A cserkészet megalapítása a brit Baden-Powell (közismert rövidítésben Bi-Pi) nevéhez kötődik, aki 1857-ben született Londonban és a katonai pályán szerzett érdemeket, egyre feljebb emelkedve a ranglétrán. 1899-ben a második búr háború kitörésekor Baden-Powell volt Mafeking város védelméért felelős. Mivel minden emberélet nagyon fontos volt, fiúkat kért fel küldöncszolgálatra, sebesülthordásra, muníciószétosztásra, felderítő és járőr feladatokra.[1] Az akkori módszereket továbbfejlesztve megrendezte 1907 augusztusában Brownses szigetén első nyári táborát, majd tapasztalatait 1908-ban kiadott Scouting for Boys című könyvében összegezte.[2] E szerint a cserkészet politikamentes, valláserkölcsi alapon álló szervezet. Célja olyan fiatalok nevelése, akik talpraesettek, a gyakorlati életben jártasak, Isten-hívők, másokon segíteni készek, szeretik a természetet. A cserkészet származásra, fajra vagy vallásra való tekintet nélkül mindenkit befogad. Alapelvei: Isten haza és embertárs iránti önként vállalt kötelezettségek betartása.[3] Cikkemben azt vizsgálom, hogy hogyan gyökeresedett meg e mozgalom Magyarországon, hogyan változott a szerkezete, mik voltak a hangsúlyos eseményei, irányelvei, végül hogyan került sor az úttörő mozgalomba történő beolvasztására.
Bi-Pi könyve Magyarországra is eljutott és sokak érdeklődését felkeltette. Először Králik László a nagybecskereki piarista gimnázium tanára publikálta, a gimnázium 1910. évi értesítőjében. Ő a német nyelvű változathoz jutott hozzá, annak nyomán közölte cikkét magyarul. Rendtársa, Sík Sándor egy német cserkészkönyv, Friedrich Wilhelm Foerster munkája révén ismerkedett meg a cserkészettel 1912-es müncheni útja során és visszaemlékezése szerint ekkor jutott arra a felismerésre, hogy ő is így szeretné nevelni a tanítványait. Velük párhuzamosan Kanitz István a budai Katolikus Egyetem Gimnáziumi tanárja is tanulmányozta a cserkészet alapelveit és 1911-ben csapatot alapított.[4] Az első cserkészörsöt azonban a Keresztyén Ifjúsági Egyesület keretében 1910-ben Szilassy Aladár orvos és Megyercsy Béla lelkész, a KIE országos titkára hozták létre Budapesten. A következő évben még tanulmányutat is tettek Angliába és Németországban, hogy tanulmányozzák a cserkészetet. Szilassy két évvel később elhunyt, így Megyercsy vitte tovább a csapatot.[5] A Regnum Marianumba is eljutott a cserkészet híre, Shvoy visszaemlékezése szerint az ihletet az egyik regnumi atya, Szabó Jánosnak Amerikából küldött kis füzet adta, amely Bi-Pi pedagógiájáról szólt.[6] A budapesti evangélikus gimnáziumban 1912-ben alakult meg az első cserkészcsapat.[7]
A cserkészetben mind a protestáns mind a katolikus vezetők a jellemnevelés és önnevelés eszközét, fontos értéket láttak, így 1912. december 28-án a Kálvin téri református templomban megegyeztek a cserkésztörvény és a cserkészfogadalom szövegében.[8] Előbbit érdemesnek tartom idézni is:
- A cserkész egyenes lelkű és feltétlenül igazat mond.
- A cserkész híven teljesíti kötelességeit, melyekkel Istennek, hazájának és embertársainak tartozik.
- A cserkész ahol tud, segít.
- A cserkész minden cserkészt testvérének tekint.
- A cserkész másokkal szemben gyengéd, magával szemben szigorú.
- A cserkész szereti a természetet, jó az állatokhoz és kíméli a növényeket.
