(1894-1970)
Kaposvár, Somogy vármegye, 1894. április 5. – Kaposvár, Somogy megye, 1970. február 1.
A Demokrata Néppárt színeiben képviselő, körzete: Somogy vármegye Kaposvár törvényhatósági jogú várossal.
Apja, Gábriel Mihály előbb vasúti fényező, majd mozdonyvezető volt, anyja Szekeres Terézia. Négy idősebb – Mihály, mozdonyvezető, Lajos, műbútorasztalos, József, gazdálkodó, Anna, háztartásbeli – és egy fiatalabb, Károly állomásfőnök – testvére született. Római katolikus hitben nevelkedett. 1920-ban szülővárosában feleségül vette Egerszegi Erzsébet (1896-1970) szabó kisiparost. Két gyermeket neveltek fel: Margit (1921) nyugdíjazása előtt üzletvezető, Béla (1928-2000) üzemszervező volt.
Elemi iskolát végzett, majd az ipariskolában kitanulta a kocsifényező szakmát. 1910-ben segédoklevelet szerzett. Az első világháborúban az olasz és az orosz fronton teljesített katonai szolgálatot. 1940 és 1942 között többször behívták hátországi szolgálatra. Korán kezdett politizálni, 1921-ig tagja volt a Magyarországi Szociáldemokrata Pártnak. 1921-ben megszerezte a mesteri címet, egészen 1949-ig, mint kisiparos dolgozott.
1945-ben rövid ideig a Független Kisgazdapárt tagja volt. Neve akkor lett ismert, amikor 1947-ben a kaposvári hadifoglyok hozzátartozóinak nevében memorandumot szerkesztett és adott át a városba látogató Tildy Zoltán köztársasági elnöknek. Ezután több párt is megkereste: ő a Demokrata Néppárthoz csatlakozott. A DNP vezetőinek a felkérésére elindult az 1947. augusztus 31-i országgyűlési választásokon, s a Somogy vármegyei pártlistán pótképviselő lett. 1948. április 26-án sor került a behívására, mivel Kolbert Jánost megfosztották mandátumától, Kiss György, a listán előtte álló képviselőjelölt pedig lemondott a választójogi törvény szerint őt illető képviselői helyről.
Mandátumának lejárta után felajánlották számára, hogy lépjen be a Magyar Dolgozók Pártjába. Amikor az ajánlatot elutasította, főbérleti lakásától megfosztották, felesége varrodáját bezárták, kisiparának gyakorlását pedig ellehetetlenítették. Csak 1952-ben tudott elhelyezkedni a Kaposvári Vaskombinátban, ahol a festőrészleg vezetésével bízták meg.
1956. október 25-én a vállalati munkástanács, két nappal később a megyei forradalmi bizottság tagjává választották, 29-én a megyei forradalmi intéző bizottság elnöke lett. November 4-én a szovjet katonai hatóságok letartóztatták, s Ungvárra szállították. Egy hét múlva hazahozták, a Belügyminisztérium őrizetébe került. 1957. január 18-án a Legfőbb Ügyészség bűncselekmény hiányában szabadlábra helyezte. Két hónap múlva, március 4-én közbiztonsági őrizetbe került, Kistarcsán és Tökölön raboskodott. 1957 őszén a katonai ügyészség „bűnszövetkezetben elkövetett lopással” vádolta, majd 1958. január 9-én szervezkedés bűntettében találta vétkesnek a Kaposvári Megyei Bíróság. Másodfokon a Legfelsőbb Bíróság 1958. március 21-én fél évvel csökkentve büntetését, két évre ítélte. Miután korábbi elzárását beszámították, 1958. június 11-én feltételesen szabadult a váci börtönből, december 11-ig rendőri felügyelet alatt állt. Régi munkahelye nem vette vissza, más munkahelyre felvételét a hatóságok megakadályozták. A sorozatos rendőri zaklatások miatt feleségével együtt Budapesten élő leányukhoz költöztek. 1966-ban a Kereskedelmi Asztalos- és Lakatosipari Vállalat festőrészlegének dukkózó csoport vezetőjeként ment nyugdíjba.
Kitüntetése: 1956-os Emlékérem (Posztumusz, 1991)
Források:
Szabó Róbert –Szakolczai György: A magyar keresztény politika nagy kísérlete. A DNP országgyűlési képviselőcsoportja (első rész). Egyházfórum XXIV. (X. új) évfolyam, 2009. 5–6 sz. 26–40.
Szabó Róbert –Szakolczai György: A magyar keresztény politika nagy kísérlete. Az úgynevezett „kádári konszolidáció”, üldöztetés, a képviselők sorsa és a késői csekély elismerés (ötödik rész). Egyházfórum XXV. (XI. új) évfolyam, 2010. 4–5. sz. 36–46.
Az 1947. évi szeptember 16-ra Budapestre összehívott Országgyűlés almanachja. 1947. szeptember 16.–1949. április 12. Főszerkesztő: Marelyin Kiss József, Vida István. Bp., 2005. 127-128.o.
Domány András: Az 1947-ben választott országgyűlés almanachja – Mozgó Világ, 2006. július, XXXII./7. szám
