A kor ismert, ifjú katolikus szellemiségű folyóirata már a kezdetekkor számos értelmiségit vonzott szerkesztőségébe. Szerzőik sorában ott volt a kereszténydemokrata iránnyal szimpatizáló Szekfű Gyula és Barankovics István is. Aradi Zsolt és Balla Borisz, mint szerkesztők tevékenykedtek a lapnál 1931-től 1935-ig, a lapból való kiválásukig. Possonyi László a lapindításban segédkezett gróf Széchényi Györgynek, a későbbiekben pedig, mint író és kritikus dolgozott az újságnál, 1935-ben ő is kilépett. A lappal való szakítás oka a Széchényi Györggyel való politikai nézetkülönbség. Possonyiék ekkoriban szimpatizáltak a Gömbös kormány reformterveivel. Miután kérésükre nem kapták meg a Korunk Szava szellemi irányításának lehetőségét, mindhárman hátat fordítottak Széchényinek és saját lapokat indítottak. 1935-ben elsőként az Új Kor című új katolikus szellemű lapot jelentetik meg, majd nem sokkal utána a Vigilia névre keresztelt, szintén katolikus, keresztény szellemiségű, szépirodalmi irányultságú folyóiratot kezdik kiadni.
Aradi Zsolt (1908. ápr. 29. Zombor – 1963. ápr. 22. New York)
Íróként és katolikus egyháztörténészként egyaránt ismert. Középfokú tanulmányait Magyaróváron, Trencsénben, majd Kaposváron végezte. 1926-ban tett érettségi vizsgát. Egyetemre Budapesten járt, 1931-ben szerzett jogi doktorátust. A Felvidék 1918-as cseh megszállása idején bebörtönzik, s a kiszabott 15 hónapból 5-öt fogságban tölt.
A Korunk Szavánál végzett szerkesztői feladatait megelőzően két évig a Nemzeti Újság munkatársa. 1935-től elsősorban a Vigilia szerkesztője, de az Új Kor szerkesztésében is szerepet vállal. Rá egy évre már Rómában él és a vatikáni követség munkatársaként dolgozik.1945 után Ausztriában, később 1948-tól az Egyesült Államokban él, az Amerika Hangja újságírója. Számos egyháztörténeti munka fűződik a nevéhez, melyeket angol nyelven publikált. Történeti munkái mellett jelentős műfordítói tevékenységet folytatott. (Sigrid Undset és G. K. Chesterton fordítója.) ”Fölfogása szerint az Egyház mint végső tekintély hivatott ítéletet mondani az emberiséget foglalkoztató valamennyi kérdésben.” Emellett regényeket ír, prózájában a vallásos világnézet az uralkodó. Öt éjszaka című művében a Duna-medence nemzetiségeinek együttélését, és konfliktusainak lehetséges megoldását jeleníti meg, „a magyar hivatásöntudat megfogalmazása és ébrentartása” kihangsúlyozásával.
Balla Borisz (1903 augusztus. 19. Pétervárad – 1992. február 16. Bécs)
Író, újságíró, történész, egyetemi tanár. Először a katonai alreáliskolába, majd a cs. és kir. haditengerészeti akadémiára és főreáliskolába jár. Pécsen érettségizik. Ezt követően a fővárosi közgazdasági egyetem hallgatója. 1938-ban szerez bölcsész doktori fokozatot. 1931-től 1935-ig a Korunk Szava folyóirat szerkesztője, majd az Új Kor és a Vigilia című lapok egyik alapítója és szerkesztője. A Magyarság és az Új Magyarság című lapok munkatársa 1934 és 1936 között. 1936-ban Gömbös Gyula személyi titkára, s a miniszterelnökség sajtóosztályának munkatársa. 1939-ben sajtóattasé Brüsszelben. Diplomataként Brüsszelben, Bernben, Párizsban él. A II. világháborút követően az USA-ba emigrál, New Yorkban a St. John Egyetemen művelődéstörténetet ad elő. Írói munkásságát a katolikus világlátás hatja át. Prózájában a feminin és az erős maszkulin vonások egyaránt jelen vannak. „A katolikus írók közt eddig egyedül neki sikerült szervesen beillesztenie a mesébe a katolikus misztika kegyelem-tanát, […]”. Legérettebb műve A megsebzett című regény. –írja róla Várkonyi Nándor.
Possonyi László (1903. május 6. Nagyvárad – 1987. július 17. Budapest)
Író, újságíró, szerkesztő. A nagyváradi premontrei gimnázium növendékeként érettségizett. Az egyetemet Budapesten végezte el, közgazdász diplomát szerzett. Református családba született, de 1925-ben Lisieux-i Teréz önéletírásának hatására katolizált. Az irodalom és a magyarság helyzete sokkalta jobban érdekelte, mint a közgazdaságtan, ezért hamarosan folyóirat-szerkesztésbe fogott. Kezdetben a Magyar Írás szerkesztője, majd a Korunk Szava irodalmi és kulturális rovatvezetője. Itt rendszeresen jelentek meg műbírálatai, tanulmánysorozatai. Írásaiban kortárs magyar írókat és műveket mutat be az olvasóközönségnek. Az irodalmi életet katolikus látásmóddal figyeli, ismerteti és elemzi. 1935-ben Balla Borisszal és Aradi Zsolttal együtt, szakít a Korunk Szavával. Színikritikákat ír a Nemzeti Újságba, majd két új folyóirat kiadásába kezd. Kiadja az Új Kor és a Vigilia című lapokat, az utóbbinál egyben felelős szerkesztő. Apai örökségét teljesen felemészti a lapkiadás és a magyar irodalom ügye. 1944-ben kényszerűségből megszüntette irodalmi folyóiratát a Vigiliát, s bujkálni kényszerült. 1945 után az Új Ember című lapnak is munkatársa. A hazai újkatolikus törekvések egyik vezéregyénisége. Regényírói és műfordítói munkássága mellett, komoly irodalomszervező tevékenységet folytatott, számos irodalmi antológia jelent meg a szerkesztésében. Műveiben „ízléses és választékos eszközökkel” él, „kereső, kísérletező író-típusnak mutatkozik”.
Források:
Magyar Életrajzi Lexikon 1000-1900
Magyar Nagylexikon
Új Magyar Irodalmi Lexikon
Boldizsár Iván, Aradi Zsolt nemzetpolitikai elgondolásai (recenzió), Katholikus Szemle, 1936, 50.évf., 8.sz., 526-527.
Várkonyi Nándor, Az újabb magyar irodalom (1880-1940), Bp., Szukits, 1942.
