Emmanuel Mounier, 20. századi francia filozófus, a francia perszonalista mozgalom vezető képviselője, a perszonalizmus jelképének számító, ma is létező Esprit c. folyóirat egyik alapítója, kiváló tudós és hívő katolikus.
1905. május 1. Grenoble – 1950. március 22. Châteny-Malabry
Emmanuel Mounier, 20. századi francia filozófus, a francia perszonalista mozgalom vezető képviselője, a perszonalizmus jelképének számító, ma is létező Esprit c. folyóirat egyik alapítója, kiváló tudós és hívő katolikus.
Emmanuel Mounier paraszti származású, katolikus család sarjaként született 1905. május 1-én, Grenoble-ban. 1928-ban teszi le záróvizsgáját filozófiából, Párizsban. Nagy hatással volt rá Charles Péguy, francia költő, aki a szocializmustól eltávolodva egyre közelebb került a katolicizmushoz. Mounier nézeteinek formálódásában nagy szerepet játszott továbbá, hogy folyamatosan tanulmányozta a filozófus Bergson munkásságát. Filozófiai tanulmányai során évekig Jacques Chevalier segítette.
Filozófiai kutatásaival párhuzamosan Mounier egyre inkább bekapcsolódott egyes katolikus mozgalmakba, mivel az emberek kereszténységtől való eltávolodását tartotta az I. világháború után erősen észlelhető válság egyik indokának. 1932 októberében került sor a perszonalizmus filozófiai irányzatának szellemi, spirituális műhelyeként tekinthető Esprit c. folyóirat első példányának kiadására. A lap alapításában Mounier mellett Georges Izard, André Deléage és Louis-Émile Galey is részt vett. A folyóirat nagy hatással volt az akkori merev francia katolicizmus megújulási folyamatára. Mounier a katolikus társadalmi tanítást is alapul véve perszonalistának tekintett minden tant vagy kultúrát, amely a személy elsőbbségét hirdeti, szemben az anyagi természetű szükségletekkel.
Az Esprit c. havilapon keresztül Mounier és társai arra hívták fel a figyelmet, hogy az erkölcsi válságban lévő társadalom összezavarodott világában a megoldást csak a szellem forradalma tudja elhozni. Könyveiből egyfajta alternatív, önálló – mind a kapitalizmustól , mind pedig a szocializmustól eltérő – harmadik út melletti érvrendszer bontakozik ki. Olyan utat keresett, amely nemet mondott mind a szélsőséges kollektivizmusra, mind az egyre inkább előtérbe kerülő totális és önző individualizmusra. Mounier katolikus hívőként úgy gondolta, hogy minden embernek kötelessége saját személyiségének kiteljesítése és az, hogy személyiségét ezt követően mások szolgálatába állítsa. Véleménye szerint a létet a szeretet alapozza meg, ezáltal segítve a személy, illetve a közösségek teljes kibontakozását.
Emmanuel Mounier híres mondása szerint: ” csak abban a mértékben, amelyben más számára létezem, azaz kiélezve: létezni annyi, mint szeretni.”
Az Esprit kiadását anyagi nehézségek akadályozták, így 1933-1939 között a brüsszeli Jean Monnet francia gimnáziumban tanított. 1940-ben német fogságba került, de az isteni gondviselésbe vetett hite a megpróbáltatások idején csak erősödött. Még ebben az évben kiszabadult a német fogságból, és részt vett a dél-francia értelmiségi körök ellenállásában. 1940-ben a Vichy kormány betiltotta az Esprit c. folyóiratot, így Mounier munkássága törvénytelenné vált. Kisvártatva Mounier csatlakozott az illegálisan működő Combat mozgalomhoz, s ezért börtönbe került. 1942-ben Lyont elhagyva Dieulefitben telepedett le. 1945-ben az Esprit folyóiratot újra kiadták. 1950-ben, nagyon fiatalon, mindössze 45 éves korában, szívrohamban halt meg.
Az Esprit a mai napig működik Franciaországban, és Mounier hatása a francia katolicizmusra továbbra is meghatározó. Spanyolországban a nevét viselő tudományos intézetben kutatják és népszerűsítik a perszonalizmus társadalmi tanításait.
Emmanuel Mounier és a keresztény perszonalizmus recepciója Magyarországon
Születésének 100. évfordulóján, 2005-ben Frenyó Zoltán tanulmánnyal[1] tisztelgett a filozófus munkássága előtt, amely a keresztény perszonalizmus szellemi áramlatának hazai befogadását állította fókuszba, miközben minden korábbinál részletesebb áttekintést adott nézeteiről.
A perszonalizmus recepciója egyes európai keresztény mozgalmakban azt jelentette, hogy az áramlat személyközpontú és közösségi gondolkodása megtermékenyítette ezeknek a mozgalmaknak a szellemiségét, gyakorlatait és filozófiai alapjait. Magyarországra ez csak részben igaz. 1949-ben ugyan a Vigiliában Füzéressy Katalin, majd 1950-ben Mihelics Vid jelentetett meg egy-egy írást a filozófusról, de a későbbiekben a marxista ideológia dominanciája jó ideig lehetetlenné tette Mounier nézeteinek elfogultságok nélküli tolmácsolását. Mindemellett a Kádár-korszak jelentős filozófiatörténeti munkái[2] relatíve kis terjedelemben ugyan, de fontos ismereteket közöltek Emmanuel Mounier szellemi hagyatékáról. Hiánypótlónak tekinthető Loppert Csaba 1984-ben elkészült monográfiája, amely akkor szintén politikai okok miatt maradt kéziratban.