- A cserkész feljebbvalóinak jó lélekkel és készségesen engedelmeskedik.
- A cserkész vidám és meggondolt.
- A cserkész takarékos.
- A cserkész testben és lélekben tiszta.”[9]
A második, 1913. január 30-ai értekezleten létrehozták a Magyar Cserkészszövetség előkészítő bizottságot. Elnöke Miklóssy István, titkára Papp Gyula lett.[10] 1913-ban létrejött a cserkészethez hasonló Magyar Őrszem szövetség, de ezt június 28-án egyesítették a cserkészettel, így megalakult a Cserkész-Őrszem Szövetség, melynek nevéből hamarosan kikopott az „őrszem” kifejezés.[11] A cserkészet népszerűsítésére 1913 nyarán a Vág folyón 14 napos tutajutat szerveztek.[12]
A világháború némileg megakasztotta a csapatok fejlődését, mivel a vezetőket gyakran behívták harcolni a frontra. Az itt maradtak azonban segítettek ahol tudtak: hátországi munkájuk során mentőszolgálatot láttak el (pl. sebesültekkel teli szerelvények fogadása), hadi fontosságú gazdasági tevékenységet végeztek, valamint közigazgatási kisegítő szolgálatot.[13] A munka összehangolására felállították a Magyar Cserkészszövetséget. A pontos időpontról megoszlanak a vélemények. A korabeli sajtóban már november 1-jére tették, míg a Cserkészet című lap tudósítása szerint november 24-én a szövetséget még nem kiáltották ki, Gergely Ferenc pedig 1919. március 9-e a pontos dátum.[14] Mindenesetre alig alakult meg, a Tanácsköztársaság idején betiltották. A kommün bukása után alakulhatott újjá, szeptember 21-én. A szövetség élére 1921-ben Sík Sándor került. Mind a vallás- és közoktatásügyi minisztérium, mind pedig a hadsereg támogatta a cserkészet újjáélesztését. Előbbi pedagógiai, politikai szempontból, utóbbi mivel az ifjúság katonai előképzését, keresztény-nemzeti nevelését gondolták általa megvalósíthatónak. Azonban nem tartozott a szervezet a hadügyminisztérium alá és az utánpótlás kinevelésére a levente intézményt állították fel. A mozgalom fővédnöke Horthy Miklós lett. A szövetség viszont úgy vélte, hogy a cserkészet a minisztériumokon felül álló további támogatásra szorul, ezért hozták létre a főcserkészi tisztséget. E hivatalt mindössze hárman látták el a cserkészet története folyamán: 1922-től 1923-ig gróf Teleki Pál, 1923-tól 1942-ig gróf Khuen-Héderváry Károly és 1942-től 1980-ig vitéz kisbarnaki Farkas Ferenc.[15]
A magyar cserkészet két világháború közti történetének jelentős állomása, hogy 1920-ban megalakult a Leánycserkész Intéző Bizottság a lány cserkészmunka összefogására. 1921-ben megszületett a vízi cserkészet, 1931-ben a cserkész vitorlázó repülés.[16] Az 1930-as években a református Karácsony Sándor kezdeményezésére megalakult a regöscserkészet is, amely a népdalok, népi kultúra megőrzésén is munkálkodott és e tevékenysége révén vidéken is terjesztette a cserkészet szellemiségét.[17] 1934-ben a rövidhullámú rádióamatőr munka is megindult.[18] Megemlítendő, hogy a reformátusok és evangélikusok számára a cserkészet ichtys cserkészet volt, melynek lényegét 1931-ben Karácsony Sándor foglalta össze: „Ichthys-cserkész olyan cserkész, akinek a számára egyetlen fontos valaki ezen a világon az Ichthys, azaz Jézus Krisztus Istennek fia, a Megváltó. Ichthys-cserkészet az olyan cserkészet, amelyben a cserkészmunka sem több, sem kevesebb, sem más, mint gyakorlati keresztyénség.”[19]
