Keresztényüldözés

A keresztények a világ leginkább üldözött vallási kisebbsége, becslések szerint 260 millió keresztényt üldöznek a világban.  2010-ben a keresztények lélekszáma  2,17 milliárd, a The World Factbook adatai szerint a világ lakosságának 31.2.%-a, tehát minden harmadik ember keresztény volt.  A kisebbségben élő keresztények közül legtöbben a Szub-Szaharában  és a Közel Keleten iszlám vallási közegben élnek.  Az Észak-afrikai régiót tekintve Egyiptom bír az egyik legnagyobb keresztény közösséggel, a maga 4 120 000 főjével, amelyet három további afrikai ország keresztény közössége egészít ki, Csádban 4 560 000, Szudánban 1 810 000, míg Eritreában 3 310 000 keresztény él. Közép-Afrikában az iszlámmal elkeveredve nagy számú keresztény él például Nigériában, ahol a 178 500 000 lakosból 78 050 000 keresztény (40 %). A Közel-keleti keresztények legnagyobb létszámban Libanonban és Szíriában vannak jelen, amely 1 620 000 és 1 060 000 főt jelent. Keresztények élnek még továbbá Törökországban (320 000 fő), Irakban (270 000 fő), Szaúd-Arábiában (1 200 000 fő) és Iránban (110 000 fő) is. Az utolsó vizsgált régiót India és Kína térsége adja: Pakisztánban 2 750 000 fő, Indiában 31 130 000 fő, Kínában pedig 68 410 000 fő vallja magát kereszténynek, akik a túlnyomó többséggel szemben vallási diszkriminációt szenvednek el.

Az Open Doors amerikai székhelyű, az üldözött keresztényeket támogató civil szervezet 2020. januári jelentése szerint 2019-ben az előző évihez képest 245 millióról 260 millióra nőtt azoknak a keresztényeknek a száma, akik súlyos üldöztetésnek voltak kitéve a világ számos országában. Naponta átlagosan 8 keresztényt öltek meg, hetente 182 kultikus épületet támadtak meg, havonta 309 embert vetettek börtönbe hite miatt. A keresztények számára a világ leginkább veszélyes országai: Észak-Korea, Afganisztán, Szomália, Líbia, Pakisztán, Eritrea, Szudán, Jemen, Irán és India. Ezekben az országokban a keresztények gyakorlatilag közvetlen életveszélynek vannak kitéve. Rajtuk kívül még a világ további 23 országában – így például Mexikóban, vagy a Kongói Demokratikus Köztársaságban – mintegy 50 millió keresztény áll súlyos üldöztetés alatt a hite miatt. Európában a vallásszabadság jogi szempontból garantált, ugyanakkor a társadalmi gyakorlat itt is számos keresztényellenes diszkriminációt mutat

A keresztényüldözés a történelemben

 A keresztények sorsa a Római Birodalomban két évszázadon keresztül az üldözés volt. 313-ig, a milánói Türelmi Ediktumig a birodalomban nem volt szabad vallásgyakorlás.  Jézus követőit istenkáromlás címén üldözték. A keresztényeket mind vallási, mind politikai értelemben veszélyesnek tartották: nem hódoltak a császárkultusznak, nem áldoztak a pogány isteneknek.  Traianus császár volt az első, aki dokumentumban is lefektette, hogy a keresztények az állam ellenségei. Az egyház első tömegesen legyilkolt vértanúi a római keresztények voltak Néró császár korában a város leégése után. Tacitus beszámolójából tudjuk, hogy az őrült császár válogatott kínzásokkal végeztette ki Péter és Pál apostol tanítványait i.sz. 64 júliusának végén.  Valerianus császár 257-ben megtiltotta a keresztény összejöveteleket, 258-ban a püspököket bebörtönöztette, Diocletianus császár (303–313), a templomokat leromboltatta, a szent iratokat megsemmisíttette és ezrével deportált keresztényeket bányákba. 314-ben Constantinus Chlorus Galerius állította le az üldözéseket, majd – mint ez közismert – 380-ban lett a kereszténység a birodalom hivatalos vallássá.

A keresztényeket sújtó vallási intolerancia a későbbiek során számos formában és politikai indíték miatt is jelentkezett – elég ha az arab hódításra, vagy a középkori inkvizíció történetére, az ellenreformációra gondolunk – de arról sem szabad elfeledkeznünk, hogy a keresztény hódítók sem voltak kevésbé toleránsak más vallások képviselőivel szemben például Amerikában.  A XX. század keresztényüldözéseinek sajátos válfaját jelentették a kommunista diktatúrák, ahol már nem más vallások, hanem az ateizmus nevében lépett fel a hatalom a hitük mellett tanúságot tevők ellen.

Keresztényüldözés a XXI. században

 A vallási dimenzió a sokat hangoztatott szekularizáció ellenére sem vált irrelevánssá. A bűnbakképzés célcsoportjaivá napjainkban is igen gyakran válnak a vallási kisebbségek. A világ mai népességében tíz emberből nyolc tartozik valamilyen vallási csoporthoz, s míg a  nyugati világban biztosított ugyan a vallásszabadság, viszonylag kevés vallásos ember, a keresztények alig negyede él a vallási toleranciát jogilag garantáló politikai rendszerek keretei között.

A vallási ellentétek nem egy esetben kulturális, civilizációs és politikai konfliktusokkal párosulnak. Az üldözések hátterében a keresztény felekezeti elnyomás mellett a szociokulturális és politikai okok számos tényezője állhat. Oka lehet az adott térségben uralkodó polgárháborús állapot, amelyben elszabadulnak az indulatok, az etnikai ellentétek, mint Afganisztánban, a vallásos alapú nacionalizmus, ahogy Indiában, a kommunista, vagy posztkommunista elnyomás, párosulva diktatórikus paranoiával, mint például Észak-Koreában,a Üzbegisztánban, vagy Tadzsigisztánban. A keresztények üldözésének hátterében kiemelkedően gyakran áll az iszlám elnyomás.