A rendszerváltás után Szabó Ferenc SJ keresztény szellemi hagyományt ápoló munkássága keretében jelentetett meg több írást a perszonalizmus meghatározó filozófusának életéről és gondolkodásáról. Ezekben az irányzat számos meghatározó témája mellett kitér arra is, miként határolta el Mounier nézeteit más irányzatoktól, többek között az egzisztencializmustól és az individualizmustól. Mounier szerint mind az egzisztencializmusban, mind a keresztény perszonalizmusban közös „a létezés drámai felfogása”, megkülönbözteti azonban az egzisztencializmust annak „mély pesszimizmusa, a reménytelenség és a tragikus magány”.[3] A magánnyal szemben a személy sohasem „egocentrikus”, „kapcsolat nélküli”, hanem cselekvő és kommunikatív, így eleve nem lehet individualista sem. Bár mind a kapitalizmus, mind a szocializmus az embert termelővé és fogyasztóvá fokozza le, a perszonalista ezt nem fogadja el, a „létet” eleve a „birtoklás” fölé emeli.
Összességében Frenyó Zoltán úgy látja Mounier gondolatai – bár a XX. század kérdéseire reflektáltak – ma is érvényességgel bírnak „ az individualizmus és kollektivizmus, liberalizmus és szocializmus hamis szélsőségei között hányódó, igazi személyiségét nehezen meglelő embere számára.”
Emmanuel Mounier magyarországi recepciójának irodalma:
Frenyó Zoltán: Emmanuel Mounier és a keresztény perszonalizmus recepciója. In: Uő: Francia filozófusok magyarországi hatása. Kairosz, Budapest, 2024. 144-184.
Frenyó Zoltán: Filozófiai kultúra. Tinta, Budapest, 2008. 379-395.
Füzéressy Katalin: Mi a perszonalizmus? Vigilia. 1949/5. 330-333.
Jarosewski, Tadeusz M.: Személyiség és közösség. Kossuth. Budapest, 1974. 451-490.
Kecskés Pál: A bölcselet története. . Szent István Társulat. Budapest, 1981 482-486.
Mihelics Vid. Vigilia 1950/8
Nyíri Tamás: A filozófiai gondolkodás fejlődése. . Szent István Társulat. Budapest, 1977. 544-555.
Rónay György: Szentek, írók, irányok. Szent István Társulat. Budapest, 1970. 181.
Szabó Ferenc: 100 éve született Emmanuel Mounier Távlatok 69. 2005/október
Szabó Ferenc: Keresztény gondolkodók a XX. században. Agapé. Szeged–Budapest 2004. 243-258.
Szabó Ferenc: Két végtelen között. Naplójegyzetek és tanulmányok. Korda–Távlatok. Kecskemét, 1999.
Tordai Zádor a perszonalizmusról. In: Márkus György–Tordai Zádor: Irányzatok a mai polgári filozófiában. Gondolat. Budapest, 1963, 270-285.
[1] A tanulmány elsőként 2008-ban jelent meg. Frenyó Zoltán: Filozófia, kultúra címet viselő kötetében, majd 2024-ben Frenyó Zoltán: Emmanuel Mounier és a keresztény perszonalizmus recepciója. In: Uő: Francia filozófusok magyarországi hatása. Kairosz, Budapest, 2024. 144-184. Ez az összefoglaló ismertető a 2024-es megjelenés alapján készült.
[2] Pl. Nyíri Tamás: A filozófiai gondolkodás fejlődése. Szent István Társulat 1977. és Kecskés Pál: A bölcselet története 1981.
[3] v.ö.: Frenyó Zoltán: Francia filozófusok… i.m. 176-179.o.
Mounier híres művei:
Le personalism ,Paris, 1949 (A perszonalizmus)
Révolution personnaliste et communautaire, Éditions Montaigne, 1934.
Manifeste au service du personnalisme, Éditions Montaigne, 1936.
L’affrontement chrétien, Éditions La Baconnière, Neuchâtel, 1944
Traité du caractère, Éditions du Seuil, 1946. (Mounier híres karakterológiai könyve)
Qu’est-ce que le personnalisme?, Éditions du Seuil, 1947. (Mi a perszonalizmus?)
Mounier et sa génération, Éditions du Seuil, 1954. (Mounier és generációja)
Források:
A keresztény perszonalizmus és Európa – Dr. habil. Cselényi István Gábor Ph.D. (Teol.), C.Sc..(Szociol.)
JURA – A Pécsi Tudományegyetem Állam és Jogtudományi Karának tudományos lapja, 2003. év. 1. szám. 9. évfolyam 14. oldal
A grenoble-i Lycée Emmanuel Grenoble weboldala
Les amis d”Emmanuel Mounier – Emmanuel Mounier Baráti Kör hivatalos weboldala
A XX. Század konvertitái – Szabó Ferenc SJ sorozata: Charles Péguy megtérése
Emmanuel Mounier, Personalism, and the Catholic Worker movement
Szabó Ferenc – Két végtelen között – Pascaltól Teilhard de Chardenig – Naplójegyzetek és tanulmányok