1924-ben a koppenhágai II. világjamboreen a magyar cserkészek harmadik helyezést értek el, 1929-ben az Angliában rendezetten szintén szép eredményeket. Ez növelte külföldön a tekintélyüket. 1928-ban Magyarországon járt Bi-Pi, aki előtt 8 ezer cserkész vonult fel a budapesti FTC-pályán. 1933-ban a IV. világjamboreen Gödöllőn szintén tiszteletét tette. Ugyanekkor felesége jelenlétében a parádi nemzetközi leánycserkész konferenciát is ő nyitotta meg. Szintén jelentős esemény volt, hogy 1939-ben a lány világmozgalom Pax Tingnek elkeresztelt második nemzetközi világtalálkozóját Gödöllőn tartották.[20]
Teleki Pál miniszterelnök, a cserkészet támogatójának öngyilkossága után felerősödött az a törekvés, hogy a cserkészet olvadjon bele a levente intézménybe. Ezt sikerült megakadályozni, de a központosítási törekvést nem, az 1942. március 15-ei miniszterelnöki rendelet a cserkészszövetség helyett cserkészmozgalmat létesített. Élén a kormányzó által kinevezett főcserkésszel, akit a vallás- és közoktatásügyi miniszternek rendeltek alá. A zsidó cserkészeket – akiknek száma addig sem volt magas – már 1941 decemberében kizárták a szövetségből, 1942-ben pedig olyan Szervezeti és Működési Szabályzatot fogadtak el, amelyben – teljesen ellentétesen a cserkészek 10 pontjában elfogadottakkal, hogy minden cserkész minden cserkészt bajtárásnak tekint – rögzítették, hogy cserkész csak krisztusi világnézetű lehet, aki nem számít zsidónak.[21] A szabályzat az addigi választásokon alapuló felépítés helyett megbízásos alapra helyezte a cserkészetet. A közgyűlés és Intézőbizottság megszűnt. Helyettük országos cserkész nagytanácsot állítottak fel, részben nem cserkész tagokkal. Az új szabályzattal a központosítás mellett a katonai, honvédelmi vonal erősödött.[22] A II. világháború alatt a cserkészek légoltalmi, légvédelmi figyelő szolgálatot, romeltakarítást, elsősegélynyújtást, sebesülteket szállító vonatok fogadását, stb. végezték. 1944-ben Szálasi hatalomra kerülése után hungarista őrszem mozgalommá kellett volna alakulniuk, de a rendelet végrehajtására nem került sor.[23]
1945-ben megalakult a Cserkész Intéző Bizottság, november 11-én pedig újjáalakult a Magyar Cserkészszövetség, melynek elnöke gróf Teleki Géza lett. A cserkészet már nem mozgalomként, hanem ismét szövetségként működött. Elkezdődtek a támadások a mozgalom ellen, több „cserkész összeesküvést” lepleztek le. 1946. július 22-én megalakult a népi szárny vezetésével a Magyar Cserkészfiúk Szövetsége. 1947-ben a 6. franciaországi jamboreen még részt vehettek, annak demonstrálására, hogy nálunk nincs elnyomás. Végül 1947 októberében megalakult a Cserkész-Úttörő Összekötő Bizottság, melyet 1948. június 27-én a Magyar Cserkészfiúk Szövetségének a Magyar Úttörők Szövetségébe történő beolvadása követett. Elvették a cserkészek létesítményeit, felszerelését, irattárukat, könyvtárukat szétszórták vagy elkobozták.[24] A korábbi cserkészek egy része titokban folytatta tovább a cserkészetet, míg más részük a külföldi emigrációban gyakorolta, ott szolgálták a világrózsa minden irányba szétszóródott magyarságot.
[1] Gergely Ferenc: A magyar cserkészet története 1910–1948. Göncöl Kiadó, Budapest, 1989. 14. old.; valamint: Sík Sándor: Magyar cserkészvezetők könyve. A magyar cserkészszövetség kiadása, Budapest, 1925. 13. old.
