A Kereszténydemokrata Néppárt első kongresszusát 1992. április 24-26. között tartotta Gödöllőn. A párt életében ez a kongresszus nemcsak az elfogadott programtézisek miatt volt jelentős, hanem a párt identitására és imázsára gyakorolt hatása miatt is. A kilenc témakört felölelő tanácskozás és az abból készülő programtézisek egy modern, európai kereszténydemokrata párt politikai karakterét mutatták.
A KDNP politikai karakterének modernizálására irányuló erőfeszítések egyik kiemelkedő teljesítménye volt az első magyarországi kereszténydemokrata kongresszus. Az 1992. április 24-26 között megrendezett gödöllői tanácskozásra egy szerencsésen megválasztott, politikailag kedvező pillanatban került sor két okból is. A rendezvény egy sikeresnek mondható kétéves pártépítési folyamat betetőzéseként kiváló alkalom volt a szervezeti sikerek kommunikációjára.[1] Másrészt az sem közömbös, hogy mindez akkor történt, amikor már érezhetővé vált az 1990-es választásokon nyertesként kormányt alakító MDF népszerűségvesztése. A kongresszus a pártimázs korszerűsödésének jegyeit hordozta magán,[2] ami mögött feltehetően az a felismerés húzódott, hogy egy múltból hozott identitáselem nem tartható fenn sokáig a jelennek szóló kommunikációban sikeresen, azaz hibát követ el a párt, ha csak a folytonosságát hangsúlyozza, és nem fordít gondot annak az üzenetnek a megfogalmazására, hogy képes a változó politikai környezet igényeihez gyorsan és rugalmasan alkalmazkodni.
A gödöllői kongresszus a KDNP imázs stratégiája szempontjából több funkciót is betöltött egyszerre. Deklarált feladatának a „kereszténydemokrata jövőkép” felvázolását tekintette. A programban az előre elkészített szakanyagok megvitatása, irányelvek és tézisek kidolgozása szerepelt, melyekre majd az 1994-es választási program alapozható, és amelyek a választásokig iránymutatást jelenthettek a parlamentben ülő KDNP frakció munkájához. Az explicit cél az volt, hogy – mint azt a párt elnöke a programtézisek kiadásának előszavában hangsúlyozta – a KDNP „minél inkább képes legyen megmutatni a magyarországi kereszténydemokrácia sajátos arculatát”.[3] A gödöllői kongresszus azonban vélhetően további látens funkciókat is betöltött. Frappáns választ akart adni a korabeli sajtóban elterjedt negatív sztereotípiákra, valamint a politikai irányvonal markánsabb megjelenítésével az MDF nyomasztó koalíciós túlsúlya miatt elégedetlenkedő tagságnak is üzenetet küldött. Demonstrálni kívánta egyúttal, hogy a párt „megérkezett a múltból a jelenbe,”[4] mi több, a jövőbe tekint. Kormányképes[5] és dinamikusan fejlődő, önálló arculattal rendelkező, azaz a koalíción belül képes saját elveinek és elképzeléseinek érvényesítésére, emellett pragmatikus és távlati programot kínál egyszerre. „A kongresszus lezár egy korszakot, de ugyanakkor egy másikat meg is nyit. Ilyen szempontból mérföldkőnek tekinthető ez a három napos tanácskozás. A hőskor elmúlt, amikor még botladozva és bizonytalanul politizáltunk” – jelentette ki Pálos Miklós, a Miniszterelnöki Hivatal akkori politikai államtitkára.[6] A pártelit médiakommunikációja szerint a KDNP „nagykorú párttá fejlődött,”[7] amely – mint azt a kongresszus jelmondata is sugallta – képes „higgadt határozottsággal”[8] intézni az ország ügyeit, mi több, európai uniós kérdésekben „háttérdipolmáciára” is alkalmas erő.[9]
A rendezvényhez kapcsolódóan több propagandaanyag is készült. A „Merre tart a KDNP?” és a „Tanuljunk kereszténydemokráciát!” címet viselő két brosúra már a kereszténydemokrata kongresszus előtt napvilágot látott, míg a három napos tanácskozás hozadékát újabb két kiadvány összegezte. A „Kongresszus üzenete”[10] a párt programtéziseit foglalta össze, pragmatikus gondolkodását, szakmaiságát, kormányképességét volt hivatva reprezentálni. „A Kereszténydemokrata Néppárt Alapelvei”[11] pedig az elvi alapok tisztázásának céljával készült. Ez utóbbi jelentőségét az is növelte, hogy megszületését szokatlanul széles legitimációs alapra helyezte a párt vezetése. Az „Alapelveket” a gödöllői kongresszus elfogadta, majd a módosított változatot az Országos Választmány 1992. november 21-én megszavazta. A 17 oldalas kiadvány definiálja, milyen párt a KDNP, mi eszmeiségének alapja, miben nyilvánul meg néppárti jellege, mi jellemzi társadalomszemléletét, politikai és gazdasági alapelveit. Benne a 89-es hőskor kezdeti, jellemzően a múltra hivatkozó és sokszor ad hoc megnyilvánulásai után már egy jóval letisztultabb és kidolgozottabb eszmei arculattal találkozhatunk.
