geschichte der CDU
– A német Centrum Párt története – Die Deutsche Zentrumspartei (Zentrum)
– Hans-Peter Schwarz: Anmerkungen zu Adenauer. München, 2007.
– Hans-Peter Schwarz: Die Ära Adenauer (1949-1957). Stuttgart, 1981.
– Hans-Peter Schwarz: Konrad Adenauer I-II. 1995.
– Kereszténydemokrata Unió (Christlich-Demokratische Union)
– Paul Weymar: Konrad Adenauer, Die autorisierte Biographie