A keresztények elleni erőszakos fellépések leginkább közismert formái a médiában hírértékkel bíró atrocitások: vérengzések, templomrombolások, az elrettentés útján a szülőföldről való elüldözések, az erőszakos úton a többségi vallásra való áttérítések. Kevésbé nyomon követhető a rejtett rendszerszintű diszkrimináció, amikor egyszerű bürokratikus akadékoskodásokkal, apró lépésekben történő csendes jogfosztásokkal lehetetlenítik el a kisebbségi vallási csoport társadalmi helyzetét.

Több országban a vallásüldözés államilag nemcsak megtűrt, hanem egyenesen támogatott jelenség.  Észak-Korea agresszív szekularizációval, elvilágiasítással törekszik a vallás gyökereinek kiirtására.  A keresztényeket az állam bűnözőkként kezeli és munkatáborokba deportálja, ahol kínozzák és rabszolgaként dolgoztatják őket. A kommunista Kínában a gyülekezeti házak hatóságok által történő lerombolása gyakori: 2019-ben 5576 egyházi létesítmény működését korlátozták, zárták be vagy pusztították el a hívők adományaiból épült kultikus helyeket.  Afganisztán iszlám társadalom, ahol az iszlám hit elhagyása tilos. Az áttért és leleplezett keresztényeket általában elmegyógyintézetbe küldik, de egyre többet azonnal meg is ölnek. Líbiában a keresztények szintén rendszeresen ki vannak téve az iszlám szélsőségesek atrocitásainak.  Pakisztán 1947-ben vált muszlim állammá, s vele együtt a keresztények másodrendű állampolgárokká, ahol az alacsony státuszú piszkos és megalázó munkákat a keresztények számára tartják fenn.

Az üldöztetések egyik legfőbb okozója a vallások militarizálódása, amire a magát Iszlám Államnak nevező terrorszervezet a legismertebb példa.  A közel-keleti keresztények helyzete radikálisan romlott az ezredforduló után. A 2003-as iraki háború a síita-szunnita ellentétek fellángolását, a 2011-es arab tavasz a Muszlim Testvériség megerősödését hozta, de a legsúlyosabb megpróbáltatások a keresztényekre az Iszlám Állam terroruralma alatt vártak. 2014-től drámaira fordult a helyzet. Az ISIS az általános adókon túl jizya-t, azaz fejadót szedett a másodrangú állampolgárként kezelt nem-muszlimoktól (keresztényektől, zsidóktól stb.), ami elvileg védelemre való jogot jelentene, amennyiben bárki erre tudott volna garanciát adni a polgárháború sújtotta térségben. A terrorszervezet azonban mindenekelőtt kíméletlen – nem egy esetben teátrálisan megrendezett – gyilkosságaival hívja fel magára a figyelmet.  Irakban, ahol az ezredfordulón még körülbelül másfél millió keresztény élt,  a menekülések és halálozások következtében becslések szerint 2020-ra az eredeti közösségnek csak mintegy 20%-a maradt meg.

Különösen súlyossá válik tehát a helyzet azokban az országokban, ahol a terrorszervezetek gyenge államhatalommal találkoznak, amely képtelen fenntartani a rendet és érvényt szerezni a törvénynek.  Az arab tavasz sok helyen ilyen hatalmi vákuumot teremtett, ami még a diktatúráknál is veszélyesebb a vallási kisebbségek számára. A Szíriából a polgárháború kitörése óta elmenekült keresztények nagy része jordániai menekülttáborokban várja sorsának jobbra fordulását. Az Afrikában dinamikusan fejlődő kereszténység követőinek léte sem garantált: Nigériában a Boko Haram (jelentése: a nyugati nevelés a bűnös) Szomáliában és Kenyában az El-Shabab (jelentése: a fiúk, arab fiúk) terrorizálja a lakosságot.  A Christian Solidarity International 2020-as jelentése a Nigériai üldözéseket már egyenesen népirtásnak minősítette: 2009, a Boko Haram fellépése óta közel 32.000 keresztény esett áldozatul a terrorszervezetnek, de gyakoriak az emberrablások, a keresztény nők ellen elkövetett szexuális bűntettek, erőszakos áttérítések is.

Források:

2020 Word Watch List Report Open Doors  (Megtekintés: 2020. 06.19.)

Békefy Lajos: Kereszttűzben. Barankovics István Alapítvány. 2015.

Budapest –jelentés a keresztényüldözésről 2018, 2019.

In Defense of Christian (Megtekintés: 2020. 06.19.)

Közbenjáró blog bejegyzései (Megtekintés: 2020. 06.19.)

Observatory’s Newly-Released Report: Over 325 documented incidents in 2018 (Megtekintés 2020.06.19.)

Open Doors közleményei (Megtekintés: 2020. 06.19.)

Orientalista.hu cikkei (Megtekintés: 2020. 06.19.)

Raymond Ibrahim: 32000 Christians Butchered to Death. Gatestone Institute.

Rasche, Stephen M.: The Disappearing People: The Tragic Fate of Christians in the Middle East.  

The Changing Global Religious Landscape. Pew Research Center. 2018.

The Global Religious Landscape . 2012. Pew Research Center.

The Wordl Factbook Central Intelligence Agency 

(Megtekintés: 2020. 06.19.)

 

2020. július 23.