[2] Gergely Ferenc: A magyar cserkészet története 1910–1948. I.m. 14. old.
[3] G. Merva Mária (szerk.): A magyar cserkészet története 1910-től napjainkig. Kiállítási katalógus. Gödöllői Városi Múzeum, Gödöllő, 2009. 7. old.
[4] Koltai András: A budapesti piarista cserkészcsapat első évei (1913–1919). In: Tabajdi Gábor–Szigeti László (szerk.): Magyar cserkészélet (1910–1948). Magyar Cserkészszövetség, Budapest, 2020. 15–16. old.
[5] Szász Lajos: A Keresztyén Ifjúsági Egyesület cserkésztevékenysége. In: Magyar cserkészélet (1910–1948). I.m. 34–35.old.
[6] Koltai András: A budapesti piarista cserkészcsapat első évei (1913–1919). I.m. 16. old.
[7] Kertész Botond: Evangélikusok a magyar cserkészetben. A fasori gimnázium cserkészcsapata. In: Magyar cserkészélet (1910–1948). I.m. 43. old.
[8] Vö. Koltai András: A budapesti piarista cserkészcsapat első évei (1913–1919). I.m. 17. old.
[9] G. Merva Mária (szerk.): A magyar cserkészet története 1910-től napjainkig. I.m. 28. old.
[10] Koltai András: A budapesti piarista cserkészcsapat első évei (1913–1919). I.m. 17. old.
[11] Gergely Ferenc: A magyar cserkészet története 1910–1948. I.m. 26. old.
[12] Bővebben lásd: Bodnár Gábor: A magyarországi cserkészet története. Püski Kiadó, Zalaegerszeg, 1989. 14–17. old.
[13] Gergely Ferenc: A magyar cserkészet története 1910–1948. I.m. 34. old.
[14] Uo. 41. old. valamint: Megalakult a Magyar Cserkészszövetség. In: Köztársasági Ujság 1918/18. 5. old.
[15] Gergely Ferenc: A magyar cserkészet története 1910–1948. I.m. 45–51. 259–260. old.; G. Merva Mária (szerk.): A magyar cserkészet története 1910-től napjainkig. I.m. 37. old.
[16] G. Merva Mária (szerk.): A magyar cserkészet története 1910-től napjainkig. I.m. 10. 14. 16. old.
[17] Tóth Arnold: A regöscserkészet története (1910–1948). In: Magyar cserkészélet (1910–1948). I.m. 100–102. old.
[18] G. Merva Mária (szerk.): A magyar cserkészet története 1910-től napjainkig. I.m. 16. old.
[19] Szász Lajos: A Keresztyén Ifjúsági Egyesület cserkésztevékenysége. I.m. 38. old.
[20] Gergely Ferenc: A magyar cserkészet története 1910–1948. I.m. 152–155. 156–168. 288–292. old.; Bodnár Gábor: A magyarországi cserkészet története. I.m. 32. 49. 62–74. old.
[21] Bővebben lásd: Gergely Ferenc: A magyar cserkészet története 1910–1948. I.m. 306–321. old.; Bodnár Gábor: A magyarországi cserkészet története. I.m. 103. old.; Lénárt András: Közelítések a zsidó cserkészet magyarországi történetéhez. In: Magyar cserkészélet (1910–1948). I.m. 77. 78. old.
[22] Gergely Ferenc: A magyar cserkészet története 1910–1948. I.m. 321. 332. old.; Bodnár Gábor: A magyarországi cserkészet története. I.m. 103–104. old.
[23] Bodnár Gábor: A magyarországi cserkészet története. I.m. 109. old.
[24] Gergely Ferenc: A magyar cserkészet története 1910–1948. I.m. 354. 365–369. 371. old.; G. Merva Mária (szerk.): A magyar cserkészet története 1910-től napjainkig. I.m. 18–19. old.