„Erre épül pártunk ideológiája, ez szabja meg a párt programjának irányulását, sőt a politikai gyakorlat a politizálás számára is mércét állít. Eszmei alapvetésünk ugyanakkor a pártegység záloga, önazonosságunk garanciája. Ha ettől eltérnénk, feladnánk önmagunkat” – hangsúlyozza a bevezető, majd a dokumentum egy későbbi része azt is egyértelművé teszi, hogy a KDNP elvárja minden tagjától az alapelvek elfogadását és az azok érvényesítésére való törekvést.[12]
Az 1992. áprilisi tanácskozás munkája kilenc nagyobb témakör szerint szervezett szekciókban folyt. Surján László pártelnök később így jellemezte a háromnapos értekezletet: „A kongresszus eredményeiben a komolyan elvégzett munka tükröződik. Hosszú folyamat eredményeként jutottunk el odáig, hogy most kezünkbe vehetjük a téziseket, melyekből kirajzolódik Magyarország kereszténydemokrata jövőképe. […] Jó néhány szekció késő éjszakáig dolgozott, és munkájuk nyomán a tézisek tovább javultak.” A fölállított kilenc szekció a következő volt: Ember és társadalom, Iparpolitika, Energiapolitika, Közlekedés és hírközlési politika, Ember és környezet, A magyar oktatás lehetőségei és fő célkitűzései, A magyar külpolitika alapelvei és lehetőségei, Szociálpolitika, Egészségügy, Mezőgazdaság és vidékgazdálkodás, Jogállamiság, érdekvédelem.
Az Ember és társadalom szekcióban a kereszténydemokrata, azaz a perszonalista emberképből fakadó irányvállalásokat, társadalomszerveződési elveket fogalmazták meg. Hitet tettek a család, az önkormányzatok és az egyház szerepének fontossága mellett. Megfogalmazták viszonyukat a nemzeti identitáshoz, egyben a történelmi igazságtétel szükségességét is hangsúlyozták. Az Ember és gazdaság szekcióban a gazdaságpolitika, iparpolitika, energiapolitika és közlekedés és hírközlési politika altémaköröket tárgyalták a küldöttek. Az Ember és környezet szekcióban részletes környezetvédelmi javaslatcsomagot vázoltak föl, míg az oktatáspolitikával foglalkozó szekciókban külön irányelveket határoztak meg a közoktatással, a szakképzéssel, a felsőoktatással, a média szerepével és a közművelődéssel kapcsolatban. A külpolitikai elveket tárgyaló szekció, az Európai Unióval, a kisebbségi és nemzetiségi politikával valamint a biztonságpolitikával foglalkozott. A Szociálpolitika szekció kiindulásként diagnózist állított fel a kilencvenes évek magyar társadalmának állapotáról, amire alapozva témakörökként (lakásügy, családok biztonsága, munkanélküliség, idősek, „fogyatékosok”, hátrányos helyzetűek, közteherviselés) fogalmazta meg javaslatait. Mint minden szekcióban, itt is az ajánlások homlokterében a családok támogatása állt. Az Egészségügy szekciója a szociálpolitikával közösen kiemelt jelentőséggel bírt, hiszen a párt elnöke egyben a népjóléti tárca vezetője volt. Ebben a vitatárgyban először leszögezték a kereszténydemokrata gondolkodásban fakadó alapvetést: „az élethez és az egészséghez való jog minden ember alanyi joga”, majd e jogok érvényesítésének feltételrendszerét fogalmazták meg. Többek között ajánlások születtek az egészségügy személyi és jogi feltételeinek javítására, tárgyalták a betegjog kérdéseit, valamint az egészségbiztosítás nagy témakörét is. A demokrata néppárti múltból fakadóan fontos szekció volt a Mezőgazdaság és vidékgazdálkodás is. A KDNP-nek már a rendszerváltás idején is részletes agrárprogramja volt, most e szekció munkájában új konkrét javaslatokban öltött testet. A Jogállamiság, érdekvédelem szekcióban a keresztény állambölcseletből fakadó irányelveket rögzítették és kiálltak egy új alkotmány elkészítésének szükségessége mellett. Az érdekvédelem szekcióban pedig az egykori Demokrata Néppárt bázisát képező keresztény tömegmozgalmak, civil- és szakszervezetek örökségének felélesztését sürgette a párt.
