XI. Piusz pápa

(1857-1939)

Római pápa 1922 és 1939 között.

Ambrogio Damiano Achille Ratti 1857. május 31-én, szülei negyedik gyermekeként született, a Lombard-Velencei Királyságban található Desióban. 1879. december 20-án Raffaele Monaco La Valletta bíboros, a pápa római általános helynöke szentelte pappá Rómában. A római Sapienzián teológiából, a Pápai Gergely Egyetemen mindkét jogból, valamint filozófiából szerzett doktorátust 1882-ben. X. Pius pápa 1912-ben a Vatikáni Apostoli Könyvtár helyettes igazgatójává nevezte ki, melynek pár év múlva az igazgatója is lett. Később a vatikáni diplomáciai testület tagjaként Lengyelország apostoli nunciusaként szolgált. 1921-ben XV. Benedek Milánó érsekévé emelte. 1922. február 5-én választották Róma 259. püspökévé.

Egyházfőként legfőbb célja a szekularizálódó világ keresztény értékrendhez való visszavezetése volt. Első, Ubi arcano Dei consilio kezdetű enciklikájában az Actio Catholica megerősítésére törekedett, melynek nyomán felélénkült a hívek aktivitása az egyházi életben. Egyházpolitikájában szakított az Európa centrikus szemlélettel, nyitott az ortodox egyház irányába, támogatta az ökumenikus mozgalmakat. 1925-ben ő vezette be Krisztus Király ünnepét.

Pápaságának jelentős alkotása a lateráni szerződés aláírása az olasz állammal. Ennek értelmében elismerte az Olasz Királyság fennhatóságát Róma felett, cserébe pedig létrejött a Vatikán Állam, amely biztosította a pápa függetlenségét és szuverenitását. A pápa következetesen kiállt a nácizmussal és a fasizmussal szemben, tiltakozott a zsidók üldözése ellen. Non abbiamo bisogno kezdetű enciklikájában elítélte az olasz fasiszták jogsértő cselekedeteit, Mit brennender Sorge enciklikájával a németországi tendenciákat és a faji alapú különbségtételt vetette el. Az általa kinevezett Serédi bíboros Magyarországon XI. Piusz pápa iránymutatásait követve állt ki a zsidók és más üldözött csoportok védelmében. A pápa hasonlóképp elítélte a francia szélsőséges Action Française-t, a mexikói és a spanyol egyházüldözéseket és a kommunista Szovjetunió egyházpolitikáját.

Az egyház társadalmi tanításának mérföldköveként tartják számon az 1931-ben kiadott  Quadragesimo anno-t, amelyben XIII. Leo társadalmi tanítását fejlesztette tovább. Ebben kiállt a munkások jogai mellett és támogatta a keresztény szakszervezetek létrehozását.  A pápa alternatívát kínált mind a kapitalizmussal, mind a kommunizmussal szemben. Az enciklikában egy új szociális állam irányába mutató koncepciót fejtett ki, melynek tartópillérei a hivatásrendek, a szubszidiaritás elve, a szolidaritás és a szociális igazságosság értékei voltak.

Pius volt első egyházfő, aki kiemelt figyelmet szentelt a tömegkommunikáció fejlesztésének: kezdeményezte a Vatikáni Rádió megalapítását. XI. Piusz megalapította a Vatikáni Rádiót 1931-ben, amelynek célja volt eljuttatni az egyház hangját a világ minden tájára. A pápa gyakran használta ezt az eszközt, hogy beszéljen a hívekhez és üzeneteket küldjön a háború sújtotta országoknak. Emellett bevezettette a telefont és a távírót, a magyar Bangha Béla közreműködésével elindította a Nemzetközi Katolikus Sajtóirodát.

Források:

Sági György: A két világháború közötti időszak pápája. Újkor XI. Piusz, a két világháború közti időszak pápája – Ujkor.hu

Török József: XI. Pius pápa. Agapé, 1991.

 

2022. október 21.

Adatvédelmi áttekintés
Kovács K. Zoltán kutatóintézet - Kereszténydemokrácia tudásbázis

Ez a weboldal sütiket használ, hogy a lehető legjobb felhasználói élményt nyújthassuk. A cookie-k információit tárolnak a böngészőjében, és segíti a csapatunkat abban, hogy megértsék, hogy a weboldal mely részei érdekesek és hasznosak.

Feltétlenül szükséges sütik

A feltétlenül szükséges sütiket mindig engedélyezni kell, hogy elmenthessük a beállításokat a sütik további kezeléséhez.

Funkcionális sütik

Ez a webhely a Google Analytics-et használja anonim információk gyűjtésére, mint például az oldal látogatóinak száma és a legnépszerűbb oldalak statisztikája.

A cookie engedélyezése lehetővé teszi, hogy javítsuk honlapunkat.