(1913–1959)
ügyvéd, a Demokrata Néppárt képviselője 1947-ben a Baranya-Tolna megyei választókerületben.
Apja foglalkozása gyakori helyváltozásokkal járt, ezért több helyen végezte iskoláit. Négy elemit Pakson járt, majd Kalocsán a jezsuita gimnázium tanulója lett. A középiskola négy felső osztályát a ciszterciek pécsi Nagy Lajos Gimnáziumában végezte, ott érettségizett 1931-ben. Az Erzsébet Tudományegyetemre iratkozott be, 1935-ben jogi doktorrá avatták. Többéves ügyvédbojtárkodás és egyházi jogászkodás – Virág Ferenc pécsi püspök az egyházmegye helyettes ügyészévé nevezte ki – után 1941-ben tette le ügyvédi szakvizsgáját. Ekkor korábbi kollégájával s mesterével együtt nyitott ügyvédi irodát Baranya megye székhelyén.
Egyetemista éveiben a Foederatio Emericana-ban tevékenykedett, de akkor még nem a politika jelentette számára a legfontosabb érdeklődési területet, elsősorban kimagasló sportteljesítményei alapján lett közismert: több nemzetközi úszóverseny győzteseként kétszer főiskolai világbajnokságot is nyert. Az 1936. évi berlini olimpián a 4×200 m-es férfi gyorsúszó váltó 3. tagjaként élete csúcsformájában versenyezve bronzéremhez segítette a magyar válogatott csapatot.
1944-ben kapcsolódott be a politikai életbe: jelentkezett a Független Kisgazdapárt tagjainak sorába. A következő évben a párt megyei ügyészének választották, tagja lett Pécs város Nemzeti Bizottságának és a Baranya megyei Törvényhatósági Bizottságnak. A nemzeti sportbizottság elnökének jelölték s az igazoló bizottságba is beválasztották. Az FKGP-ból 1947 elején kilépett s a Demokrata Néppárt Baranya-Tolna választókerületben megválasztott parlamenti képviselője lett. Ekkor már két éve ügyvédi hivatása mellett a pécsi püspökség egyházmegyei ügyészeként is tevékenykedett. A DNP parlamenti frakciójának tagjaként 1948. január 15-én (36. ülés) az 1848-as forradalom centenáriumára meghirdetett közkegyelem támogatásakor a kegyelemben részesülők körének kiterjesztését kérte, hogy a törvényjavaslat hatálya az internálótáborok foglyaira is terjedjen ki s érvényes legyen fő- és mellékbüntetésekre is. A kereskedelmi és szővetkezetügyi tárca költségvetésének tárgyalásakor (53. ülés, 1948. február 25.) feltárta a kettős tárca egymással szembekerülő hatásköri ellentmondásait, az államilag támogatott szövetkezet önállóságának elvesztésére hívta fel a figyelmet s óvott eredeti céljainak megváltoztatásától. Szektorsemleges támogatást kért a kiskereskedők érdekében s csak fenntartással tudta elfogadni – adott viszonyok között – a tervgazdálkodás kényszerű követelményét.
A DNP-ból történő távozásáról a Hazánk 1948. április 2-án adott hírt, amelyet a Parlamentben 1948. április 26-án (62. ülés) hivatalosan is bejelentettek. Egy ideig párton kívüli képviselő, majd 1949. március 10-én (107. ülésnap) hírül adta csatlakozását a Független Magyar Demokrata Párthoz. Az 1949. május 15-én megrendezett választáson a népfront Baranya-Tolna megyei listáján, mint az FMDP tagját pótképviselőnek megválasztották, de behívására nem került sor. 1950-ben a Baranya Megyei Tanács tagjának megválasztva is csak az állandó zaklatás, megfigyelés és üldözés a sorsa. 1956 végén sikerrel védte a pécsi forradalmárokat. 1958. augusztus 31-én az ügyvédek működését felülvizsgáló bizottság határozatában hivatása gyakorlásától „alkalmatlanság” címén eltiltotta. Pontos vádakat nem ismert, nem tudott védekezni, fellebbezését elutasították. Az Ügyvédi Kamara névjegyzékéből törölte, irodáját lezáratta. Néhány hónapos munkanélküliség után baráti segítséggel és protekcióval vették fel a Vasas-bányába csillésnek. 1958 októberében üzemi baleset érte s a kórházi kezelést követően fiatalon elhunyt.
Edzőként sokat tett Pécs úszósportjának fejlesztéséért. 1952-től a megyei úszószövetség elnöke három éven át, majd a városi úszószövetségben dolgozott. Az Országos Testnevelési és Sportbizottság elnökségi tagja. Gyermekei az I. Harkány Kupa nemzetközi versenytől vándordíjat alapítottak emlékére a 200 méteres férfi gyorsúszás győztesének.