A tanácskozás munkája során született programjavaslatokat már Gödöllőn elfogadta a KDNP kongresszusa, amely később füzet formájában jelent meg A kongresszus üzenete címmel. E programjavaslatot később a beérkezett észrevételek alapján a párt szakmai csoportjai tovább pontosították, majd fél évvel később, november 21-én a párt választmánya is elfogadta. „De e munka nem fejeződött be. A pillérek ugyan a helyükre kerültek, de új kövek mindig illeszthetőek az alapba. A hangsúlyok is áthelyeződhetnek az újabb igényeknek és követelményeknek megfelelően. Ez így van rendjén, hiszen a párt élő szervezet, együtt halad, együtt növekszik az idővel, vállalva az új kihívásokat, az újabb feladatokat. Mindaddig, amíg hazánk polgárai a KDNP eszméinek szellemében küzdenek az igazságosabb, emberibb jövőért.” – állapította meg Surján László a kongresszus munkáját összefoglaló záró kiadványban.
Források:
Országos Széchényi Könyvtár Történeti Interjúk Tára, Balogh Margit és Csicskó Mária interjúja Keresztes Sándorral (1988.)
Kiss Mária Rita: A pártidentitás stratégiái a KDNP politikájában. 1989-1998 In. Pascal Fontaine: Út Európa szívébe. A Kereszténydemokrata Képviselőcsoport és az Európai Néppárt története az Európai Parlamentben. Magyar kiegészítés: A magyar kereszténydemokrácia útja Európa szívébe (Szerkesztette: Kiss Mária Rita) Barankovics István Alapítvány 2016. 764-789.
Magyarország a XX. században. Babits Kiadó, Szekszárd, 1996-2000.
[1] A párt szervezeti megerősödésének tényét még az SZDSZ-hez közeli Beszélő is elismerte. V.ö.: Nagy W. András: Kereszténydemokrata kongresszus Gödöllőn Beszélő. 18. sz.
[2] Hölvényi György egy interjúban úgy nyilatkozott, hogy a kongresszus a párt „csúcsteljesítménye” volt. V.ö.: Lukácsi Katalin interjúja Hölvényi György egyházi, nemzetiségi és civil társadalmi kapcsolatokért felelős államtitkárral. Budapest, 2014. február 27.
[3] A gödöllői kongresszus programtézisei. Dr. Surján László pártelnök előszava. 1992. Pártiratok. Elnökségi iratok. 1992.
[4] A múltból a jelenbe és a jövőbe. A Heti Magyarország interjúja Kovács K. Zoltánnal a gödöllői kongresszus kapcsán. Heti Magyarország. 1992. április. 24.
[5] Surján László Pesti Hírlapnak adott interjújában úgy nyilatkozott, hogy a KDNP 1994-re igazi „választási párt” lesz. V.ö.: Befejeződött a KDNP I. kongresszusa. Pesti Hírlap. 1992. április. 24.
[6] A KDNP meghatározó erő lesz. Kongresszus előtti beszélgetés Pálos Miklóssal. Magyar Hírlap. 1992. április 17.
[7] A KDNP nagykorú párttá fejlődött. Magyar Hírlap. 1992. április
[8] Első kongresszusára készül a KDNP. Interjú Surján Lászlóval, a KDNP elnökével. Új Magyarország. 1992. április 18. szombat. Valamint: A KDNP higgadt résztvevője a hazai politikai életnek. Magyar Hírlap 1992. április.
[9] Bár a gödöllői kereszténydemokrata kongresszus európai mércével is sikeresnek mondható rendezvény volt, mely megnövelte a KDNP médiaszereplését, végső soron azonban a KDNP az MDF meggyengülése következtében nyílt politikai lehetőséget nem tudta kihasználni. baloldali politikai elemzők ennek okát a merev ideológiai bezárkózásban látták, amely megakadályozta a pártot abban, hogy modern európai értelemben vett jobbközép néppárttá váljon. V.ö.: Ágh Attila: Az állóháborútól a mozgóháborúig. MPÉ. i.m. 1993.
[10] Ugyanott. MPÉ. i.m. 1993.
[11] A Kereszténydemokrata Néppárt Alapelvei. Pártiratok. Elnökségi iratok. A 006-7 A továbbiakban: Alapelvek. Az alapelveket Dr. Szakál Ferenc és Dr. Varga László, valamint Kovács K. Zoltán munkája alapján az alábbiak készítették el: Dr. Varga László, Békefy Lajos, Dr. Boros Gyula, Dessewfy László, Dr. Farkas Péter, Dr. Giczy György, Dr. Goják János, Harrach Péter, Dr. Inotay Ferenc, Kovács K. Zoltán, Krúdy Geyza, Lukáts Miklós, Mózs József, Rosdy Pál, Rőzse István, Dr. Semjén Zsolt, Dr. Szakáll Ferenc, Takács József, Thurnay Béla. A felelős kiadó a párt elnöke, Surján László, a kiadvány felelős szerkesztője Semjén Zsolt volt.
[12] Alapelvek. i.m.: 4.o.
